Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.

2010. február 11., csütörtök

A jobbulás felé vezető úton...

... azthiszem itt tartunk. Bettina ma már ment az oviba, még egy nagyon kicsit köhög, de remélhetőleg hamar elmúlik. Roxána szemén ma már nem látszik a betegség, még midig hurutosan köhög, de az orrából sokkal kevesebb folyik ki. Beveszi a köptetőt, ma talán egyelőre többet evett. Jó lenne, ha visszatérne az étvágya. Ma nagyon huncut és jókedvű. Apa is gyógyulhatna már, bár rajta a javulás picike jele sem mutatkozik. Ráadásul megint itt a hó, nekem pár helyre el kéne mennem, de ebben a hóban nemigen merek. 
Továbbra is drukkolok a tavasznak :-)

Bejegyezte: dátum:
Címkék:

1 megjegyzés:

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)