Iskolahívogató Teleki "Őszidő"

Tegnap Bettinával elmentünk az ovival szomszédos iskola ovis foglalkozására. Rengeteg szülő volt ott a csemetéjével. Leültünk az étkezőben, aztán a gyerekeket 4 csoportba osztották, és ők elvonultak a tanítónénikkel az osztálytermekbe játszani. Addig az igazgatónő válaszolt a szülők kérdéseire, bemutatta az iskolát. Az uszodában szoktam faggatni a szülőket az iskolákról, illetve az oviban, akinek nagyobb testvére van, vagyis a szüleiket. Erről az iskoláról egyelőre jókat hallottam, van némi kiválasztás is, elbeszélgetnek a gyerekkel, nem körzetis iskola és a szülők dicsérik. Kompetencia alapú oktatás folyik, az iskola küllemén pozitívan csalódtam, a tantermek rendezettek, modernek és jól felszereltek, interaktív táblájuk is van minden tanteremben. Nyelvet első osztály 2. félévétől tanítanak, amikor a gyerekek már nagyjából ismerik a betűket és valamennyire tudnak olvasni. Igazából szimpatikus volt, Bettina eközben a tanteremben volt, a kérdések végén bementem a terembe is. A süniről olvasott a tanárnéni egy mesét, illetve az őszről, ennek fényében az volt a feladat, hogy az asztalra kirakott alapanyagokból kellett egy hasonló sünit csinálni, mint a táblára ki volt rakva. Volt süni és szeme, alá kellett leveleket ragasztani-kicsit összehajtva, hogy erezete legyen és természetesen a tüskéket. Bettináé szép lett, nagyon büszke volt rá és mondta, hogy ő már járni is akar iskolába. Remélem nem fogja azt hinni, hogy az iskolában játszani fognak csak.
Úgyhogy eddig úgy tűnik Telekisek leszünk jövőre.

Igen

El sem hiszem, de Roxána szókincsében a sok nem mellett megjelent az igen is. Előszeretettel használja, ha valamit nagyon akar, de természetesen a nem szó még többször elhangzik a szájából. Egyre érthetőbben és többet beszél, a kedvenc vicces szavam a kupak, amit ő úgy mond, hogy kukap. Ez nagyon vicces. Megérteti magát, mostmár bármit megmagyaráz.

Különben nem beteg, azóta sem szerencsére, nem hiszem, hogy bármilyen vírus lett volna, csak egy kicsit kiiktatták őt. Nem is baj, most pár napot otthon lehet, kipiheni magát, és nemsokára lesz az őszi szünet is, mikor mindketten otthon lesznek.

Tehát hajrá igenek.

Hazaküldve

Kedden délután a gondozónéni már pedzegette, hogy két széklete volt a gyereknek, ha gondolom tartsam otthon, a csoport többi tagja is beteg, alig vannak. Szerinte hasmenése van, érdekes otthon több széklet nem volt. Szerdán már úgy mentem érte, hogy 99%-ban számítok rá, hogy kitiltja. Így is lett, hasmenés 2 híg és büdös széklet áll a papírján. Természetesen a doktornő aláírta, de ha nem kell táppénz akkor csak kedden vigyem vissza, tartsuk otthon (miért?), semmilyen kúra és egyéb nem kell neki!!!!!! Nos azóta sem hasmenéses, én annál inkább, rettentően ideges vagyok miatta, fáj a gyomrom (lehet ez lesz számomra a jó fogyókúra), nem érzem jól magamat, annyira, de annyira bosszant ez a dolog, hogy az egészséges gyereket otthon kell tartani, mert nemtudom. Lehet megunták, túl sokat járt, nem fér bele a statisztikába, hogy nem beteg. Vagy csak nekem akar jót a gondozónéni? Akinek zöld trutyi folyik az orrából miért nem küldik haza? Mivel a doktornő tiltotta ki semmit sem tudok csinálni.

Na jól kibosszankodtam magamat.

Színházi fellépés

Megvolt a színházi fellépés hétfőn. A gyerekek teljesen be voltak sózva előtte, örültek a szereplésnek. Sajnos csak 1 db jegyet kaptunk gyerekenként, így én mentem el, de felvettem videóra a műsorukat. Nagyon édesek voltak és persze büszkék magukra, hogy a hatalmas nagy színpadon milyen ügyik voltak.
Bettina ma reggel úgy kelt fel, hogy ő fáradt, el is hiszem, hétfőn délelőtt még egy főpróbára elmentek a színházba, mit mondjak nincsen túl közel, aztán délután fellépés, kedden délután úszni volt, megértem teljesen. Alig bírnak reggelente felkelni, igen korán van még akkor, pedig időben lefekszenek aludni. Nemsokára jön az őszi szünet, majd akkor pihennek egy hetet.

A hosszú hét

Nagyon hosszú volt ez a hét, a gyerekek pénteken már alig bírtak felkelni, Bettina reggel addig húzta az időt, ameddig csak lehetett, úgy csúszott ki az ágyból, de közben még a fél karja a takaró alatt volt. Roxána legnagyobb baja aznap az volt, hogy a kutyusos felsőjét nem tudta felvenni, hisz előző nap az volt rajta és foltos lett. Viszont aminek örültem, hogy a kisegítő gondozó néni volt délután, aki egy roppant kedves és tehetséges, gyerekszerető hölgy, azzal fogadott milyen aranyos Roxána ahogy pakol és mennyire szeret rajzolni. Végre valaki, aki nem kötekedik, hanem a gyerekben a jó dolgokat veszi észre.

Bettina csütörtökön újra volt úszni, kijelenthetem, hogy a mostani csoportban ő a legügyesebb, szerintem az apjánál is és nálam is sokkal jobban úszik már. Én például képtelen vagyok víz alatt úszni, neki az is simán megy. Az összes gyereknek szó se róla a hátúszás megy a legjobban, gondolom ott kevésbé kell a levegővételre odafigyelni. Az uszodában végre kicserélték az öltözőszekrényeket, végre látni, hogy a belépő illetve a bérlet árát mire is fordították. Kb. 10-15 évvel ezelőtt kellett volna már ezt megtenni, szép és praktikus lett, de még a hajszárítóknál elkelne egy kis felújítás. Ennek ellenére én nagyon örülök neki, hogy kulturált körülmények között lehet kis és bemenni és az szekrények is újak-modernek.

Fárasztó és lassan eltelő hét ez a mostani. Hétvégén pihenünk egy kicsit, mosás, takarítás és vasalás, Bettina délután két kislánynak a szülinapi bulijába megy.