Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.

2010. június 26., szombat

Bettina Diplomája

Bettina megszerezte élete első diplomáját 5,5 évesen angolból :-)
 

2010. június 25., péntek

Bobo car


Múlt héten a bölcsödei gyereknapon fedeztem fel egy új járgányt. Volt egy kisfiú, aki rendeltetésszerűen használta, tehát ráült, felrakta a lábait, jobbra-balra forgatta a kormányt és őrült gyorsan haladt vele. Igaz Roxána ezt még nem tudja végrehajtani, de ő is szívesen ült fel rá, talán szívesebben, mint a motorjára, ő lábbal hajtja. Otthon aztán nem hagyott nyugodni a dolog, utánakerestem a neten és kiderült mi is ez a járgány. Bobo car a neve, egy szuper találmány, úgy döntöttünk rendelünk belőle egyet. Bettina kiválasztotta a barbie pink színűt, hétfőn rendeltem, keddre meg is kaptuk. Bettina is megy vele nagyon gyorsan és szereti, csak egy kis bökkenő van. Roxána irigykedik rá és letessékeli róla, pedig ketten is elférnek rajta, sőt felnőttek is használhatják, 120 kg a teherbírása. Szóval megy a vita ki üljön rá, de azért talán hosszútávon hozzászoknak, hogy megosztozzanak rajta.

2010. június 17., csütörtök

Helyzetjelentés röviden

Eltelt már két hét, azóta jól összesűrűsödtek a dolgok. Mindig rohanni kell, reggel is, délután is, és mégis annyira hamar végetér a nap, nem is tudom, ez megszokható? Roxána július 5-től nem jár bölcsibe, kezdődik neki a nyári szünet, irigykedem is miatta. Legalább egy kicsit kipiheni magát, valahogy a délutáni anyahisztik nem akarnak alábbhagyni. Ma lesz náluk az oviba induló gyerekek "búcsúztatása", nem akarom a ballagás szót használni, mert ez nem az. Rendeznek egy kis bulit, üdítővel és bolti sütivel, legalább a szülők is találkoznak egymással, vagyis inkább gyereknap jellegű. Azt ígérték, hogy a bölcsi kap játékokat és még egy igazi tűzoltó autó is jelen lesz, bízom benne, hogy az idő is nekünk fog kedvezni. Természetesen az elejére nem érek oda, délután 3-ra rakták, nem is értem különben. Megfigyeltem már, hogy egy csomó gyereket nem ismerek a csoportból, mert reggel még nincsenek ott, délután már elmentek haza mire odaérek. Pedig 7-15,45-ig van bölcsiben, nem egy extrém idő. Milyen időbeosztásban dolgoznak ezek a szülők nem tudom, lehet, hogy a nagyszülők járnak értük, vagy a szülők dolgoznak váltott műszakban? Nem fogunk sokáig ott maradni, de remélem jól fogják magukat érezni a gyerekek.
Hétvégén felfújtuk a medencét, Bettina szívesen ment a vízbe pancsizni, Roxána kicsit tartott tőle, hisz nincsen hozzászokva. Aztán annyira jó volt, hogy nem is nagyon akart kijönni, igazán felbátorodott. Hétvégente, mikor együtt vagyunk lehetne igazán olyan idő, hogy a Velencei tóra vagy a Balatonra el tudjunk menni legalább párszor a nyár folyamán.

2010. június 12., szombat

Kerti Parti

Tegnap volt az oviban a kerti parti, amit múlt héten el kellett halasztani a kedvezőtlen időjárás miatt. Akkor hideg, eső és vihar, most pedig kánikula, napsütés, rekkenő hőség. Én kicsit fáradtan vágtam neki a dolognak, hosszú volt a hét, ráadásul pénteken délelőtt a bölcsiben Roxána is nyűgös volt, szegény reggel alig tudott felkelni, hiába nincsen hozzászokva a 6,30-as keléshez és a rohanáshoz. Bettina már ebéd után hazajött az oviból, itthon pihengetett, amíg  én is hazaértem a melóból, együtt mentünk hármasban Roxánáért a bölcsibe és onnét rögtön az oviba. Az idén készültünk ropogtatni valóval és innivalóval. Van büfé, de a saját bevitt sütiket és gyümölcsöket árulják, az idén láttam a szendvicseket, szegényeken a szalámi már izzadt rendesen, nekem nem lett volna gusztusom enni belőle. A műsor ugyanaz volt, mint tavaly, szerencsére a gyerekek már elfelejtették, Bettina beállt énekelni, táncolni, jól érezte magát. Volt, hogy egyszerűen csak eltűnt a kis barátaival mászókázni, Roxánával bóklásztunk, egyszer ő is beszabadult a homokozóba, alig lehetett egy jó idő után is kiszedni. Mellesleg ő is pörgött forgott és tapsolt a zenére. Sajnos a henna festő az idén nem tudott eljönni, pedig tavaly olyan klassz dolgokat csinált. Vettünk zsákbamacskát, ettünk jégkrémet, az arcfestést a hosszú sor miatt nem tudtuk kivárni, helyette újabb zsákbamacska lett. A tombolát nagyon későn kezdték el húzni, pont akkor indultunk haza, tavaly vettünk egy csomót, este 8-kor lett vége, nem nyertünk semmit sem, Bettina pedig sírt miatta. Az idén okosabbak voltunk, a zsákbamacska a biztos ajándék, meg 6 óra után már fáradtak voltak a gyerekek, nem lett volna idegzetünk kivárni, nem is értem miért ilyen későn kezdik el húzni. Összességében jó volt, most pedig élvezzük a hétvége örömeit.

2010. június 9., szerda

Dolgos hétköznapok

Elkezdődtek a dolgos napok, beköszöntött a kánikula, múlt héten még fűteni kellett, mostmeg a klímát kapcsoljuk be, annyira meleg van. Én örülök neki, hogy itt van a nyár, persze fürödni és szórakozni volna ilyenkor jó. A gyerekek szerintem nem sokat vesznek észre abból, hogy dolgozom, talán annyit, hogy sokkal korábban kelünk,  hisz Roxánával 7 órára a bölcsibe kell érni, meg délután egy kicsivel később hozom el, de legalább uzsonna után tud játszani egy kicsit az udvaron. A sok mosnivalóval állok hadilábon, de csak rendeződni fog mostmár, mire észbe kapok, addigra meg itt lesz a bölcsis majd egy kicsit később az ovis nyári szünet. Belerázódom a munkába is, igaz nem volt nehéz, mindent tudok hol van és mit kell csinálni, ez az előnye annak, ha valaki nem új munkahelyre megy, az előző év dolgai is rám vártak eddig :-)
A délutánok is sűrűek, Roxána mellett nem nagyon lehet tevékenykedni, fel van háborodva, ha otthagyom, viszont bevásárolni lehet vele járni, azt nagyon szereti, főleg, miután a kiflijét megkapja. Bettina szépen eljátszik, az utóbbi időben csapdát épít és sütőtököt vet, kertészkedik. Hihetetlen jó érzéke van a virágokhoz és érdekli is.
Az ovis kertipartit elhalasztották legutóbb a rossz idő miatt, most pénteken lesz megtartva, biztos a siker azthiszem, csak annyi, hogy az idén nem veszünk tombolát, inkább helyette több zsákbamacskát, az a biztos nyeremény. Remélem jól fog sikerülni, a gyerekek nagyon várják már.

2010. június 7., hétfő

Boldog születésnapot 2 éves!


