B.Ú.É.K

Minden kedves blog olvasónak, barátnak, rokonnak és ismerősnek BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK!

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk!

Két és feledik

A kis hölgy 2,5 éves lett ma. Ezután egyre közelebb kerül a 3 évhez, számunkra pedig a felismerés: nemsokára már óvodás lesz.
A beszélőkéje szépen fejlődik, egyre ügyesebb, még mindig énekelni szeret a legjobban, ezt az idén a Mikulásnak meg is mutatta. A bölcsiben is megdicsérték, hogy a legkisebb énekelt a leghangosabban, és a délután ünnepségen is kitett magáért. Meg is jutalmazták szép csomagokkal. Viszont a szobatisztasággal teljesen visszafejlődött, bízom benne, hogy jövőre mikor a kedvezőbb időjárás beköszönt, mi elköszönünk a pelustól végleg. Kelekótya, humoros leányzó különben, természetesen imádjuk, igaz én a hisztikből ha lehetne egy kicsit kevesebbet kérnék.

Mikulás 2010/1

Szombaton érkezett hozzánk az idén először a Mikulás alias Télapó. Aztán ma délután folytatódik még.

Advent 2010/1

Ma meggyújtottuk az adventi koszorún az első gyertyát. Hihetetlen.... 4 hét múlva karácsony!

Első hó

Ma reggelre leesett az első hó. A gyerekek nagyon örültek neki, annak ellenére, hogy olvad nagyon. Délelőtt kimentünk és készítettek egy hóembert is.

Bettina ovis karácsonyi képek

Naptár 2011

Megvan a 2011-es naptár excel-ben, amibe csak a képeket kell beilleszteni, még karácsonyi ajándéknak is kiváló. Aki szeretné megkapni, kérem jelezze az emailcímen: bajsz.orsolya@gmail.com

Aranyosak

A lányok aranyosak minden tekintetben, akármit is csinálnak ezt kell megállapítanom.
Bettina nagylányos, rajta sokszor veszem észre, hogy olyan mint egy kiskamasz, megsértődik, durcáskodik, utána pedig nem lehet meggyőzni semmivel sem, akármit mondhat neki az ember, már csak azért sem hajlandó elmondani és megbeszélni a dolgokat. De hát mit is akarok mást, sokszor én is ezt csinálom, volt kitől lássa. Csak kicsit furcsának és korainak tartom még az ajtócsapkodásos-durcás jelenetet. Vagyis mástól Bettina korosztályából senki nem mesél hasonló problémákról. Az uszodában is szoktam faggatni a szülőket, de ez a nagy makacsság nem jellemző. Néha gondolkodom rajta mi lesz majd, mikor tényleg kiskamasz lesz? Ennek ellenére egy tök nyugodt és ügyes gyerek, természetesen ezek az esetek nem mindennapiak, de azért említésre méltó.
Nos aztán itt van Roxána, néha azt hiszem csillapodik a dackorszak, máskor meg pont hogy nem. Szombaton simán ki lehetett vele menni a piacra, még élvezte is, nem akart lepakolni és kiszállni a babakocsiból, szépen üldögélt és nézelődött. Ugyanilyen megfontolásból vasárnap babakocsival mentünk el a boltba, mivel a bevásárlókocsiba nem hajlandó beülni már, ha pedig mászkál, akkor észrevétlenül bepakol egy csomó mindent a bevásárló kocsiba, ami nem is kell. Akaratos, mindent egyedül akar csinálni, egyedül öltözködik, vetkőzik, cipőt húz, sajnos a szobatisztasággal visszafejlődött, lehet a bölcsöde az oka nem tudom, nagyon ritkán szól csak utólag, ha már van dolog a pelusban. Azért én bízom benne, hogy tavasszal ez is rendeződik majd, igazából Bettina ennyi idősen a wc-re sem volt hajlandó ráülni, mégis 2,5 évesen egyik napról a másikra szobatiszta lett. Ott tartottam, hogy lenyugvás, vagy mégsem? Délutánonként már csak kevesebb hiszti van hazaérkezés után, de azért még van, viszont reggelente alig bírom kiszedni az ágyból, hiszti közben még ugrál is és toporzékol. Ilyenkor nagyon rossz mindenkinek, én sajnálom, de tudom legjobb ha ráhagyom, vagy mégsem?
Mellesleg őszi szünetben mindannyian otthon voltunk, nagyon gyorsan eltelt, de szuper volt itthon lenni, sétálni menni és egyszerűen együtt lenni. Persze ezek a napok hamar elmúlnak, aztán vissza kellett zökkenni a dolgos hétköznapokba.

Halloween tökök

Az idén mi is készítettünk:

Iskolahívogató Teleki "Őszidő"

Tegnap Bettinával elmentünk az ovival szomszédos iskola ovis foglalkozására. Rengeteg szülő volt ott a csemetéjével. Leültünk az étkezőben, aztán a gyerekeket 4 csoportba osztották, és ők elvonultak a tanítónénikkel az osztálytermekbe játszani. Addig az igazgatónő válaszolt a szülők kérdéseire, bemutatta az iskolát. Az uszodában szoktam faggatni a szülőket az iskolákról, illetve az oviban, akinek nagyobb testvére van, vagyis a szüleiket. Erről az iskoláról egyelőre jókat hallottam, van némi kiválasztás is, elbeszélgetnek a gyerekkel, nem körzetis iskola és a szülők dicsérik. Kompetencia alapú oktatás folyik, az iskola küllemén pozitívan csalódtam, a tantermek rendezettek, modernek és jól felszereltek, interaktív táblájuk is van minden tanteremben. Nyelvet első osztály 2. félévétől tanítanak, amikor a gyerekek már nagyjából ismerik a betűket és valamennyire tudnak olvasni. Igazából szimpatikus volt, Bettina eközben a tanteremben volt, a kérdések végén bementem a terembe is. A süniről olvasott a tanárnéni egy mesét, illetve az őszről, ennek fényében az volt a feladat, hogy az asztalra kirakott alapanyagokból kellett egy hasonló sünit csinálni, mint a táblára ki volt rakva. Volt süni és szeme, alá kellett leveleket ragasztani-kicsit összehajtva, hogy erezete legyen és természetesen a tüskéket. Bettináé szép lett, nagyon büszke volt rá és mondta, hogy ő már járni is akar iskolába. Remélem nem fogja azt hinni, hogy az iskolában játszani fognak csak.
Úgyhogy eddig úgy tűnik Telekisek leszünk jövőre.

Igen

El sem hiszem, de Roxána szókincsében a sok nem mellett megjelent az igen is. Előszeretettel használja, ha valamit nagyon akar, de természetesen a nem szó még többször elhangzik a szájából. Egyre érthetőbben és többet beszél, a kedvenc vicces szavam a kupak, amit ő úgy mond, hogy kukap. Ez nagyon vicces. Megérteti magát, mostmár bármit megmagyaráz.

Különben nem beteg, azóta sem szerencsére, nem hiszem, hogy bármilyen vírus lett volna, csak egy kicsit kiiktatták őt. Nem is baj, most pár napot otthon lehet, kipiheni magát, és nemsokára lesz az őszi szünet is, mikor mindketten otthon lesznek.

Tehát hajrá igenek.

Hazaküldve

Kedden délután a gondozónéni már pedzegette, hogy két széklete volt a gyereknek, ha gondolom tartsam otthon, a csoport többi tagja is beteg, alig vannak. Szerinte hasmenése van, érdekes otthon több széklet nem volt. Szerdán már úgy mentem érte, hogy 99%-ban számítok rá, hogy kitiltja. Így is lett, hasmenés 2 híg és büdös széklet áll a papírján. Természetesen a doktornő aláírta, de ha nem kell táppénz akkor csak kedden vigyem vissza, tartsuk otthon (miért?), semmilyen kúra és egyéb nem kell neki!!!!!! Nos azóta sem hasmenéses, én annál inkább, rettentően ideges vagyok miatta, fáj a gyomrom (lehet ez lesz számomra a jó fogyókúra), nem érzem jól magamat, annyira, de annyira bosszant ez a dolog, hogy az egészséges gyereket otthon kell tartani, mert nemtudom. Lehet megunták, túl sokat járt, nem fér bele a statisztikába, hogy nem beteg. Vagy csak nekem akar jót a gondozónéni? Akinek zöld trutyi folyik az orrából miért nem küldik haza? Mivel a doktornő tiltotta ki semmit sem tudok csinálni.

Na jól kibosszankodtam magamat.

Színházi fellépés

Megvolt a színházi fellépés hétfőn. A gyerekek teljesen be voltak sózva előtte, örültek a szereplésnek. Sajnos csak 1 db jegyet kaptunk gyerekenként, így én mentem el, de felvettem videóra a műsorukat. Nagyon édesek voltak és persze büszkék magukra, hogy a hatalmas nagy színpadon milyen ügyik voltak.
Bettina ma reggel úgy kelt fel, hogy ő fáradt, el is hiszem, hétfőn délelőtt még egy főpróbára elmentek a színházba, mit mondjak nincsen túl közel, aztán délután fellépés, kedden délután úszni volt, megértem teljesen. Alig bírnak reggelente felkelni, igen korán van még akkor, pedig időben lefekszenek aludni. Nemsokára jön az őszi szünet, majd akkor pihennek egy hetet.

A hosszú hét

Nagyon hosszú volt ez a hét, a gyerekek pénteken már alig bírtak felkelni, Bettina reggel addig húzta az időt, ameddig csak lehetett, úgy csúszott ki az ágyból, de közben még a fél karja a takaró alatt volt. Roxána legnagyobb baja aznap az volt, hogy a kutyusos felsőjét nem tudta felvenni, hisz előző nap az volt rajta és foltos lett. Viszont aminek örültem, hogy a kisegítő gondozó néni volt délután, aki egy roppant kedves és tehetséges, gyerekszerető hölgy, azzal fogadott milyen aranyos Roxána ahogy pakol és mennyire szeret rajzolni. Végre valaki, aki nem kötekedik, hanem a gyerekben a jó dolgokat veszi észre.

Bettina csütörtökön újra volt úszni, kijelenthetem, hogy a mostani csoportban ő a legügyesebb, szerintem az apjánál is és nálam is sokkal jobban úszik már. Én például képtelen vagyok víz alatt úszni, neki az is simán megy. Az összes gyereknek szó se róla a hátúszás megy a legjobban, gondolom ott kevésbé kell a levegővételre odafigyelni. Az uszodában végre kicserélték az öltözőszekrényeket, végre látni, hogy a belépő illetve a bérlet árát mire is fordították. Kb. 10-15 évvel ezelőtt kellett volna már ezt megtenni, szép és praktikus lett, de még a hajszárítóknál elkelne egy kis felújítás. Ennek ellenére én nagyon örülök neki, hogy kulturált körülmények között lehet kis és bemenni és az szekrények is újak-modernek.

Fárasztó és lassan eltelő hét ez a mostani. Hétvégén pihenünk egy kicsit, mosás, takarítás és vasalás, Bettina délután két kislánynak a szülinapi bulijába megy.

Új bejegyzés ;-)

Sodródom a hétköznapokkal mostanában. Nem mondhatom, hogy nem történik semmi, de valahogy mégsem történik semmi. Telnek a napok szépen sorban egymás után, és lassan elmúlik a szeptember is, már hullanak a levelek a fáról. Az óvodában túl vagyunk az első szülőin, ahol ismét megtapasztaltam, hogy a szülők sem a gyerekeikért sem a saját elképzelésükért képtelenek kiállni, vagy legalábbis a nagyközönség előtt véleményt alkotni. Borzasztó komolyan mondom, már hülyén éreztem magamat a sok kuka előtt. Mindent ki kell rakni a faliújságra és majd ott szavaznak a szülők az adott dologra. Téboly na... Viszont elkezdődött az angol ismét és Bettina már az első órán hihetetlenül jól produkált. Annyi, de annyi szót elmondott nekem mikor hazajött. Előtte nap gyakorolni kellett vele a tavalyi tanévben tanultakat, de szinte mindenre emlékezett. Október 11-én itt Fehérváron az egész óvodai csoportjuk fellép a színházban. Nagyon készülnek rá. Nagy megtiszteltetés ez, úgy kérték fel az óvónéninket és ő szívesen elvállalta a feladatot. A kicsik pedig élvezik, hogy ők is a középpontban lesznek.

A bölcsiben is vannak érdekes dolgok, nem telik el nap, hogy ne olyannal várnának délután, ami teljesen szokványos dolog, mégis ügyet csinálnak belőle. Még az a szerencse, hogy nem veszem magamra az összes ilyen bejelentést, inkább örülök neki, hogy a gyerekek még nem voltak betegek és remélhetőleg ez így is marad. Ráadásul Roxána egy talpraesett csaj, nem kell félteni, megold mindent. Rengeteg éneket és mondókát tud(na), vagyis tud, mert az énekek dallama és a hangok a helyén vannak, de a szavak kiejtésével erős hiányosságai vannak. Igaz sokat fejlődött az utóbbi időben, de egyelőre a beszéde nagy részét az érti meg, akinek van hozzá szótára.

Nálam is véget ért a vizsgadrukk, végre levizsgáztam és a kezemben tarthatom a bizonyítványomat. Furcsa volt újra tanulni és számot adni a tudásomról 2x is, ráadásul egy vizsgabizottság előtt. Elszoktam ettől, tanultam, de totál ideges voltam. Ennek ellenére eladói vizsga 5-ös, boltvezetői 4-es. Tökéletesen elégedett vagyok.

Boldog névnapot Roxána!

Roxána görög-perzsa eredetű női név

Jelentése: világos, ragyogó

Nagy Sándor feleségét is így hívták egy kis különbséggel, az ő neve Roxane volt.

Pici lánykánknak nagyon boldog névnapot kíván az egész család, nagyon szeretünk téged!

Újra bölcsöde és óvoda

Szeptember 1-én a gyerekeknek is megkezdődött a munkába járás. Furcsa volt reggel korán kelni, viszont Bettina nagyon hamar elkészült, várta már az ovit és a kispajtásokkal való játszást. Először Roxánát vittem, nemtudom ennyi idősen két hónap távollét után mennyit felejt a gyerek, de új csoportszobába kerültek. A gondozónéniket felismerte délután pedig már a csoporttársak nevét is elmondta, úgyhogy gondolom teljesen a régi élmények nem törlődnek ki ennyi idő alatt. Mikor bekísértem a csoportszobába, akkor sírt egy keveset, de még elpakoltam a szekrényébe a ruháit, mire végeztem már nem lehetett a hangját hallani. 

Bettina jókedvűen ment, ráadásul az egész napi menü a kedvenceiből állt. Ő mesélt a nyaralásunkról és otthon örömmel újságolta, hogy pár ovistársával együtt külön asztalnál ülnek és ők már kapnak kést is, hisz ő már nagycsoportos. Most küldték haza egy dossziéban a faliújságon lévő rajzokat és munkákat, igazi gyönyörűség az összes, nagyon jó a kézügyessége. Hamarosan azon kapom magam, hogy kezdi az iskolát...

Megállapítottam, hogy ez a nyár is rettenetesen hamar eltelt, ráadásul az időjárás novemberi, csak a levelek nem hullottak le a fáról.

Rovinj 2010 élmények

Nagyon készültünk az idei Horvátországi nyaralásra, az utolsó pillanatban viszont kiderült, hogy a nagyobbik autónk beteg és a szerelő egyáltalán nem ajánlja vele a hosszabb utat. Így maradt a másik, mérlegeltük mit hagyhatunk itthon és azért sikerült bepakolni. 13-án pénteken hajnalban indultunk el, Horvátország közepén a hegyekben már zuhogott az eső, az időjárás előrejelzésben sem voltak a legjobbak a kilátások. Kicsivel dél előtt már ott voltunk, ismerős volt a hely, hisz két éve ugyanitt nyaraltunk. Nem volt annyira hűvös, de lógott az eső lába, szerencsénk volt, találtunk elég hamar helyet és a sátrat is sikerült az eső nélkül felállítani. Már aznap fürödtünk, szép idő lett, estére jött a nagyobb zivatar. Vasárnapig minden nap esett, viszont tudtunk fürödni, egyik éjszaka hatalmas vihar volt, de mindent túléltünk. :-)

Bettina nagyon élvezte a pancsikolást, igazi kis vizicsibe. A békatalpakkal pedig annyira gyorsan úszik, hogy alig lehet utánamenni. Ő búvárkodott is az apjával, szép kagylókat hoztak fel.
Roxánát a fürdés annyira nem érdekelte, bár azért minden nap fürdött ő is, hisz ha már lementünk a tengerpartra és homokozott átmelegedett, őt is le kellett hűteni. Utolsó napon a medencés résznél úszógumi nélkül ugrált be a vízbe, úgy, hogy nekem kellett elkapni. Annyira nevettem rajta is, mert Bettina a homokban felfedezte a kagylókat, vagy érdekes köveket, mindig hozta oda hozzám. Roxána ezt észrevette és ő is felszedte a követet és mutogattta nekünk, amit természetesen meg kellett csodálni.

Rovinj még mindig fantasztikus város. Két éve voltunk már itt, de akkor csak Bettina volt velünk, Roxána olyan kicsi volt még akkor, hogy ő otthon maradt. A városnézések folyamán arra jutottam, hogy muszáj lesz egy babakocsit beszereznünk, ami tényleg esernyőkocsi, mert egy idő után Roxána elfáradt és bizony cipelnem kellett. Na meg a másik, hogy az árusoknál amit meglátott, mindent megfogott és magával akarta vinni. Azt azthiszem a mi pénztárcánk nem bírta volna. Az itthoni babakocsi nem fért be az autóba, igaz az inkább sportkocsi, mint esernyőkocsi. Szép kálváriát jártunk be vele, mert egy állami boltot találtunk, aminek a kirakatában volt babakocsi. Egyik délelőtt be is mentünk a városba, de 12,40-re értünk oda és 12,30-kor bezárt, este viszont csak 18 órakor nyitott ki újra. Így aznap visszamentünk este és a két kicsi babakocsi közül megvettük a kisebbet. Hazaérvén megnéztem a boltok kínálatát és arra jutottam, hogy igen jutányos áron jutottunk hozzá ehhez a szupi babakocsihoz. Ezután már könnyebben ment a nézelődés, ráadásul az idén eldöntöttük, hogy a templom tornyába is fel fogunk menni és elég magasan van a templom is ahhoz, hogy bármelyikünk felcipelje a dombra a kislányt.

A toronyba rengeteg vékony falépcső vezett fel, Bettina simán felment, hisz ő már nagy, Roxána mindkét kezét fogva szépen felsétáltunk. Hősiesen lépcsőzött, szerintem én jobban elfáradtam, mint ő. A kilátás mindenért kárpótolt. Belátni az egész várost, a messzebb lévő partszakaszokat és egy részen ameddig a szem ellát mindenhol tenger van. A képek azthiszem visszaadják a szépségét. A lefelé vezető út is egyszerű volt, karomba kaptam Roxánát és pillanatok alatt levágtáztam vele. Ami számunkra még mindig meglepő, hogy a templom előtt hagyott babakocsink, ugyanúgy állt ott dolgunk végeztével, ahogy otthagytuk, eszébe sem jutott senkinek, hogy meglovasítsa. Itthon lehet, hogy két perc múlva már nem találtuk volna meg.

A gyerekek semmilyen játékért vagy kügyüért nem nyafogtak, nem is készültünk nagy dolgok megvételére. Roxána kapta a babakocsit, Bettina egy nyakláncot, illetve mindkét gyereknek a tekerős automatából szedtünk ki labdát, apa is megkapta az áhított dolgát, illetve házassági évfordulónkra kaptam a képen látható Orsolya nyakláncot, amit egy bácsi 3 perc alatt egy egyszerű drótból hajtogatott meg. Többször voltunk étteremben, a gyerekeknek is nagyon ízlettek a halak és cápa is, Roxánának a csevapcsicsa ajvárral és vöröshagymával, ettünk sok fagyit, sétáltunk nagyokat. Ebédet mindig főztem, volt, hogy vacsorát is, de persze, ha már egyszer ott vagyunk, akkor a helyi ízeket nem lehet kihagyni. Mondjuk fogytam kb. 2 kilót a 9 nap alatt, az egyszer biztos, hogy a sok mozgás nagyon jó dolog. Sajnos ez a folyamat most megállt, jó lett volna 2 hónapra menni és máris közel 20 kg-al könnyebb lennék :-)

A hazafelé út simán ment egészen Siófokig, ahol a Lepsényi elágazóig bírtam, ott lehajtottam az autópályáról, de sajnos az Enyingi elágazóig az út így is 1 órán keresztül tartott a nagy dugó miatt. Egy nappal később kellett volna hazajönnünk, akkor nem lett volna ilyen probléma, de sajnos nem volt rá lehetőségünk. Jól éreztük magunkat, szerencsénk volt az idővel is, összességében nagyon jól sikerült. Mostmár vissza kell rázódni a hétköznapokba, ami sokkal nehezebb, mint gondoltam volna.

Rovinj képek 2010. (2)

Rovinj képek 2010. (1)