Benne a sűrűjében

A mai nappal visszatértem a dologzók klubjába. Hát hogy is mondjam, már rágörcsöltem a hétvégén, furcsa az egész, aztán a többit majd hétvégén eldöntöm hogyan is oldjam meg, amit eddig napközben megcsináltam mikor fogom. Az már biztos, hogy ezután elmaradnak a késői filmezések, mert a koránkelést nem lehet sokáig bírni, péntekre szerintem este 8-kor már ágyba fogok zuhanni, bele kell rázódni. Ez olyan mint a gyerekeknek a beszoktatós időszak, magamat is beszoktatom újra.

Szerencsére a gyerekek kigyógyultak a bárányhimlőből, mindketten járnak oviba és bölcsibe és talán egyszer megjön a jóidő is. Végülis olyan érzésem van, hogy január óta a tavaszra várunk.

Tegnap volt Bettina csoportjának az évzáró ünnepsége. Mivel nem tartanak külön anyák napját a műsor egy része az anyukáknak szól, vagyis inkább nagyon családias jellegű, hisz mindenki büszke a csemetéjére. Nagyon aranyosak voltak, Bettina ügyesen és hangosan adta elő a verseket és énekeket. Roxánát is elvittük magunkkal, neki annyira tetszett a kis műsor, hogy még tapsolt is nekik. Bezzeg a bölcsiből alig tudtam hazahozni, nem akarta a pulcsiját felvenni és ezért úgy kellett az ölembe kivinni az autóig, fogalmam sincsen mi ütött belé, mint aki megbolondult, úgy üvöltött. Bár az utóbbi napokban mindig ez van. Játszik szépen, nem panaszkodnak rá, hazahozom és megbüntet. Oltári nagy hisztit képes levágni minden ok nélkül, alig lehet megnyugtatni, remélem ez csak egy átmeneti állapot és kinövi, vagy elkezd végre mondatokban beszélni és elmondja a baját. Tudom valahogy a napi stresszt le kell vezetni, de meddig lehet ezt bírni?

Bölcsi 1. nap

Túlestünk a bölcsi első napján. Délelőtt 10 órára mentünk, Roxána rettentően jól érezte magát, felfedezte a játékokat, még a gyerekeket is simogatta, a gondozó néniknek vitte oda a játékokat. Néha odajött hozzám, megnézte megvagyok-e aztán ment tovább a dolgára. A tízóraira kapott gyümölcslevet megitta, sajnos egy kis baleset is érte. A játék bevásárló kocsit nagy lendülettel tolta, elakadt a székben, de ő mindenáron tovább akarta tolni, felborult vele és a szeme alatt beütötte, pont ahol a bőr vékony, most jó nagy kék monoklija van. Nem sírt sokáig még meg is lepődtek a gondozónénik, milyen hamar vigasztalható, borogattuk neki egy kicsit, de nem sokáig mert ment vissza játszani. Alig tudtunk hazajönni, még maradni akart. Holnap ott ebédelhet, csak utána jövünk haza.

A munkamegbeszélés is megvolt, mivel nem tudom pontosan mennyi szabim van, így elakadt a dolog, de mehetek vissza, a mikor megegyezés kérdése még.