Mára már nagyon elegem lett. Eljutottam arra a pontra, hogy utálom a telet és végre jobb időt akarok, kimenni, nagyokat sétálni. A szél kikészít és úgy néz ki Roxána szélérzékeny egy kicsikét. Még nagyon pici korában egyszer már előfordult, hogy annyira fújt a szél és ő egész nap semmit sem aludt. Nos ezt most megismételte, de hajnali 1-kor ébredt fel, felvittem magunkhoz, ő pedig jól elszórakozott, cirógatott, de aludni nem aludt. Furcsa nekem ez az állapot és minden elismerésem a nem alvós babák szüleinek, hogy kibírják. Reggel 7-kor arra ébredtem, hogy cirógat és puszilgat, csak végre foglalkozzak már vele is. Borzalmas volt, délre ő is kipurcant, ebédelni nem tudott, utána elaludni sem. Egy óra előtt adtam neki egy kis tejet is, nagyon nehezen, de aludt összesen 1 órát. Nyűgös volt délután is és este, mikor a szél kicsit alábbhagyott, mintha elvágták volna. Jókedvű lett, nagyot vacsizott, és bízom benne, hogy nagyon jót fog éjszaka nyugodtan aludni.
A szél borzalmas fennakadásokat okozott, még a városban is volt olyan rész, ahol át kellett mennem a másik sávba, mert nem biztos, hogy a hókupacon át tudtam volna hajtani. Szeretnék végre kimozdulni itthonról, beszerezni a kedvenc popsitörlőmet, de ez képtelenség. És akkor hol van a globális felmelegedés. Inkább lennék a kánikulában most Rióban a karneválon, ők meg azt nem bírják, jó mi?
Szia Orsi! Látom nem vagyok egyedül ezzel a télutálattal:) Már csak pér hét és eljön a mi időnk, megérkezik a TAVASZ! Kitartás! :)
VálaszTörlés