2011 Karácsony

A téli szünet elkezdődött december 22-én. Azthiszem a gyerekekre bőven ráfér egy kis pihenés. A Jézuska december 21-én délutánra mikor hazaértünk meghozta a  szépen feldíszített fát. Volt ám csodálkozás. Főleg Roxána, ő olyan szinten tud örülni dolgoknak és ki is tudja mutatni. Bettina már jobban érti a dolgokat, ő felrakta az általa készített díszeket és a meglepetést is, amit az iskolában készítettek.

Majdnem elfelejtettem, hogy "Csellós" Zsuzsinak köszönjük idén is a karácsonyi koncertet. A bazilikában került megrendezésre, szerencsére annyira hideg sem volt, mint máskor. Bach műveket hallhattunk, egy időre ismét feltöltődtem :-)

December 24-én este megérkeztek az ajándékok. Rengeteg csomagot kellett kibontaniuk, nagyon élvezték, Roxána tornyot épített az ajándékokból. Bettina azóta az MP4 lejátszóját le sem rakja, amikor csak lehet nézi a filmeket vagy zenét hallgat. Hatalmas volt az öröm, ezért azthiszem megéri karácsonyozni, látni a boldogságot az arcukon és a csodálkozást, ez ad igazi ünnepi hangulatot nekem.

December 25-én Pétfürdőn voltunk a szüleimnél, meg a tesómék is ott voltak, ott is volt ám nagy öröm. Ráadásul korongoztak is a gyerekek, annyira édesek voltak, tiszta sár volt mindkét gyerek, lefényképeztem őket, de azthiszem még gyakorolni kell nekik egy kicsit :-)

Nagyon hamar elteltek az ünnepek, nemsokára itt az év vége és kezdődik az új év.

Mikulás

A gyerekek már vagy egy hónapja várják a Mikulást. Készültek rá az oviban és az iskolában is. Otthon lelkesen pucolták a kis csizmáikat. Aztán végre elérkezett a nagy nap. Apáéknál már 5-én jött a Mikulás, el is mentünk a rendezvényre. Roxána alig bírta kivárni, mire sorra kerül, énekelt már előre. Természetesen a Mikulás bácsinak is hangosan énekelt, megígérte, hogy nem hisztizik és főleg nem veszekednek Bettinával (ennek a betartása azért még hagy maga után kívánnivalót). Kaptak mindketten csomagot. Aztán másnap 6-án Bettina az osztályával Pestre utaztak a Baptista Szeretetszolgálat jóvoltából. Voltak a cirkuszban, ahol a Fluor Tomi is fellépett, neki ez jelentette a menyországot, napokig áradozott róla, hogy énekelte a számait, nagyon rajong érte. Kaptak ajándékot is, ráadásul volt benne egy szuper könyv a közlekedési táblákról gyerekeknek. Utána az állatkertbe mentek át. Sokat mesélt otthon (a papával ment), úgyhogy nagyon jól érezte magát, viszont rettenetesen elfáradtak, de az élmény azóta is megvan. Este nálunk is jött a Mikulás, rengeteg csokit és más édességet hozott, gazdag volt a Mikulás.

képek lesznek itt is :-)

Roxána ovis képei

Ősz

Sajnos nem tudom hogyan egyszerűen eltelt az ősz. Egyszerűen jött, aztán ment. Valahogy túlzsúfoltak a napok, legalábbis az enyémek. Mikor nem uszodába megyünk, akkor németórát tartok, hétvégén pedig a szokásos…
Szeptemberben voltunk Veszprémben az állatkertben. Kihasználtak a szép őszt, hiszen nem panaszkodhatunk, szinte nyárias idő volt. A gyerekek nyáron is jártak az állatkertben, így friss élményekkel mutatták meg mit néztek meg előzőleg. Amióta teljesen megcsinálták a külső részt, azóta nem voltunk, utoljára a flamingók még nem költöztek át új helyükre, illetve a majomház sem volt meg. Nagyon szépen megcsinálták, az állatok kényelmesen elférnek. A tigrishez Bettinával a felső úton mentünk, és olyan közel jött hozzánk, hogy csak a kerítés választott el minket egymástól. Szuper élmény volt.

Sokaktól hallottuk és képeken is láttuk az állatkert mellett lévő új játszóteret. Sajnos mi nem találtuk meg, rossz irányba indultunk el. Majd legközelebb bepótoljuk. Az állatkert után elmentünk még Fűzfőre bobozni, Bettina már nagyon jártas benne, Roxánának ez volt az első, emlékként kapott is egy macit, amin rajta van a fényképe. Mindenesetre rettenetesen élvezte, majd tavasszal újra megyünk.

Sapijáték nyereménye

Már vagy egy hónapja megkaptuk postán a játékban nyert sapikat, úgyhogy kicsit megkésve bár, de végre közzéteszem a képeket, amiket akkor fényképeztem, mikor megkaptuk a csomagot. 

Köszi Csilla mégegyszer, hogy egyformát csináltál nekik, és köszönöm a játékot, nagyon örülünk a nyereménynek!!!! A méretek jók, a színe fantasztikusan szivárványos. És ez azthiszem a képeken is látható, a leánykáim végigbohóckodták az egész fényképezést.

Szeptember - aranycsillagok

Eltelt egy hónap az iskolából, illetve az óvodából. Bettina tegnap a tájékoztató füzetben hazahozta az első havi szöveges értékelést, ami elég érdekes volt, be voltak X-elve a rá vonatkozó adatok illetve a végén az össz értékelés JÓ. Aztán tovább lapozva bukkantam rá magyarból álló egyenesekre kapott aranycsillagra és matematikából önálló munkára kapott aranycsillagra. Nagyon büszkék vagyunk rá, remélem továbbra is ilyen jó marad a teljesítménye. Igyekszik, de olvasni és írni már rettenetesen szeretne önállóan, de még csak most kezdték az U betűt, ez az első. Önálló és talpraesett, délutánonként mikor megyek érte elnézem mennyire vagány és nagy csajszi lett belőle.

Roxánának is eltelt az első hónap az oviban, nagyon lelkes óvónőket kaptunk, Roxána rengeteg új mondókát és éneket tanult meg és úgy látom jól beilleszkedett. Reggelente szívesen megy és minden nap közli velem, hogy ő bizony már nem sír az oviban. 

A szeptember hónapunk elég mozgalmasan telt, igyekszem felrakni a kirándulásaink képeit és a már leírt eseményeket befejezni és közzétenni. Kevés az időm rá, esténként nem sok kedvem van már gép elé ülni. :-)

Harmadik

Végre ma megszabadult Bettina a 3. fogától is. Már legalább 2 hete mozog, tegnapra teljesen megelégelte és ma délelőtt úgy döntött szedjük ki. A fog még kicsit ragaszkodott, de azért nem volt olyan nehéz kiszedni. Már nő alatta a szép új maradandó fogacska.

Boldog névnapot Roxána

Roxána napon szeretettel köszöntünk kicsi lánykánk!

Készülődés - Iskola - Óvoda

Készülnek a lányok és persze mi is. Nagy mérföldkő ez az idén, hiszen Bettina iskolába, Roxána óvodába megy.

Bettinának megvettünk mindent, annak ellenére, hogy két héttel ezelőttig nem tudtuk biztosan hová fog iskolába menni, sikerült mindent elintézni. Megvettük a tankönyveket, ami elég baráti volt 9500,-Ft-ot fizettem a 14 db-ért, amiben van 2 db tudáspróba is, amit ottfogtak az iskolában. Kaptam egy listát, amire még szükség van a tankönyveken kívül, pár nap kellett hozzá, de teljes a lista, megvettünk mindent. Ráadásul Bettina akkorát nőtt az utóbbi időben, hogy szinte az egész ruhatárát le kellett cserélni. A rövid cuccok jók még rá, de a hosszú ujjú vékony felsők és a hosszúnadrágok igen hiányosak voltak. Egyik nap kettesben voltunk shoppingolni, megmondom őszintén nagyon élveztük, ilyet ritkán szoktunk csinálni. Sok szép ruhát is kapott, ami úgy nézem ösztönzi egy kicsit, hogy jobban készüljön az iskolába. Ha kérdezem tőle azt válaszolja várja már az iskolát, de persze nem tudja mi vár ott rá, nem igazán érdeklődik, aztán el tudom róla azt is képzelni, hogy egyszerűen nem beszél róla. Remélem zökkenőmentesen bele fog rázódni viszonylag gyorsan. A tanárnénikkel is találkoztam egyik nap, nagyon aranyosak és segítőkészek voltak, 28-an lesznek így az  1. b. osztályban. 

Roxána nagyon szeretne már óvodába menni. Amikor arra járunk ujjongva mondja, hogy itt van az ő ovija. Szereti a gyerekeket, úgy gondolom vele sem lesz gond. Ha megismeri az óvónéniket, tudja kinek kell szólni, hova kell menni, utána már működni fog a dolog. Neki nem sok minden kellett, hiszen Bettinától megörökölte a cuccait, gondolok itt ovis zsákra, tornazsákra, ágyneműre. Még a jele is ugyanaz lesz: virág. Egyik nap a cipőboltban voltunk tornacipőt venni és volt ott egy szuper magasságmérő. Biztosan nőttek a gyerekek, főleg Bettina.

Roxána így jelenleg 88 cm magas és 11 kg, pedig annyit eszik, de 10 mp nyugta nincsen, állandóan mozgásban van, sok a dolga, szerintem, amit megeszik le is mozogja.

Bettina a mostani mérés alapján 121 cm és 24 kg, sokat hízott a nyáron, de az étvágya is jó, főleg, ha sütiről van szó. 

Az úszásra szeptember elején kell jelentkezni, kíváncsi leszek kiket lehet majd választani oktatónak. Sajnos a kiválasztott most szült meg, legutóbb mikor beszéltem vele, azt mondta, hogy októberben már dolgozni akar, de azért én ezt két gyerek után úgy gondolom elég elhamarkodott kijelentés. Első gyerek, 1 hónapos korában kötve hiszem, hogy újra dolgozna. Végülis a lényeg az, hogy ne óvodásokkal legyen, hanem a saját korosztályával, akik azonos szinten vannak vele. Sűrű hét kezdődik el csütörtöktől :-)

Kréta - Rethymno 2011

Nagyon vártuk már a Krétai nyaralást, izgatottan pakolásztunk. Végül egész jól sikerült összerakodni. A gépünk július 30-án 15:50-kor indult a Liszt Ferenc repülőtérről. A repülőtérre vezető út bedugult útközben, nagy szerencsénk volt, sikerült még idejében lehajtani és elkerülni a 9 km-es dugót. Na akkor lettem volna csak ideges. Az autókat a repülőtér melletti parkolóban hagytuk, sokkal jobb megoldás volt, mintha valakik felvittek volna minket, hisz két autóval kellett mennünk, mert hatan utaztunk, ráadásul megspóroltuk a dupla üzemanyag költséget. A repülőtéren lejelentkeztünk, megkaptuk a repülőjegyeket, feladtuk a csomagokat és vártuk a beszállást.Egy cseh légitársasággal a Travel Service-el utaztunk. A géphez busz vitt oda, elég messze volt a kaputól. Már elfoglaltuk a helyeinket, mikor közölték, hogy később fogunk indulni, mert Heraklion repülőtere nem tud fogadni minket. A felszállás érdekes volt, egyre kisebbek lettek a házak és az autók, és nemsokára elértük azt a magasságot, ahol a felhőknek volt folytatásuk, úgy néztek ki, mint egy nagy hókupac. Görögország felé haladva láthattuk Santorini szigetét is, elképesztően kicsinek tűnt abból a magasságból. Az út során voltak érdekes rázkódások, szerintem volt, hogy a pilóta hibájából, de később légörvénybe is kerültünk. A leszállást a körülményekhez képest is egész jól megoldotta, mivel Krétán rövid a kifutópálya, nagyon gyorsan kellett süllyedni, szegény Roxánámnak fájt is a füle a leszállásnál. Rendben megérkeztünk, vártuk a csomagokat, amik jöttek is sorban és akkor felfedeztük, hogy az egyik bőröndünkről leszedték a lakatot és a számzáras heveder sincsen rajta. Abban voltak a törülközők, egy üveg Jäger és a vízipisztolyok. A mai napig azt mondom, hogy a játékok miatt bontották ki a csomagokat, de ez az eljárás nagyon nem tetszett. Miért nem hívtak oda, hogy feladtunk egy gyanús csomagot és nyissuk ki? Miért kellett szinte tönkretenni? Anyósomnak az összes cigijét kiszedték a bőröndből, na ez is elég gusztustalan, mert csak pár doboz volt.

A repülőtéren már várt minket a Neckermannos srác, busszal utaztunk tovább a szállásunkra, ami egy 1,5 órás út volt, sajnos a sötétben már, hisz elég késő volt, ráadásul Görögországban +1 órával kell számolni. Szerencsésen megérkeztünk a szállodába (Jo-An Palace), ahol megkaptuk a szobakulcsokat és még mielőtt elfoglaltuk volna a szobáinkat kaptunk vacsorát is. Rendesek voltak, hisz csak 21 óráig lehetett volna vacsorázni, mire odaértünk pedig volt már 22 óra is, annyi különbséggel, hogy nem svédasztalos volt, hanem egy roskadásig tele tányért hoztak ki mindenféle finomsággal, külön görög salátát és még a sütire is gondoltak. A szobák jól néztek ki, fürdőkádas, franciaágyas+pótágyas, hűtő, tv, klima és erkély is tartozott hozzá, a felső szinten volt egy nagy úszómedence is. A szállodában félpanziót kaptunk, minden svédasztalos volt, hatalmas választék volt reggel lekvár, felvágott, sajt, zöldség, müzlik, tojás, kolbász, kávé, tea, narancslé, ki mit akart és mennyit, annyit evett. Vacsorára volt hal, hús, saláták, tészta, köret, párolt zöldségek, gyümölcs és süti is.

Az éjszaka érdekesen telt, Roxána többször is fent volt, ráadásul belázasodott, kellett neki lázcsillapítót adnom. Habár nem tudtam mennyi a láza, igen forrónak tűnt, lázmérőt elfelejtettünk vinni. Reggelre jobban lett, lehet, hogy valami vírust bekapott, de az is lehet, hogy a meleg és az út megviselte. Viszont Roxána a hét folyamán szinte semmit sem evett, hét vége felé kezdett csipegetni, az is főként almából és dinnyéből állt, viszont ivott rendesen, kapta a Cataflam cseppeket is. A tetőn volt medence, az első nap délelőtt ott fürödtünk, Roxánának jó volt hűtőfürdőnek is. Végül 2 napig volt lázas, de érdekes módon a kedve jó volt, szívesen fürdött. Bettina rettenetesen élvezte az utazást és a halom kaját, amiből kedvére válogathatott. Vasárnap csak medencében fürödtünk, illetve felfedeztük a várost. Délután mi Roxánával a szállodában maradtunk, hisz akkor még nem volt olyan jól, de estére már jött velünk és a horvát babakocsink ismét jó szolgálatot tett.

Rethymno városban voltunk, szép hely, de lehetne szebb is, ha egy kicsit igényesebbek lennének. Sok dolgozó embert nem láttunk egy hét alatt. A sétány a tengernél viszont gyönyörűen pálmafákkal szegélyezve gyönyörű volt. A tenger tiszta, a part vastagon homokos, az infrastruktúrán lehetne mit bővíteni. A görög emberek nagyon vendégszeretőek, kedvesek, figyelmesek és a gyerekek számukra mindennél fontosabbak. Az egész hét gyorsan eltelt sajnos, sokat fürödtünk a tengerben, a fenti medencében, megismertük a várost. Érdekes, hogy nem volt sok kisgyerekes család, annak ellenére, hogy a part vastagon homokos. Totál csodabogárnak számítottunk a vízben a felfújható bébikompos úszóguminkkal, pedig Roxána a kissé hullámzó vízben annyira jókat lengedezett benne. Ráadásul a víz volt legalább 27-28 fokos, nem igazán lehetett érezni a hűsítő hatását, ezért is töltöttünk bent akár egy órát is. Kréta szigete különben egész délen van, pont egyvonalban Tunéziával. Talán a hullámok miatt nincsenek babák, Roxánát is a nyakamba vittem be, mert ahol már mély volt a víz, ott nem voltak hullámok, csak a part mentén. Egy nap volt meleg szél, Bettina hullámlovagolt a tengerben, van sok kép is róla, nem is akart kijönni, azt mondta, hogy ez fantasztikusan jó.

Furcsa és rossz érzéssel töltött el, hogy minden nap jártak a vadászrepülők kettesével, volt hogy hatosával, rettenetesen gyorsan és hangosan húztak el felettünk. Kréta szigete felett állomásozik a Nato hadihajója, a kísérő hajókat láttuk is és onnan indulnak Líbiába vagy Szíriába, ami kb. 200 km onnét. Rossz volt belegondolni, hogy mi itt élvezzük a napsütést és a tengert, kevéssel arrébb pedig háborúznak.

Csütörtökön el akartunk menni egy hajós kirándulásra, 1,5 órás út lett volna, egy barlanghoz is elvittek volna, sajnos a szállodába reggel telefonáltak, hogy akkora hullámok vannak, hogy egy hajót sem engednek ki aznap. A legközelebbi út pedig vasárnap indult volna, de akkor mi már nem voltunk ott. Az üzleti érzékük meglehetősen rossz, valószínű van összefüggés, miért tartanak most ott, az államcsőd közelében. Ráadásul az ott tartózkodásunk előtt is már taxis sztrájk volt, úgyhogy ha akartunk volna, akkor is csak a helyijáratos busszal tudtunk volna messzebbre közlekedni. Autót nem mertünk bérelni, mert a közlekedésük annyira eltér a miénktől, hogy nem vállaltuk be ezt a kockázatot. A szállodában rengeteg orosz volt, még két pincér is az volt, aztán voltak hollandok, németek, olaszok is, de az oroszok voltak többségben. Felidézhettem minden angol tudásomat, mert ők csak angolul tudnak, de ahhoz képest milyen régen tanultam és milyen körülmények között, egész jól ment, mindent el tudtunk magyarázni, amire szükség volt.

Esténként sokat sétáltunk, a bazárban vásárolgattunk, volt választék bőven, nagyon sok kézműves-fa tárgyaik vannak, amik igen szépek, továbbá terítők és olivás pipere dolgok.

A szállodát augusztus 6-án szombaton délig kellett elhagyni, a transzfer délután 4-re jött értünk, a repülő este 8-kor indult. Heraklion felé visszavezető úton végre nappal volt, csodálhattuk a gyönyörű panorámát. Szinte végig a tengert lehetett látni és a hegyek között jöttünk keresztül. A repülőtéren láthattuk felszállni a gépeket, az egyik vámos nő magyar volt, ő elmagyarázta mit hová rakjunk és merre haladjunk tovább. Itt még a vámosok is kiemelten kezelték a gyerekeket, Roxánán jókat mókáztak mikor a kapun átment az ujjával a szájában :-) Őket már nem érdekelték a vízipisztolyaink, természetesen a vásárolt és értékesebb dolgokat mind a kézipoggyászba pakoltuk, nehogy valakinek megtetsszen és eltűnjön. A felszállás élvezetes volt, a kifutópálya rövidsége miatt gyorsan fel kell emelni a gépet. Nekem tetszett nagyon, annak ellenére, hogy ugyanazzal a légitársasággal mentünk haza, ezen a gépen a személyzet sokkal szívélyesebb volt. A monitorokat leengedték, végig nézhettük milyen magasan, milyen sebességgel és éppen hol repülünk. Szerencsésen megérkeztünk itthoni idő szerint 21.30 körül, megvártuk a csomagokat, elmentünk az autóért és mentünk hazafelé.

Az utána következő napok szintén pakolással teltek, a vásárolt dolgokat elraktuk, illetve használjuk és szívesen gondolunk vissza Krétára-Rethymno-ra az eltelt egy hétre.

Facebookon vannak még fent képek, aki kiváncsi rá az albumomban megnézheti.

FELVETTÉK - ISKOLA

Tegnap végre pont került az iskolaügyre. Júniustól húzódik, mert a nem körzetes iskolába, ahova beírattuk Bettinát, nem vették fel. Másik intézménybe viszont be kellett íratni, mivel iskolaköteles. Augusztust ígértek nekünk, így futottunk még egy kört és tegnap hivatalosan felvették, így szeptemberben már biztosan a Teleki Blanka Általános Iskola tanulója lesz a leányzó. Szerencsés abból a szempontból is, hogy Roxána az iskola melletti oviba fog járni, így nem kell megint kétfelé hordani őket. Nagyon örülünk neki, és természetesen lemaradtunk minden infóról, hisz a szülőik már megvoltak. :-) 22-én kell menni a diákigazolványt intézni és gondolom a könyveket is. Úgyhogy Bettina is elkezdhet végre készülni az iskolai életre.

A Krétai nyaralás élménybeszámolója készül, nemsokára közzéteszem.

Sapijáték Csillánál!

Csillánál gyönyörű horgolt sapkát lehet nyerni! Játszatok ti is!

A sapkajáték ezen a linken érhető el

Kezdődik a nyári szünet

Péntektől elkezdődött a gyerekek nyári szünete. Nehogy a bölcsiben unatkozzanak majd a gazdasági irodában az elszámolásnál Roxána kivett még 4 nap pihit magának, így majd újra elővehetik a papírjaikat, hogy minden számítás stimmeljen, erre talán júliusban sort lehet keríteni vagy akármikor :-) Szinte egész télen nem volt beteg Roxána, kivéve februárban, múlt héten hétfőn nem volt még semmi baja délután, este viszont fél 10-kor szinte sírva jött ki a szobából, hogy bepisilt. Meglepődtem, mert nem szokott máskor, odamentem hozzá, akkor veszem észre, hogy tűzforró a gyerek, közel 39 fokos láza volt. Másnap jártunk az orvosnál, kicsit piros volt a torka, de ennyi, valószínűleg összeszedett valami vírust. Szerencsére hamar túl lett rajta, még az orra sem folyt és nem is köhögött, így hétfőn megkezdhette ő is az utolsó hetét.

Bettinával kitaláltuk, hogy az óvónéniknek kellene valami személyes ajándékot készíteni, nem vagyok valami kreatív, még egy lapról is nehezemre esik egyenesen kivágni valamit, de ajándék meg mégiscsak kell, hisz ő már nem megy többet oviba. Igazából a csoport sem adott semmit közösen, hisz csak 4 gyerek ballagott el, a többiek maradnak még egy évet, így csak magunkra tudtunk hagyatkozni. Végül készítettünk egy könyvjelzőt, Bettina képével az egyik oldalán, a másikon pedig egy szép idézet volt. Le is lett fóliázva, úgyhogy szép emlék marad, ráadásul névre szóló lett. Mit nem mondjak nagyon örültek neki, mellé mindhárman kaptak bonbont is. Csütörtökön az utolsó napon én vittem Bettinát az oviba, elbúcsúztam, bár jövőre Roxána a mellettük lévő csoportba fog járni, ezért fogunk mi még találkozni, hogy a gyerek hogyan búcsúzott el nem tudom. Már pár hete kijelentette, neki nem fog hiányozni senki sem, sem az óvónénik, sem a gyerekek. Ezen igazán meglepődtem, de szerintem várjunk pár hetet, aztán majd minden kiderül.

Roxána búcsúzása sokkal emlékezetesebb volt. Reggel megköszöntem mindent Mariannak, aztán elmentem, délután Gabi pedig még sírt is. Mondta Roxánának, hogy viszlát picúr, vigyázz magadra. Magához ölelte és könnyezett. Aztán odajött hozzám, én is kaptam puszit, átkarolt és könnyezett. Hamar eltelt ez a közel 1,5 év, mintha csak most lett volna a beszoktatás.

Szeptembertől kezdődik az óvoda és az iskola. Voltak félelmeim Roxána szobatisztaságával kapcsolatban, hisz májusban még a wc-ről hallani sem akart. Nem erőltettük, és az idő minket igazolt, szinte egyik napról a másikra vált teljesen szobatisztává éjjel és nappal is. Két hét volt az elején, mikor apró balesetek előfordultak, de már az sem, és mondja is, hogy nem pisil és nem kakil a bugyiba, hisz ő már nagylány. Aztán jött a szülinapjáig a csakis pelenkába való kakilás, ami számomra borzalmas volt. Emőkéék mikor itt voltak a szülinapján, ő viccelődött vele, hogy próbálja meg a bilibe és neki megtette. Azután viszont csakis a bilibe volt hajlandó végezni ezt a dolgát, ami ugye a nyárra illetve nyaralásra nézve sem valami jó, az oviban is csak wc van már. Csütörtökön este közölte velem, hogy holnaptól ő bizony wc-be kakil. És így is lett :-)
Az iskola dolog már nehezebb, ha elrendeződtek a dolgaink augusztus végére és persze én is kicsit lenyugszom, akkor majd leírom, addig még csak rá gondolni sem szeretnék. Mindenesetre Bettina gyakorol minden nap. Foglalkoztató füzeteket csinál, próbálja leírni a számokat, illetve íráselemeket gyakorolunk, van saját füzete és látom napról napra ügyesebb. Kell is, mert ő nagyon tud unatkozni és elhagyni magát, jó lenne, ha az iskolakezdésre hozzászokna a gondolathoz, hogy naponta "teljesíteni" kell. Túlontúl korai kiskamasz és nehéz vele, mintha visszafelé fejlődött volna az elmúlt hónapokban, az elkövetkezendő két hónapban megígérte, hogy összeszedi magát, és nekünk segíteni kell őt.