A kis Roxána 2 éves lett. Szinte el sem hiszem, annyira rohan az idő.
Lássuk milyen is ő!?
Apróka termetű, annál életrevalóbb leányzó, mindössze 77 cm magas és ruhástól 10 kg már. Nagyon szeret enni, igazából meg is látszik rajta, mindenevő, amit mi eszünk azt ő is megkóstolja. Mosolygós és huncut, sokszor hisztis, de mindent megért és meg is teszi, amire megkérjük. Szavakat használ, egyre több mindent, össze még nem fűzi őket, bár mondjuk Bettinának mondta egyik nap, hogy: NEM TE!
Szemfüles, észreveszi ha megy a repcsi, a fűnyíró, a ninós autók, a sihuhu. Legújabb szokása, amit imádok, szól nekem, hogy: ANYA! SZERETLEK! És ezt elismétli, persze nekem is kell mondanom, hogy: ROXÁNA, SZERETLEK! A másik új szokása, amit viszont nem szeretek, hogy bölcsiből hazaérvén megbűntet egy hatalmas hisztirohammal és anyaragaszkodással. Sajnos nem tudom kezelni, nem lehet eltántorítani tőle, csak az időben bízhatom, hogy majd megoldja.
A mozgása teljesen normális, behozta társait, stabilan jár, fut, pörög, leguggol, feláll a földről, váltott lábbal kapaszkodás nélkül lépcsőzik, egyedül megy fel a csúszdára, mindenre felmászik és gond nélkül le is jön, próbálja az ugrálásban Bettinát utánozni, na azt még gyakorolni kell. Szívesen rajzol, rajzait megnevezi, ami cica, vaú, béka, repcsi szokott lenni általában. Még mindig a hinta a mindene, imád lengedezni, azt szereti minél magasabbra megy a hinta és közben énekli hinta-hitíta, titíta, unááááába, zupp. A bölcsiben ő a legtöbbet játszó gyerek, igazából 10 mp nyugta nincsen, mindig tevékenykedik valamit, hihetetlen sok energiája van, a bölcsiben van már egy kislány barátnője is, akivel sokszor civakodnak és lerendezik egymást (hajhúzás és hangos vitatkozás), de ezen kívül együtt játszanak. Bettinával egyre jobban megértik egymást, szeretik egymást, de ha probléma van, akkor még mindig Roxána bántja a Bettinát és sajnos általában nem kapja vissza és ez újabb tettekre buzdítja.
Egyedül önállóan eszik és iszik, fújja az orrát, kidobja a szalvétát és a zsebkendőt a szemetesbe, nagyon szívesen teljesít apróbb feladatokat.
Tegnap megtartottuk a születésnapját otthon, olyan aranyos volt, nem értette mi ez a nagy felhajtás, zene, torta, ajándékok és sok sok vendég, akik mind őt zsongják körül. Nos azért nem kell félteni, nagyon jól érezte magát és a vendégek is, még táncoltunk is, az ajándékoknak pedig örült.

Isten éltessen sokáig Roxána születésnapod alkalmából, nagyon szeret az egész család, légy egészséges és nagyon boldog!

2010. június 1., kedd

Benne a sűrűjében


A mai nappal visszatértem a dologzók klubjába. Hát hogy is mondjam, már rágörcsöltem a hétvégén, furcsa az egész, aztán a többit majd hétvégén eldöntöm hogyan is oldjam meg, amit eddig napközben megcsináltam mikor fogom. Az már biztos, hogy ezután elmaradnak a késői filmezések, mert a koránkelést nem lehet sokáig bírni, péntekre szerintem este 8-kor már ágyba fogok zuhanni, bele kell rázódni. Ez olyan mint a gyerekeknek a beszoktatós időszak, magamat is beszoktatom újra.

Szerencsére a gyerekek kigyógyultak a bárányhimlőből, mindketten járnak oviba és bölcsibe és talán egyszer megjön a jóidő is. Végülis olyan érzésem van, hogy január óta a tavaszra várunk.

Tegnap volt Bettina csoportjának az évzáró ünnepsége. Mivel nem tartanak külön anyák napját a műsor egy része az anyukáknak szól, vagyis inkább nagyon családias jellegű, hisz mindenki büszke a csemetéjére. Nagyon aranyosak voltak, Bettina ügyesen és hangosan adta elő a verseket és énekeket. Roxánát is elvittük magunkkal, neki annyira tetszett a kis műsor, hogy még tapsolt is nekik. Bezzeg a bölcsiből alig tudtam hazahozni, nem akarta a pulcsiját felvenni és ezért úgy kellett az ölembe kivinni az autóig, fogalmam sincsen mi ütött belé, mint aki megbolondult, úgy üvöltött. Bár az utóbbi napokban mindig ez van. Játszik szépen, nem panaszkodnak rá, hazahozom és megbüntet. Oltári nagy hisztit képes levágni minden ok nélkül, alig lehet megnyugtatni, remélem ez csak egy átmeneti állapot és kinövi, vagy elkezd végre mondatokban beszélni és elmondja a baját. Tudom valahogy a napi stresszt le kell vezetni, de meddig lehet ezt bírni?