Csillánál gyönyörű horgolt sapkát lehet nyerni! Játszatok ti is!
A sapkajáték ezen a linken érhető el
Visszatérés
10 éve
2011. július 28., csütörtök
2011. július 2., szombat
Kezdődik a nyári szünet
Péntektől elkezdődött a gyerekek nyári szünete. Nehogy a bölcsiben unatkozzanak majd a gazdasági irodában az elszámolásnál Roxána kivett még 4 nap pihit magának, így majd újra elővehetik a papírjaikat, hogy minden számítás stimmeljen, erre talán júliusban sort lehet keríteni vagy akármikor :-) Szinte egész télen nem volt beteg Roxána, kivéve februárban, múlt héten hétfőn nem volt még semmi baja délután, este viszont fél 10-kor szinte sírva jött ki a szobából, hogy bepisilt. Meglepődtem, mert nem szokott máskor, odamentem hozzá, akkor veszem észre, hogy tűzforró a gyerek, közel 39 fokos láza volt. Másnap jártunk az orvosnál, kicsit piros volt a torka, de ennyi, valószínűleg összeszedett valami vírust. Szerencsére hamar túl lett rajta, még az orra sem folyt és nem is köhögött, így hétfőn megkezdhette ő is az utolsó hetét.
Bettinával kitaláltuk, hogy az óvónéniknek kellene valami személyes ajándékot készíteni, nem vagyok valami kreatív, még egy lapról is nehezemre esik egyenesen kivágni valamit, de ajándék meg mégiscsak kell, hisz ő már nem megy többet oviba. Igazából a csoport sem adott semmit közösen, hisz csak 4 gyerek ballagott el, a többiek maradnak még egy évet, így csak magunkra tudtunk hagyatkozni. Végül készítettünk egy könyvjelzőt, Bettina képével az egyik oldalán, a másikon pedig egy szép idézet volt. Le is lett fóliázva, úgyhogy szép emlék marad, ráadásul névre szóló lett. Mit nem mondjak nagyon örültek neki, mellé mindhárman kaptak bonbont is. Csütörtökön az utolsó napon én vittem Bettinát az oviba, elbúcsúztam, bár jövőre Roxána a mellettük lévő csoportba fog járni, ezért fogunk mi még találkozni, hogy a gyerek hogyan búcsúzott el nem tudom. Már pár hete kijelentette, neki nem fog hiányozni senki sem, sem az óvónénik, sem a gyerekek. Ezen igazán meglepődtem, de szerintem várjunk pár hetet, aztán majd minden kiderül.
Roxána búcsúzása sokkal emlékezetesebb volt. Reggel megköszöntem mindent Mariannak, aztán elmentem, délután Gabi pedig még sírt is. Mondta Roxánának, hogy viszlát picúr, vigyázz magadra. Magához ölelte és könnyezett. Aztán odajött hozzám, én is kaptam puszit, átkarolt és könnyezett. Hamar eltelt ez a közel 1,5 év, mintha csak most lett volna a beszoktatás.
Szeptembertől kezdődik az óvoda és az iskola. Voltak félelmeim Roxána szobatisztaságával kapcsolatban, hisz májusban még a wc-ről hallani sem akart. Nem erőltettük, és az idő minket igazolt, szinte egyik napról a másikra vált teljesen szobatisztává éjjel és nappal is. Két hét volt az elején, mikor apró balesetek előfordultak, de már az sem, és mondja is, hogy nem pisil és nem kakil a bugyiba, hisz ő már nagylány. Aztán jött a szülinapjáig a csakis pelenkába való kakilás, ami számomra borzalmas volt. Emőkéék mikor itt voltak a szülinapján, ő viccelődött vele, hogy próbálja meg a bilibe és neki megtette. Azután viszont csakis a bilibe volt hajlandó végezni ezt a dolgát, ami ugye a nyárra illetve nyaralásra nézve sem valami jó, az oviban is csak wc van már. Csütörtökön este közölte velem, hogy holnaptól ő bizony wc-be kakil. És így is lett :-)
Az iskola dolog már nehezebb, ha elrendeződtek a dolgaink augusztus végére és persze én is kicsit lenyugszom, akkor majd leírom, addig még csak rá gondolni sem szeretnék. Mindenesetre Bettina gyakorol minden nap. Foglalkoztató füzeteket csinál, próbálja leírni a számokat, illetve íráselemeket gyakorolunk, van saját füzete és látom napról napra ügyesebb. Kell is, mert ő nagyon tud unatkozni és elhagyni magát, jó lenne, ha az iskolakezdésre hozzászokna a gondolathoz, hogy naponta "teljesíteni" kell. Túlontúl korai kiskamasz és nehéz vele, mintha visszafelé fejlődött volna az elmúlt hónapokban, az elkövetkezendő két hónapban megígérte, hogy összeszedi magát, és nekünk segíteni kell őt.
Újra várják a jóidőt, most olyan szép kora tavaszi idő van, az biztos, hogy nem strandidő. Várjuk a nyaralásunkat, hogy végre élvezzük is egy hétre a meleget és a tengert, de a nyár egészében biztosan a gyerekeknek szól, akik felhőtlenül élvezhetik és feltöltődhetnek.
És essen szó a cipőméretről (Zsókának :-)) : úgy néz ki, hogy lassan lejár a 20-as cipők korszaka, a szandijáról lelóg a lába és pont tegnap beszereztem egy 21-es méretűt. Bettina meg a hatalmas lábával, 30-31-es cipőt hord. Azok a ruhák, amik Bettinára 2 évesen voltak jók, Roxána 3 évesen hordja.
Bettinával kitaláltuk, hogy az óvónéniknek kellene valami személyes ajándékot készíteni, nem vagyok valami kreatív, még egy lapról is nehezemre esik egyenesen kivágni valamit, de ajándék meg mégiscsak kell, hisz ő már nem megy többet oviba. Igazából a csoport sem adott semmit közösen, hisz csak 4 gyerek ballagott el, a többiek maradnak még egy évet, így csak magunkra tudtunk hagyatkozni. Végül készítettünk egy könyvjelzőt, Bettina képével az egyik oldalán, a másikon pedig egy szép idézet volt. Le is lett fóliázva, úgyhogy szép emlék marad, ráadásul névre szóló lett. Mit nem mondjak nagyon örültek neki, mellé mindhárman kaptak bonbont is. Csütörtökön az utolsó napon én vittem Bettinát az oviba, elbúcsúztam, bár jövőre Roxána a mellettük lévő csoportba fog járni, ezért fogunk mi még találkozni, hogy a gyerek hogyan búcsúzott el nem tudom. Már pár hete kijelentette, neki nem fog hiányozni senki sem, sem az óvónénik, sem a gyerekek. Ezen igazán meglepődtem, de szerintem várjunk pár hetet, aztán majd minden kiderül.
Roxána búcsúzása sokkal emlékezetesebb volt. Reggel megköszöntem mindent Mariannak, aztán elmentem, délután Gabi pedig még sírt is. Mondta Roxánának, hogy viszlát picúr, vigyázz magadra. Magához ölelte és könnyezett. Aztán odajött hozzám, én is kaptam puszit, átkarolt és könnyezett. Hamar eltelt ez a közel 1,5 év, mintha csak most lett volna a beszoktatás.
Szeptembertől kezdődik az óvoda és az iskola. Voltak félelmeim Roxána szobatisztaságával kapcsolatban, hisz májusban még a wc-ről hallani sem akart. Nem erőltettük, és az idő minket igazolt, szinte egyik napról a másikra vált teljesen szobatisztává éjjel és nappal is. Két hét volt az elején, mikor apró balesetek előfordultak, de már az sem, és mondja is, hogy nem pisil és nem kakil a bugyiba, hisz ő már nagylány. Aztán jött a szülinapjáig a csakis pelenkába való kakilás, ami számomra borzalmas volt. Emőkéék mikor itt voltak a szülinapján, ő viccelődött vele, hogy próbálja meg a bilibe és neki megtette. Azután viszont csakis a bilibe volt hajlandó végezni ezt a dolgát, ami ugye a nyárra illetve nyaralásra nézve sem valami jó, az oviban is csak wc van már. Csütörtökön este közölte velem, hogy holnaptól ő bizony wc-be kakil. És így is lett :-)
Az iskola dolog már nehezebb, ha elrendeződtek a dolgaink augusztus végére és persze én is kicsit lenyugszom, akkor majd leírom, addig még csak rá gondolni sem szeretnék. Mindenesetre Bettina gyakorol minden nap. Foglalkoztató füzeteket csinál, próbálja leírni a számokat, illetve íráselemeket gyakorolunk, van saját füzete és látom napról napra ügyesebb. Kell is, mert ő nagyon tud unatkozni és elhagyni magát, jó lenne, ha az iskolakezdésre hozzászokna a gondolathoz, hogy naponta "teljesíteni" kell. Túlontúl korai kiskamasz és nehéz vele, mintha visszafelé fejlődött volna az elmúlt hónapokban, az elkövetkezendő két hónapban megígérte, hogy összeszedi magát, és nekünk segíteni kell őt.
Újra várják a jóidőt, most olyan szép kora tavaszi idő van, az biztos, hogy nem strandidő. Várjuk a nyaralásunkat, hogy végre élvezzük is egy hétre a meleget és a tengert, de a nyár egészében biztosan a gyerekeknek szól, akik felhőtlenül élvezhetik és feltöltődhetnek.
És essen szó a cipőméretről (Zsókának :-)) : úgy néz ki, hogy lassan lejár a 20-as cipők korszaka, a szandijáról lelóg a lába és pont tegnap beszereztem egy 21-es méretűt. Bettina meg a hatalmas lábával, 30-31-es cipőt hord. Azok a ruhák, amik Bettinára 2 évesen voltak jók, Roxána 3 évesen hordja.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
