Sapijáték nyereménye

Már vagy egy hónapja megkaptuk postán a játékban nyert sapikat, úgyhogy kicsit megkésve bár, de végre közzéteszem a képeket, amiket akkor fényképeztem, mikor megkaptuk a csomagot. 

Köszi Csilla mégegyszer, hogy egyformát csináltál nekik, és köszönöm a játékot, nagyon örülünk a nyereménynek!!!! A méretek jók, a színe fantasztikusan szivárványos. És ez azthiszem a képeken is látható, a leánykáim végigbohóckodták az egész fényképezést.

Készülődés - Iskola - Óvoda

Készülnek a lányok és persze mi is. Nagy mérföldkő ez az idén, hiszen Bettina iskolába, Roxána óvodába megy.

Bettinának megvettünk mindent, annak ellenére, hogy két héttel ezelőttig nem tudtuk biztosan hová fog iskolába menni, sikerült mindent elintézni. Megvettük a tankönyveket, ami elég baráti volt 9500,-Ft-ot fizettem a 14 db-ért, amiben van 2 db tudáspróba is, amit ottfogtak az iskolában. Kaptam egy listát, amire még szükség van a tankönyveken kívül, pár nap kellett hozzá, de teljes a lista, megvettünk mindent. Ráadásul Bettina akkorát nőtt az utóbbi időben, hogy szinte az egész ruhatárát le kellett cserélni. A rövid cuccok jók még rá, de a hosszú ujjú vékony felsők és a hosszúnadrágok igen hiányosak voltak. Egyik nap kettesben voltunk shoppingolni, megmondom őszintén nagyon élveztük, ilyet ritkán szoktunk csinálni. Sok szép ruhát is kapott, ami úgy nézem ösztönzi egy kicsit, hogy jobban készüljön az iskolába. Ha kérdezem tőle azt válaszolja várja már az iskolát, de persze nem tudja mi vár ott rá, nem igazán érdeklődik, aztán el tudom róla azt is képzelni, hogy egyszerűen nem beszél róla. Remélem zökkenőmentesen bele fog rázódni viszonylag gyorsan. A tanárnénikkel is találkoztam egyik nap, nagyon aranyosak és segítőkészek voltak, 28-an lesznek így az  1. b. osztályban. 

Roxána nagyon szeretne már óvodába menni. Amikor arra járunk ujjongva mondja, hogy itt van az ő ovija. Szereti a gyerekeket, úgy gondolom vele sem lesz gond. Ha megismeri az óvónéniket, tudja kinek kell szólni, hova kell menni, utána már működni fog a dolog. Neki nem sok minden kellett, hiszen Bettinától megörökölte a cuccait, gondolok itt ovis zsákra, tornazsákra, ágyneműre. Még a jele is ugyanaz lesz: virág. Egyik nap a cipőboltban voltunk tornacipőt venni és volt ott egy szuper magasságmérő. Biztosan nőttek a gyerekek, főleg Bettina.

Roxána így jelenleg 88 cm magas és 11 kg, pedig annyit eszik, de 10 mp nyugta nincsen, állandóan mozgásban van, sok a dolga, szerintem, amit megeszik le is mozogja.

Bettina a mostani mérés alapján 121 cm és 24 kg, sokat hízott a nyáron, de az étvágya is jó, főleg, ha sütiről van szó. 

Az úszásra szeptember elején kell jelentkezni, kíváncsi leszek kiket lehet majd választani oktatónak. Sajnos a kiválasztott most szült meg, legutóbb mikor beszéltem vele, azt mondta, hogy októberben már dolgozni akar, de azért én ezt két gyerek után úgy gondolom elég elhamarkodott kijelentés. Első gyerek, 1 hónapos korában kötve hiszem, hogy újra dolgozna. Végülis a lényeg az, hogy ne óvodásokkal legyen, hanem a saját korosztályával, akik azonos szinten vannak vele. Sűrű hét kezdődik el csütörtöktől :-)

Mozog

Tegnap Bettina úgy jött haza az oviból, hogy képzeld Anya, alul mozog az egyik fogam. Rettentő boldog tőle, jönni fog a fogtündér is :-) Neki azt jelenti, hogy nagylányosodik, én meg csak gondolkodom hová telt az elmúlt 6 év. Nemtudom mennyi idő kell mire kiesik neki, de arra nagyon kiváncsi leszek.
Roxána javul, vagyis szedi a gyógyszert és gondolom a torka már nem gyulladt. Viszont tegnapra jött ki, folyik az orra és köhög tőle egy kicsit, de szépen fújja az orrát, jön is belőle rendesen. Remélem hamar meggyógyul. Összefutottam kettő bölcsis társ szüleivel is, mindenkinek torokgyulladása van.

Madárcsicsergős tavaszváró

Madárcsicsergést hallottam ma délelőtt. Tudom még nincsen itt a tavasz, az ideje sem, de olyan jó volt. Gyönyörűen süt a nap, bár igen hideg van. Nemsokára itt a farsang - áll a bál, valami csajos ruha lesz Bettinán az idén, kihagyja a kalózosdit.
Gyerekek szerencsére egészségesek, Roxána kivételesen most nem lett kitiltva a bölcsiből. Sajnos ott kifogtuk a problémás csoportot, másnál ilyen nincsen, mikor Bettina járt, akkor sem volt soha ok nélküli otthonmaradás. Egyre több csoporttársunk szüleitől hallom a panaszt, tehát nem mi vagyunk az egyetlenek. Valahogy mostmár csak kibírjuk még ezt a fél évet, aztán jöhet az ovi.
Bettinának még mindig vissza van az oltás, jövő hétre jó lenne beiktatni, mert most nincsen orrfolyás és semmi, ami miatt elmaradna. Készül az iskolába, két hét múlva nyílt órára is megyek, nagyon kíváncsi leszek rá. Márciusban már meg van az időpontunk a gyerekkel való elbeszélgetésre is, ami hivatalosan nem felvételi, de azért az. Beszélgetnek a gyerekkel általános dolgokról, családról, énekelnek-verselnek, a jelenlegi elsősök ezt mesélték.
Roxána meg pár hét alatt folyékonyra fejlesztette a beszédét, teljes mondatokban, szépen ragozva és múlt időt is használva beszél. A legaranyosabb mikor előveszi a mesekönyvet és a képek alapján elmesél egy félig kitalált történetet és egy nagy halandzsa kerekedik ki belőle. Ezeken esténként jókat nevetünk, hisz direkt bohóckodik is, egy jókedvű és nagyon fifikás csajszi.

