Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.

2013. június 4., kedd

Katasztrófa árvíz 2013 Passau



Erről az árvízről írnom kell, igaz a blog nem erről szól, de ez egy fontos esemény az életünkben, amit átéltünk, illetve biztosan be fog kerülni a történelem könyvekbe is. További képek a facebook oldalmon vannak.

Kezdem azzal, hogy szinte hetek óta esik az eső. Teljesen felborult a természet, nemhogy tavaszi időjárás nem volt, hanem szinte október végi. Hűvös, esős, bár tavaly is májusban rengeteget esett, de végül mégiscsak jó idő lett. Az idén is így volt, kaptunk már ízelítőt a nyárból, aztán beköszöntött az esőzés és nem túlozva 1 hónapon belül, jó ha 4 napig, persze nem egymás után, nem esett. Olvastuk mi, hogy ha így megy tovább, akkor hatalmas árvizek lesznek, de amíg az emberek nem élik meg és nincsenek benne, addig szerintem a legjobbakat remélik.

A gyerekeknek pünkösdtől május 18-tól 2 hét szünetük volt. A mieink az első hetet Magyarországon töltötték, majd szombaton jöttek vissza az esőben. Egyetlen egy nap május 28. kedd volt, mikor nem esett, sőt még a nap is sütött, lehetett kirándulni. Azután folyamatosan mintha dézsából öntötték volna, az égiek nem akarták elzárni a csapokat. A folyók duzzadtak, a szakemberek számolgattak, de a jóslatok nem voltak annyira vészesek. Ráadásul az eső mellé átlagos napi 10 fok társult, a pára, ami képződött, újra ránk zúdult. Június 1-én biztosra vették az árvizet, de nem hangzott vészesnek, a legutolsó 2002-es nagy árvíz szintjét biztosan nem fogja elérni, mondták. Másnap vasárnap egyre rosszabb volt a helyzet, délután mi is bementünk a városba Passauba, rengeteg ember volt, mindenki nézelődött és fényképezett, és voltak emberek bőröndökkel, akik már elhagyták a szállodát illetve a lakásaikat. Hals városrészbe az Ilz miatt már nem lehetett bemenni, a Dunapartot elöntötte a víz, az is le volt zárva, illetve az Inn Passaui partja már napok óta víz alatt volt. Még ekkor is azt mondták, emelkedik a vízszint, de a 2002-es lesz csak. Este hat után indultunk haza, a városból kifelé az alagúton kezdett vízátfolyás lenni, illetve a Duna mentén haladva hazafelé, simán elérhettük a vizet, de még a gátat nem törte át. Egy darabon lehetett menni az úton, aztán a Lidl-nél elterelték a forgalmat, mert ott már le volt zárva az út, nem lehetett tovább haladni. Elindultunk felfelé haza, a hegyekbe jó magasra, még szerencse, hogy mi magasan lakunk. 

Folyamatosan figyeltük a híreket, mikor kiderült, hogy egy-két órával később már nem tudtunk volna kijönni a városból biztonságosan. Egyre szörnyűbb képek kerültek fel. A városházánál Passauban van egy mérce, a nagy árvizek fel vannak rá vezetve. A legmagasabb 1501-ben volt, viszont akkor még a folyók nem voltak szabályozva. Passauban ráadásul nem tudnak több védőgátat kiépíteni. Szóval jöttek a hírek hétfőn, felőlünk a városba már nem lehet bejutni, lassan összeér a városban a három folyó, várják a 11 m-t, majd 11,50 m-t, majd 12 m-t, aztán már ők sem tudták megsaccolni sem, 12,20 m-nél kikapcsolták az áramot és a vizet, így nem tudtak pontosan mérni. Mi mikor bent voltunk a városban az Inn folyó hídján voltunk, ami az autók elől szintén le volt már zárva, félelmetes volt. A folyó hömpölygött, sodorta a víz a fákat, hullámok és rengeteg hordalékkal járt. Bettina azt mondta ez olyan, mint a mesében Az öreg halász és a feleség címűben, mikor a feleség mind többet akar és háborog a tenger. 

A képek és videók, amiket közöltek, hátborzongatóak, hihetetlen látni, hogyan kerül egy város szinte pillanatok alatt víz alá. A katasztrófa elhárítás sokat dolgozott, evakuálni kellett az embereket, az iskolákban nem kezdődött el a tanítás, mentés és reménykedés maradt csak. Hétfőn délután aztán megdőlt az 500 éves rekord, ennyi víz még sosem volt Passauban, tudomásom szerint 12,85 m-t mértek, de a hírek arról szóltak, hogy a 13 m-t is elérheti. Délután mi is lementünk a Lidl parkolóhoz, idáig lehet eljutni, a főút magasan állt a vízben, illetve a magasabban fekvő osztrák túloldalon a benzinkutat is elöntötte a víz.

Ma reggelre apadt a vízszint, illetve elállt az eső, néha szemerkél még és párás a levegő, olyan érzés, mintha bármelyik pillanatban nagy eső jönne, de holnaptól viszont napsütés, meleget és nyarat ígérnek. A víz szépen vissza fog húzódni, a munka ezután kezdődik, a rengeteg szemét, iszap-sár és hordalék eltakarítása, a pincék, lakások szivattyúzása, és a helyreállítási munkák, sok időbe és pénzbe fognak kerülni. Hogy visszavág-e a természet? Én teljesen biztos vagyok benne, az emberiség sebezhető, a természet törvényeit nem tudja kivédeni, nem sajátíthat ki mindent magának. 

2013. április 24., szerda

Bettina díjnyertes rajza

Az iskolában a gyerekeknek rajzolniuk kellett, de szerintem Bettina nem volt tisztában vele, hogy a rajzokból válogatnak és értékelik. Nos így is az osztály 2. helyezettje lett, kitették a rajzát az aulában, és kapott egy szuper társasjátékot a szép eredményért. Nagyon büszke vagyok rá, egyben irigykedem is mindig, hisz én azt is tudom, hogy ez a rajz csak egy összecsapott valami, olyan hamar-gyorsan, amikor időt szán rá, fantasztikus dolgokat tud rajzolni és alkotni. Nagyon jó a kézügyessége, azon vagyunk, hogy ezt tovább tudja fejleszteni, mert örömmel alkot.


2013. április 16., kedd

Bettina szülinapja 2013. január 17.



Bettinánk januárban 8 éves lett, számomra még mindig hihetetlen, hová tűntek el az évek?! Az elmúlt hetekben rengeteget változott, komplett ruhatárat kellett cserélnem, ami még a mai napig folyamatban van, őrült tempóban nő. 8 évesen 130 cm magas, 30 kg, általában 134-140-es ruhákat hord és 33-34-es cipőket. Csinoskodó mostanában, de emellett megmarad neki a kalóz, halálfej és egyéb fiúsabb dolgok szeretete, az öltözködés terén is. Viszont csini Monster High-os cipőket kellett neki venni, amikben kész hölgy. Továbbra is azt mondom korai kis kamasz ő, mindennaposak az ajtócsapkodós duzzogások, sokszor visszabeszél és nem tetszik, ahogy nekem mondja, elég rendetlen és lusta (na ez nem változott), továbbra is imád rajzolni, kreatív dolgokat alkotni, a matek az egyik kedvence a suliban és persze szorgalmasan tanul németül. Jól veszi az iskolai akadályokat, nem bántam meg, hogy itt a 2. osztályban kezdett, lassan behozza a többieket a nyelvi akadályok ellenére is. Imádja a táblagépét, nagyon szeret rajta játszani, mostanában felfedezte az internetet is, ahol egyre jobban eligazodik, és szerencsére továbbra is szeret olvasni, ami persze minkét nyelven kell menjen.
Szülinapjára megígértük, hogy elhívhatja hozzánk pár barátnőjét. Találtunk ki itthoni játékokat és csajos bulit rendeztünk. Mindenki jól érezte magát, Bettina is elégedett volt. Íme a képek:













2013. április 14., vasárnap

Kirándulás - Végre tavasz

Igaza van Anyának, a blogot vezetni kell, időt kell rá szánni, különben elfelejtem a történéseket. Ma nekiálltam kicsit vissza is gondolni, tél, szülinap, húsvét stb. pótolom.
Ma végre elérkezett a tavasz első napja. Volt már egy gyönyörű hétvége márciusban, de aztán újra jött a hó, a hideg. Mondták, hogy vasárnaptól melegszik az idő, bár én nem nagyon hittem el, mikor ma reggel az Emőkét kivittem a vasútállomásra és 4 fok volt. Délelőtt aztán mikor a gyerekek felébredtek és megreggeliztek, lassan elkezdett sütni a nap, hirtelen jött ötlet volt, menjünk kirándulni. Az úticél Neuhaus am Inn és Schärding, ugyanis a két várost és a két országot az Inn folyón lévő híd köti össze. Neuhausban leparkoltunk (Németország), megetettük a kacsákat és a hattyúkat, majd átsétáltunk a hídon Schärdingbe (Ausztriába). Addigra már tényleg egyre melegebb volt, sok ember sétált, biciklizett, ment ki a szabadba. A folyó sétányán mentünk, mikor láttuk, hogy nagyon sokan esznek fagyit. Persze Roxána ötlete volt, hogy keressük meg a fagyist, és a nyalakodás közben besétáltunk a városba. Schärding még mindig egy kis gyöngyszem, egy ékszerdoboz, leültünk a padra és élveztük a napsütést, amit szó szerint hetek óta vártunk.
A séta után eldöntöttük, hogy felmegyünk egyik kedvenc helyünkre a Blaas-hoz, ahonnét rálátni Passaura, a 3 folyóra, ahogy összefolyik. Ott kiültünk, ittunk, a gyerekek pedig játszottak a játszótéren. Persze az étterem csurig tele volt. Kissé elfáradva értünk délután haza, de annyira örültünk neki, hogy nem maradtunk otthon.