Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.

2010. február 16., kedd

Láz, de jókedv és az Avatar gyerek szemmel

Ma még mindig lázas volt Roxána. Zacsiba kellett pisilnie, a tegnapi nem jött össze. A mai első zacsiban volt, csak közben be is kakilt,úgyhogy az a kukában landolt. Egész délelőtt próbáltam apró kortyogban itatni, aztán ebéd után megnéztem újra, na akkor már volt 10 ml, annyi a labornak már pont elég. Holnapra meglesz az eredmény is. Még a védőnő is megjelent ma, szerencsére nem maradt sokáig, természetesen szinte mindenről beszélt, csak rólunk nem. Sebaj kibírtuk, mostanság úgysem jön már.

Bettina itthon van keddenként, az oviban úszás van, amire ő nem jár, teljesen felesleges lenne, így itthon marad. Megnézte ő is az Avatart, elég érdekesen hangzott az ő szájából a sztori. Én legalábbis nagyokat nevettem rajta, a lényeg, hogy a szegény nagyra nőtt tigriseket megtámadták az emberek, de azért győztek. Tetszett neki, tátott szájjal nézte, de nagyon hosszúnak találta ő is.

Aztán estére visszakaptam az én picike tündéri leánykámat. Sokkal jobban van, nem csüng rajtam, ha igen, akkor hízeleg és puszizkodik, hozza a játékait játszani. Remélem innentől egyenes az út a gyógyulás felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése