Nem olyan régóta végre rászántam magamat, hogy önállósítsam Roxánát, ez főleg az evésre vonatkozik. Kenyeret, falatkákat eddig is evett egyedül, de a főzelékkel valahogy úgy voltam, inkább megetetem, nem adok kanalat a kezébe, úgyis csak mindent összemaszatol, és ez nekem plusz munka.
Pohárból iszik, amióta csak iszik, az esti tejet issza még cumisüvegből, de a csőrös pohár nem nagyon jött be, ha útra kelünk, akkor is inkább kicsi flakonból szeret inni. A pohárra én szoktattam rá, Bettina is csak pohárból ivott az étkezések mellé, nem szerettem volna, ha a gyerekek magukkal hurcolják a cumisüveget.
Nos, a mai napra már eljutottunk odáig, hogy képes kanalazni, és bizony a gyomrába is jut valami, természetesen segíteni kell neki, mindent nem tud kikanalazni, de próbálkozik és ez a lényeg. A poharat két kézzel fogja, iszik belőle, néha nyakon borítja magát vele :-). A kezét és a száját megtörli, kell is, mert állandóan a kajába belenyúl, igaz csak a figurát akarja nekem megmutatni, ami kikandikál a tányér alján.
Mostmár muszáj önállósodni, így készülünk a bölcsődei életre. Másoknak is itt van egy kis segítség hozzá, amit a mi bölcsink állított össze, ahova jövőre járni fog.
Másfél éves vagyok, Szüleim úgy döntöttek, hogy bölcsődébe iratnak fél év múlva 2 évesen, mert Édesanyámnak is menni kell, dolgozni. Most van fél évem a bölcsődére készülni. Szüleim tudják, hogyan segítsenek, hogy könnyebb legyen a bölcsődébe beszoknom.
Első a napirendem. Ezen, kicsit változtattunk, mert ha bölcsődés leszek, és korán kell mennem, akkor 8 órakor már reggelizni fogunk, 10 órakor tízóraizunk, 11:30-kor kezdjük az ebédelést, utána alszunk- pihenünk és ébredési sorrendben 2:45-től uzsonnázunk. Most kicsit korábban kelek reggel, de természetesen este annyival hamarabb fektetnek le Szüleim. Így, kipihenem magam reggelig, és jó kedvűen ébredek. Most már a fent jelzett az időpontokban étkezem. Hogy mit is eszem? Hát olyasmit, amit majd a bölcsődében is. Reggelire mindenféle felvágottas margarinos kenyeret. Régebben leettem róla a felvágottat, és a kenyeret ott hagytam, persze így egy óra múlva rossz volt a közérzetem, mert éhes voltam, és nem volt kedvem játszani. Most úgy kapom a kenyeret, hogy a ledarált felvágottat kikeverjük margarinnal és ez a húsos krém, van rákenve a kenyeremre. Így, már a kenyér is elfogy, mindig eszem hozzá paradicsomot vagy paprikát, vagy uborkát, vagy retket, télen savanyú káposztát stb.. A bölcsődében is hasonlókat fogunk enni reggelire. Iszom hozzá tejes folyadékot is. Kakaót reggelire nem kapok, mert az puffaszt, nehezen emészthető, csak fölöslegesen terhelné a gyomrom. Kapok családi kávéból készült enyhe tejeskávét, vagy vaníliás tejet, karamellt, gyümölcsös tejet, vagy millky shéket. Most ezekhez lassan hozzászokom, akkor már a bölcsődében nem lesz ismeretlen. Tízóraira rostos gyümölcslét iszom, vagy eszem gyümölcssalátát, vagy vitamintálat, vagy rágcsálni való zöldséget (fontos, hogy tanuljak rágni és a fogaim, egészségesek legyenek). Ha csak szomjas vagyok, akkor tiszta vizet iszom, mert az a legegészségesebb és nyári kánikulában az oltja a szomjamat a legjobban.
