Korai volt a ma reggel, 8 órára volt időpontunk a korai fejlesztőbe. Érdekes volt, szerintem a felmérés hasonló lehetett, mintha a Gekko-ba mentünk volna. A konduktor mikor megérkezett már látta, hogy a leányzó fut, önállóan jár, örült neki, hisz a kérelem beadásakor még nem ment, tehát ez az aggodalom elmúlt. Kérdezett a terhességről, a fejlődéséről, az érdeklődéséről, mit tud, mik a szokásai. A szoba ahol voltunk egyik oldalán telis tele volt játékokkal, egy bútorokkal teli színes szőnyeg és Roxána amit először észrevett, egy hatalmas tükör fogadott minket, amiben rögtön fel is fedezte a babát, szóvá is tette. Amíg mi beszélgettünk és a szakember jegyzetelt, Roxána játszott, sorra odahozta a játékokat, lábujjhegyre állva lepakolt a polcról, mert volt egy maci, ami nagyon tetszett neki. Utána kérte hozzon játékokat neki, tőlem kérdezgette miket mond, persze a gyerek fél füle ott volt, ismételte utánam. A montessori torony felépítése nem sikerült neki teljesen, kicsit mérgelődött is rajta, mert leguggolt és a bal kezét kevésbé használva, csak a jobbal, nem tudta a pálcára ráhúzni a korongokat. Ülve meg tudta volna csinálni, de mivel eddig játszás közben állva kapaszkodott a bal kezével, azt nem használta annyira. Ezt kell itthon fejleszteni, a bal kezébe is adogatni kell a játékokat. Illetve a bal lába egy kicsit merevebb, vagyis a bokája, ezt itthon tornáztatjuk, a lábujjait is szintén, de ezen kívül nincsen gond. Azt mondta, mindent a korának megfelelően csinál, nincsen elváltozás, sem nem jobb, sem nem rosszabb semmiben, mint a nagy átlag. Megdícsérte az itthoni cipőjét, ebben játszott most is, hisz nem akartam órákig a meleg szobában bakancsban fülleszteni. Ez egy siesta anti shock szandál, tartja a bokáját és fejleszti az egyensúlyérzékét és a helyes járásra ösztönzi. Már korábban is mindig mondtam, hogy ő a tipikus gyerek, akinek a kérges cipők felelnek meg, a puhatalpúak egyáltalán nem. Itthon ez legyen rajta, természetesen a jó idő beálltával, amikor lehetőségünk van rá, kint a fűben közlekedjen mezítláb. Már majdnem teljesen le tud guggolni, ezalatt a szűk egy hónap alatt borzalmas sokat fejlődött, egyre stabilabb és merészebb is. Júniusban kell visszahívnom, akkor rá fog még nézni, szerinte ennyi idő kell hozzá, hogy az elmaradt mozgást behozza, tehát 2 éves korára olyan lesz, mint bárki más. Annyira szimpatikus volt neki, hogy felkéredzkedett az ölébe és ott rajzolt-firkált neki, simán hagyta, hogy a földre fektesse és kicsit tornáztassa.
Teljesen elégedett vagyok magával a vizsgálattal, a helyszínnel és mindennel, ez elvárásomon felüli volt. Jó lett volna, ha előbb rájuk találunk, de a szakember sem gondolja, hogy a későbbiekben emiatt bármilyen elmaradása vagy hátránya származna. Megbeszéltük azt is, hogy a testi adottságai is nagyban hozzájárulhattak ahhoz, hogy nem volt biztonságérzete, hisz mások 1 éves korukban tanulnak meg járni és akkor neki 16-os lábacskája volt, a 17-es szandi is nagy volt rá. Ma már a 18-as cipő jó rá, sőt nemsokára kinövi, az egész gyereken látszik, hogy nagyot nőtt, pici lány így is, de még mindig fejlődési ugrásban van.
A kétkezi játszást pedig gyakoroljuk, már ő is ügyesen sodorja a gyurmát, a tollra rárakja a kupakot, ez a torony meg, menni fog biztosan. Bármilyen kockát egymásra pakol és itt kérdezem Csillát, hogy milyen képességfejlesztő játékot érdemes neki beszerezni. Sok helyen láttam ezt a merev dróton tologatható formákat, de nem tudom mi a neve. Ezek az egymásra rakható poharaink vannak itthon.
Azthiszem ennyi a korai fejlesztő, nemsokára megyek Bettináért. Ma volt az oviban a farsang, kíáncsi vagyok az én kis kalózlányom hogy érezte magát a farsangi bálban. Este beszámolok róla, reggel le is fényképeztem, még valószínű itthon a gyerekek beöltöznek, Roxána is, legyen meglepetés, hogy ő mi is lesz :-)