Újra várják a jóidőt, most olyan szép kora tavaszi idő van, az biztos, hogy nem strandidő. Várjuk a nyaralásunkat, hogy végre élvezzük is egy hétre a meleget és a tengert, de a nyár egészében biztosan a gyerekeknek szól, akik felhőtlenül élvezhetik és feltöltődhetnek.

És essen szó a cipőméretről (Zsókának :-)) : úgy néz ki, hogy lassan lejár a 20-as cipők korszaka, a szandijáról lelóg a lába és pont tegnap beszereztem egy 21-es méretűt. Bettina meg a hatalmas lábával, 30-31-es cipőt hord. Azok a ruhák, amik Bettinára 2 évesen voltak jók, Roxána 3 évesen hordja.

Roxána 3 évesen

Nehogy elmaradjanak az adatok Roxánáról, mert később már biztosan elfelejtem.

Tehát Roxána 3 évesen:

86 cm magas, 11 kiló, 20-as cipőt hord és kint van mind a 20 foga is. Nagylányosodik egyre jobban, őrült egy nőszemély, humoros, bárkit megnevettet. Viszont nagyon erős személyiség, önálló akarattal. A bölcsiben megállja a helyét, nem piszkálják, mivel ő nem hagyja magát, talpraesett nagyon. Önállóan és szépen eszik, kanállal és villával egyaránt, 3 évesen 100%-an szobatiszta lett éjjel és nappal is. Baleset az elején előfordult, de már az sem, szerencsére elhagyta a nagydologhoz is a pelust, kizárólag a bilibe végzi a dolgát. Mire szeptemberben oviba megy biztosan átszokik a wc-re is. Nagyon készül az oviba, ott is, mint most és mint Bettinának is volt virág lesz a jele. Praktikus, hisz Bettina összes ovis cuccát megörökli a zsáktól az ágyneműig. Szeret motorozni és a bobo car-ral menni, a futóbiciklin még nem magabiztos, annak ellenére, hogy végre leér a lába is. Szeret gyurmázni és építőkockával játszani, a lámpák nála is nagy slágerek, ezt mindkét gyerek az apjától örökölte :-) Lapozza és olvassa magának a könyvet, fantáziadús történeteket talál ki a képekhez, játszik a babáival, akiket szépen ellát. Rendszerető és figyelmes, ami nem elhanyagolható, bármibe be lehet vonni, lelkesen segít. Örül a víznek, nem fél benne, és nem zavarja, ha az arcába fröccsenik, szerintem könnyen megtanul majd úszni. A zene és a tánc szeretete továbbra is megvan. Hogy ne csak a jóról essen szó, hisz ő sem tökéletes :-) 

Rettenetesen makacs, úgyis minden úgy lesz, ahogy ő eltervezte, sajnos néha vagyis általában nem tudok rá hatni, egyszerűen őt nem lehet büntetni. Maximum bedobja a durcást, lefekszik a földre, vagy a tárgyak repülnek a másik sarokba, illetve kiabál. Ha nem akadok ki és nem próbálom fegyelmezni, hanem nem foglalkozom vele, akkor is ezt csinálja. Őt nem lehet beküldeni a szobájába, vagy sarokba állítani. Remélem az idő múlásával a hisztik csökkennek és jobban szót lehet vele érteni, na meg talán jobban meg fogja érteni a dolgokat, mit miért szabad és miért nem. Bettinát simán elveri, ha valami nem tetszik neki, vagy éppen meg akar szerezni valamit. Szeretik egymást, ez ilyen se veled se nélküled állapot. Vannak napok mikor olyan aranyosan eljátszanak együtt, nem vesznek össze egy labdán, hanem egymással játszanak a labdával, akkor optimista vagyok, aztán másnap megint kezdődik elölről minden... Nagyon szeretjük ezt a 3 éves csajszit, ő a mi kis humorbogyónk.

Szépek