Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.

2010. február 25., csütörtök

A fegyelmezés hálójában

Ma reggel megdöbbentő hír és látvány várt az oviban. Bementünk a csoportba és kérte az óvónő, hogy várjunk egy kicsit, odahozta az egyik kisfiút és megmutatta a karján egy 5cm átmérőjú fognyomokkal dúsított minden színben pompázó foltot. Szörnyű látvány volt a testemen végigfutott a fájdalom, azt is mondták, hogy bekötötték, borogatták is. Ezt a Bettina tette, mert a kisfiú nem adta neki a legó egyik darabját, amiből a dobozban vagy még 5 db volt. Különben is az óvónők úgy látják mostanában agresszív (az én nyugodt gyerekem), azonnal üt, rúg, vagy hajat húz, ha valami az ő elképzelésének ellent mond. Teljesen ledöbbentem, hirtelen szólni sem tudtam, mintha nem is róla beszéltek volna, alapjában véve egy nyugodt természetű gyerek. Mellesleg a kisfiú most visszakapta a tavalyi fellökést, amikor 1 hétig lábra sem tudott állni, de ez nem mentség, ilyet nem lehet csinálni. Bezzeg múltkor a szívszerelme mikor szétkarmolta az arcát, őt védte nagyon, rá egy rossz szót nem mer szólni, akármit is tesz.

Ittthon fordítva van, Roxána azonnal üt és hajat húz, sokat veszekednek. Mindkettőnek az kell, ami a másik kezében van. Bettinának azt mondjuk mindig, hogy másokat ne bántson, de ha őt megütik mondjuk, akkor meg ne hagyja magát, üssön vissza, vagy hagyja ott az illetőt, ne provokálja tovább. Roxánához hozzá sem mer érni, lehet, hogy ez a feszültség jön ki rajta az oviban, valahol le kell adni. Különben is Roxána sokszor kezelhetetlen, egyszerűen nem tudok mit kezdeni vele, főleg most mióta beteg lett. Állandóan bújt hozzám, még most is rajtam csüng, mint egy kismajom és kiharcolja, amit akar, nem igazán lehet kompromisszumot kötni vele, ha más tárgyat ajánlok fel neki, vagy más tevékenységet, akkor vagy a tárgy köt ki a sarokban, vagy toporzékolva veti magát a földre.

El vagyok keseredve, na. Rosszul indult ez a mai nap :-(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése