Csütörtökön délelőtt voltam a bölcsiben, beirattam Roxánát. Rengeteg papírt kellett ismét kitölteni, sok-sok kérdéssel és még a védőnői papírunk nincs is készen, ott is a sok felesleges kérdéssel. A bölcsödéhez nemtudom mi köze van a születési apgar értéknek?! Na mindegy. Márciusban, mikor meglesz az ÁNTSZ vizeleteredmény és a doktornő is rábólint a gyógyultságára, akkor mehetünk beszoktatásra. A gondozónők, Gabi és Mariann kedvesek, Gabit valamennyire ismerem Bettina korszakából, Mariann most jött ide. A csoport nem túl ngy létszámú, úgy néz ki, hogy a gyerekek nem agresszívek. Bettina csoportjában volt egy Kevin, akivel annyi baj volt, aztán kiderült, hogy délutánonként kizárólag a Carton Network előtt ül és a legrondább meséket nézi, no comment. Annyira kicsinek tűnt a csoportszoba az ovi után, sok játékuk van, az udvar is alakult, sőt az eltelt idő óta lett egy tornaszoba is, egy nagy medencével tele labdákkal, és aprócska bordásfalakkal, vagyis inkább mászókákkal, a folyósón így bent is tudnak motorozni a gyerekek. Választhattam jelet, Roxána jele is virág lett, úgy, mint Bettináé az oviban. Ez volt a legkislányosabb jel és mivel a levél a mindene, ha azt mondom neki virág, rávágja, hogy levél, emellett döntöttem.
Persze vannak fenntartásaim, és igazi gyomorgörcsöm. Szerettem volna, ha sosem jön el ez a pillanat. Igazából a gyerekeket szereti, egyedül eszik, segítséggel iszik, ha tud egyedül is, de inkább a nyakában köt ki. Alkalmazkodó, társasági lény, biztosan lesznek rossz napjai, de beleszokik. Csütörtök délutánra már totál ki voltam borulva, sok volt egyszerre. Reggel a harapási beszámoló, délelőtt a bölcsi, tiszta letargiában voltam, mondom mi jöhet még? Nem jött semmi, vagyis nem súlyos dolgok.
Bettina a harapós ügyet is elmesélte. Játszottak a legóval, mikor Martin elvette tőle. Ő kérte vissza, erre Martin megütötte. Bettina bedühődött és megharapta, ennyi a történet. Az óvónő elmondása szerint a kisfiúval szinte mindig történik valami, egyszer majdnem a szeme is odalett, valaki mindig odaüt neki, mellesleg 2 éve ő volt az, aki úgy fellökte Bettinát, hogy röntgenre kellett menni, 2 hétig hiányzott az oviból, mert nem tudott lábra állni. Mondjuk harapni nem szabad, azt szoktam neki mondani, ha megütnek, üss vissza, annak nincsen nyoma, de ok nélkül nem bántunk senkit. Egyik szülő úgyis azt mondta nekem, hogy nem szabad visszaütni, ami számomra hihetetlen volt. Kérdezem tőle, ha téged valaki megüt, nem ütsz vissza? Nem véded meg magadat? Azt mondta nem, gondoltam magamban, akkor veresd szét magadat. Persze lehet az én felfogásom rossz, de szerencsére nem vagyunk egyformák. Konfliktusok lesznek az oviban, de ezt nekik kell lerendezniük. Martin anyukája a szerencsétlen meg betalálta a papát péntek reggel, azthiszem többet nem szól hozzánk. Egy jó van ebben az ügyben: Martin ezután jó messzire elkerüli a Bettinát és soha többé nem fogja bántani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése