Erről az árvízről írnom kell, igaz a blog nem erről szól, de ez egy fontos esemény az életünkben, amit átéltünk, illetve biztosan be fog kerülni a történelem könyvekbe is. További képek a facebook oldalmon vannak.
Kezdem azzal, hogy szinte hetek óta esik az eső. Teljesen felborult a természet, nemhogy tavaszi időjárás nem volt, hanem szinte október végi. Hűvös, esős, bár tavaly is májusban rengeteget esett, de végül mégiscsak jó idő lett. Az idén is így volt, kaptunk már ízelítőt a nyárból, aztán beköszöntött az esőzés és nem túlozva 1 hónapon belül, jó ha 4 napig, persze nem egymás után, nem esett. Olvastuk mi, hogy ha így megy tovább, akkor hatalmas árvizek lesznek, de amíg az emberek nem élik meg és nincsenek benne, addig szerintem a legjobbakat remélik.
A gyerekeknek pünkösdtől május 18-tól 2 hét szünetük volt. A mieink az első hetet Magyarországon töltötték, majd szombaton jöttek vissza az esőben. Egyetlen egy nap május 28. kedd volt, mikor nem esett, sőt még a nap is sütött, lehetett kirándulni. Azután folyamatosan mintha dézsából öntötték volna, az égiek nem akarták elzárni a csapokat. A folyók duzzadtak, a szakemberek számolgattak, de a jóslatok nem voltak annyira vészesek. Ráadásul az eső mellé átlagos napi 10 fok társult, a pára, ami képződött, újra ránk zúdult. Június 1-én biztosra vették az árvizet, de nem hangzott vészesnek, a legutolsó 2002-es nagy árvíz szintjét biztosan nem fogja elérni, mondták. Másnap vasárnap egyre rosszabb volt a helyzet, délután mi is bementünk a városba Passauba, rengeteg ember volt, mindenki nézelődött és fényképezett, és voltak emberek bőröndökkel, akik már elhagyták a szállodát illetve a lakásaikat. Hals városrészbe az Ilz miatt már nem lehetett bemenni, a Dunapartot elöntötte a víz, az is le volt zárva, illetve az Inn Passaui partja már napok óta víz alatt volt. Még ekkor is azt mondták, emelkedik a vízszint, de a 2002-es lesz csak. Este hat után indultunk haza, a városból kifelé az alagúton kezdett vízátfolyás lenni, illetve a Duna mentén haladva hazafelé, simán elérhettük a vizet, de még a gátat nem törte át. Egy darabon lehetett menni az úton, aztán a Lidl-nél elterelték a forgalmat, mert ott már le volt zárva az út, nem lehetett tovább haladni. Elindultunk felfelé haza, a hegyekbe jó magasra, még szerencse, hogy mi magasan lakunk.
Folyamatosan figyeltük a híreket, mikor kiderült, hogy egy-két órával később már nem tudtunk volna kijönni a városból biztonságosan. Egyre szörnyűbb képek kerültek fel. A városházánál Passauban van egy mérce, a nagy árvizek fel vannak rá vezetve. A legmagasabb 1501-ben volt, viszont akkor még a folyók nem voltak szabályozva. Passauban ráadásul nem tudnak több védőgátat kiépíteni. Szóval jöttek a hírek hétfőn, felőlünk a városba már nem lehet bejutni, lassan összeér a városban a három folyó, várják a 11 m-t, majd 11,50 m-t, majd 12 m-t, aztán már ők sem tudták megsaccolni sem, 12,20 m-nél kikapcsolták az áramot és a vizet, így nem tudtak pontosan mérni. Mi mikor bent voltunk a városban az Inn folyó hídján voltunk, ami az autók elől szintén le volt már zárva, félelmetes volt. A folyó hömpölygött, sodorta a víz a fákat, hullámok és rengeteg hordalékkal járt. Bettina azt mondta ez olyan, mint a mesében Az öreg halász és a feleség címűben, mikor a feleség mind többet akar és háborog a tenger.
A képek és videók, amiket közöltek, hátborzongatóak, hihetetlen látni, hogyan kerül egy város szinte pillanatok alatt víz alá. A katasztrófa elhárítás sokat dolgozott, evakuálni kellett az embereket, az iskolákban nem kezdődött el a tanítás, mentés és reménykedés maradt csak. Hétfőn délután aztán megdőlt az 500 éves rekord, ennyi víz még sosem volt Passauban, tudomásom szerint 12,85 m-t mértek, de a hírek arról szóltak, hogy a 13 m-t is elérheti. Délután mi is lementünk a Lidl parkolóhoz, idáig lehet eljutni, a főút magasan állt a vízben, illetve a magasabban fekvő osztrák túloldalon a benzinkutat is elöntötte a víz.
Ma reggelre apadt a vízszint, illetve elállt az eső, néha szemerkél még és párás a levegő, olyan érzés, mintha bármelyik pillanatban nagy eső jönne, de holnaptól viszont napsütés, meleget és nyarat ígérnek. A víz szépen vissza fog húzódni, a munka ezután kezdődik, a rengeteg szemét, iszap-sár és hordalék eltakarítása, a pincék, lakások szivattyúzása, és a helyreállítási munkák, sok időbe és pénzbe fognak kerülni. Hogy visszavág-e a természet? Én teljesen biztos vagyok benne, az emberiség sebezhető, a természet törvényeit nem tudja kivédeni, nem sajátíthat ki mindent magának.