Ebédre többnyire főzelékeket eszem, amiket krumplival sűrít Édesanyám, és tejet is tesz bele, így nagyon finom, ez nekem való. Csirke húst, pulykát, vagy sajtot, illetve tojást kapok feltétnek, attól függően mi az ebédem. Halat is szoktam enni, az, nagyon egészséges. Délben nem kapok kenyeret az ebédhez, nem is szükséges, az ebéddel lakom jól. Levest csak egy alkalommal eszem egy héten, mert nem nagyon hasznos. Ha főz Édesanyám, akkor sok-sok zöldséggel és hússal készíti.(csirke ragu, vagy pulyka ragu, vagy májgombóc levest) a leves után viszont jöhetnek a kedvenc finomságaim- tésztát, vagy süteményt kapok (pl. különböző ízesítésű palacsintát, meggyes, almás pitét, vagy túrós lepényt, vagy túrógombócot) ezeket nagyon szeretem. Azért felnőttesebb ételeket is kapok csak kicsit másként elkészítve, mint a felnőtteké, mert nem vagyok „kis felnőtt”. Például rakottakat, csőben sülteket, felfújtakat stb. is. Reggelit, ebédet, uzsonnát, vacsorát mindig asztalnál ülve fogyasztom. Van saját kanalam, amivel én próbálkozom enni, de amíg nem megy önállóan, Édesanyám közben egy másik kanállal (segítő kanál) etet, hogy jól is lakjam. Étkezések előtt természetesen Édesanyám kikísér a wc-re , vagy bilire, ha van kedvem, egy-két percig ráültet, ha nincs, nem erőltet. Bilizés, vagy wc használat közben nem játszom, az nem játszóhely. Ha pisiltem, ha nem, 1-2 perc után Édesanyám visszapelenkáz, vagy ha nincs már pelenkám és pisiltem, vagy kakiltam, mindig nagyon örül és megdicsér. Ha nem sikeres a bilizés az sem baj, ilyenkor biztat, hogy majd legközelebb sikerül. Ezért szeretek ráülni a bilire. Utána kezet mosunk, törölközünk, fésülködünk, (ezek jó szokások) mindezeket, próbálhatom, gyakorolhatom, ami nem sikerül abban Édesanyám segít. Elalváskor Édesanyám mellém ül, simogat, dúdolgat, vagy énekel, vagy halk zene szól, vagy csak egyszerűen szép álmokat kíván, odaadva alvós kedvenceimet. Már nem kell rácsos ágyban aludnom, mert tudok biztosan járni és az én méretemnek megfelelő székre egyedül, fel tudok ülni, és le tudok mászni. Délután 3 óra körül ébredek. Uzsonnára gyümölcsjoghurtot, müzlit, zöldséges margarinos kenyeret, vagy mézes margarinos kenyeret is szoktam enni. A kenyér mellé tejes folyadékot iszom ekkor már néha kakaót is. A zöldséges margarint Édesanyám úgy készíti, hogy vagy petrezselymet darál le, vagy sárgarépát reszel, vagy céklát reszel le nyersen, persze nem sokat és ezt keveri össze margarinnal. Vagy egyiket, vagy másikat, így megszokom az új ízeket, és azt, hogy színes (sárga, zöld, vagy lila) a margarinos kenyér. Ha indulunk sétálni és vetkőzünk, vagy öltözünk, mindig hagyja, hogy próbálkozzam, ha van kedvem. Nem siettet, és nem erőltet, de segít, ha elakadok valamilyen mozdulatnál. Nagyon örül és megdicsér, ha sikerül valamit egyedül megtennem.
Tudom, hogy nem várják el tőlem a bölcsődében, hogy szobatiszta legyek, hogy önállóan egyek, öltözzek-vetkőzzek, mert lesz helyem, időm, segítségem ott is, hogy kedvem, fejlettségem, pillanatnyi hangulatom szerint próbálkozhassak, gyakorolhassak. Amit nem tudok, abban majd a Gondozó nénik fognak segíteni olyan mértékben amilyen mértékben szükségem lesz rá, vagy kérem a segítségüket. Ők szívesen meg fogják tenni, mert azt szeretnék, hogy amíg a Szüleim dolgoznak, én jól érezzem magam a bölcsődében, vidáman, tevékenyen teljenek napjaim, és életkoromhoz mérten, saját fejlődési ütememnek megfelelően fejlődhessek. Mire oviba indulok, szobatiszta leszek (erről külön is olvashattok), sokat fogok önállósodni, sok mindent megismerek, megtanulok- nem tanítanak ugyan a bölcsiben, nincsenek kötelező foglalkozások, de biztosítják a tanulás feltételeit, lehetőségét a bölcsődei szakmai program segítségével. Így az agyam mint a szivacs szívja magába a sok-sok információt. A bölcsiben sokat leszek levegőn is, mert játszhatok az udvaron és alhatok a teraszon, de csak akkor, ha minden feltétel adott ahhoz, hogy nyugodtan játszhassak vagy alhassak.
Ha még csecsemőkorú (6-11 hónapos) vagyok, akkor más a napirendem, csecsemő ágyban alszom, hempergőben játszom, mást és másként étkezem, és másként foglalkozik velem Édesanyám és majd a bölcsődei Gondozó néni is. Ha ebben a korban szükséges bölcsődébe mennem, Édesanyám a bölcsőde vezetőjével megbeszéli a bölcsődébe készülődés lehetőségeit, ezt akkor is megteszi, ha már kicsit idősebb vagyok.