Aranyosak

A lányok aranyosak minden tekintetben, akármit is csinálnak ezt kell megállapítanom.
Bettina nagylányos, rajta sokszor veszem észre, hogy olyan mint egy kiskamasz, megsértődik, durcáskodik, utána pedig nem lehet meggyőzni semmivel sem, akármit mondhat neki az ember, már csak azért sem hajlandó elmondani és megbeszélni a dolgokat. De hát mit is akarok mást, sokszor én is ezt csinálom, volt kitől lássa. Csak kicsit furcsának és korainak tartom még az ajtócsapkodásos-durcás jelenetet. Vagyis mástól Bettina korosztályából senki nem mesél hasonló problémákról. Az uszodában is szoktam faggatni a szülőket, de ez a nagy makacsság nem jellemző. Néha gondolkodom rajta mi lesz majd, mikor tényleg kiskamasz lesz? Ennek ellenére egy tök nyugodt és ügyes gyerek, természetesen ezek az esetek nem mindennapiak, de azért említésre méltó.
Nos aztán itt van Roxána, néha azt hiszem csillapodik a dackorszak, máskor meg pont hogy nem. Szombaton simán ki lehetett vele menni a piacra, még élvezte is, nem akart lepakolni és kiszállni a babakocsiból, szépen üldögélt és nézelődött. Ugyanilyen megfontolásból vasárnap babakocsival mentünk el a boltba, mivel a bevásárlókocsiba nem hajlandó beülni már, ha pedig mászkál, akkor észrevétlenül bepakol egy csomó mindent a bevásárló kocsiba, ami nem is kell. Akaratos, mindent egyedül akar csinálni, egyedül öltözködik, vetkőzik, cipőt húz, sajnos a szobatisztasággal visszafejlődött, lehet a bölcsöde az oka nem tudom, nagyon ritkán szól csak utólag, ha már van dolog a pelusban. Azért én bízom benne, hogy tavasszal ez is rendeződik majd, igazából Bettina ennyi idősen a wc-re sem volt hajlandó ráülni, mégis 2,5 évesen egyik napról a másikra szobatiszta lett. Ott tartottam, hogy lenyugvás, vagy mégsem? Délutánonként már csak kevesebb hiszti van hazaérkezés után, de azért még van, viszont reggelente alig bírom kiszedni az ágyból, hiszti közben még ugrál is és toporzékol. Ilyenkor nagyon rossz mindenkinek, én sajnálom, de tudom legjobb ha ráhagyom, vagy mégsem?
Mellesleg őszi szünetben mindannyian otthon voltunk, nagyon gyorsan eltelt, de szuper volt itthon lenni, sétálni menni és egyszerűen együtt lenni. Persze ezek a napok hamar elmúlnak, aztán vissza kellett zökkenni a dolgos hétköznapokba.

Új bejegyzés ;-)

Sodródom a hétköznapokkal mostanában. Nem mondhatom, hogy nem történik semmi, de valahogy mégsem történik semmi. Telnek a napok szépen sorban egymás után, és lassan elmúlik a szeptember is, már hullanak a levelek a fáról. Az óvodában túl vagyunk az első szülőin, ahol ismét megtapasztaltam, hogy a szülők sem a gyerekeikért sem a saját elképzelésükért képtelenek kiállni, vagy legalábbis a nagyközönség előtt véleményt alkotni. Borzasztó komolyan mondom, már hülyén éreztem magamat a sok kuka előtt. Mindent ki kell rakni a faliújságra és majd ott szavaznak a szülők az adott dologra. Téboly na... Viszont elkezdődött az angol ismét és Bettina már az első órán hihetetlenül jól produkált. Annyi, de annyi szót elmondott nekem mikor hazajött. Előtte nap gyakorolni kellett vele a tavalyi tanévben tanultakat, de szinte mindenre emlékezett. Október 11-én itt Fehérváron az egész óvodai csoportjuk fellép a színházban. Nagyon készülnek rá. Nagy megtiszteltetés ez, úgy kérték fel az óvónéninket és ő szívesen elvállalta a feladatot. A kicsik pedig élvezik, hogy ők is a középpontban lesznek.

A bölcsiben is vannak érdekes dolgok, nem telik el nap, hogy ne olyannal várnának délután, ami teljesen szokványos dolog, mégis ügyet csinálnak belőle. Még az a szerencse, hogy nem veszem magamra az összes ilyen bejelentést, inkább örülök neki, hogy a gyerekek még nem voltak betegek és remélhetőleg ez így is marad. Ráadásul Roxána egy talpraesett csaj, nem kell félteni, megold mindent. Rengeteg éneket és mondókát tud(na), vagyis tud, mert az énekek dallama és a hangok a helyén vannak, de a szavak kiejtésével erős hiányosságai vannak. Igaz sokat fejlődött az utóbbi időben, de egyelőre a beszéde nagy részét az érti meg, akinek van hozzá szótára.

Nálam is véget ért a vizsgadrukk, végre levizsgáztam és a kezemben tarthatom a bizonyítványomat. Furcsa volt újra tanulni és számot adni a tudásomról 2x is, ráadásul egy vizsgabizottság előtt. Elszoktam ettől, tanultam, de totál ideges voltam. Ennek ellenére eladói vizsga 5-ös, boltvezetői 4-es. Tökéletesen elégedett vagyok.

Újra bölcsöde és óvoda

Szeptember 1-én a gyerekeknek is megkezdődött a munkába járás. Furcsa volt reggel korán kelni, viszont Bettina nagyon hamar elkészült, várta már az ovit és a kispajtásokkal való játszást. Először Roxánát vittem, nemtudom ennyi idősen két hónap távollét után mennyit felejt a gyerek, de új csoportszobába kerültek. A gondozónéniket felismerte délután pedig már a csoporttársak nevét is elmondta, úgyhogy gondolom teljesen a régi élmények nem törlődnek ki ennyi idő alatt. Mikor bekísértem a csoportszobába, akkor sírt egy keveset, de még elpakoltam a szekrényébe a ruháit, mire végeztem már nem lehetett a hangját hallani. 

Bettina jókedvűen ment, ráadásul az egész napi menü a kedvenceiből állt. Ő mesélt a nyaralásunkról és otthon örömmel újságolta, hogy pár ovistársával együtt külön asztalnál ülnek és ők már kapnak kést is, hisz ő már nagycsoportos. Most küldték haza egy dossziéban a faliújságon lévő rajzokat és munkákat, igazi gyönyörűség az összes, nagyon jó a kézügyessége. Hamarosan azon kapom magam, hogy kezdi az iskolát...

Megállapítottam, hogy ez a nyár is rettenetesen hamar eltelt, ráadásul az időjárás novemberi, csak a levelek nem hullottak le a fáról.

Két keréken és szobatisztaság

Az elmúlt napok sok változást hoztak. A gyerekek nyaraltak, élvezik a jóidőt és a pihenést. Bettina megtanult két keréken biciklizni, amire már nagyon régóta vágyott. Mostmár nincsen határ, kimegy az utcára és a 12-es bicajjal simán megy, megfordul, még a fékezést kell gyakorolnia, hogy az lassú és fokozatos legyen. Nagyon irigykedett a kis ovis társaira, akik lehet fiatalabbak is voltak nála, de már régóta tudnak biciklizni. Nagylány, az egyszer biztos.

Roxána viszont szobatiszta lett, aminek nagyon örülünk. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire könnyen fog menni a dolog. Éjszakára még kap pelust, de szerintem totál felesleges, mert reggelre száraz a pelusa. Hétvégén kiabált is reggel, hogy anya, pisi! A wc-be vagy a bilibe végzi minden dolgát. Nem kell ezután pelust venni és neki is sokkal kényelmesebb egy kis bugyi, mint egy nagy csomag a lába között. Rakok majd az ágyába éjszakára pelenkázó alátétet, ha netán baleset lenne. Büszke rá és mondja is, hogy hova pisil és kakil, illetve, hogy neki bugyija van.

Nemsokára itt van a nyaralásunk is, amit már nagyon-nagyon várunk.

Végre képek

Idejutottam végre a géphez, úgyhogy felrakom a képeket.

Bobo car

Múlt héten a bölcsödei gyereknapon fedeztem fel egy új járgányt. Volt egy kisfiú, aki rendeltetésszerűen használta, tehát ráült, felrakta a lábait, jobbra-balra forgatta a kormányt és őrült gyorsan haladt vele. Igaz Roxána ezt még nem tudja végrehajtani, de ő is szívesen ült fel rá, talán szívesebben, mint a motorjára, ő lábbal hajtja. Otthon aztán nem hagyott nyugodni a dolog, utánakerestem a neten és kiderült mi is ez a járgány. Bobo car a neve, egy szuper találmány, úgy döntöttünk rendelünk belőle egyet. Bettina kiválasztotta a barbie pink színűt, hétfőn rendeltem, keddre meg is kaptuk. Bettina is megy vele nagyon gyorsan és szereti, csak egy kis bökkenő van. Roxána irigykedik rá és letessékeli róla, pedig ketten is elférnek rajta, sőt felnőttek is használhatják, 120 kg a teherbírása. Szóval megy a vita ki üljön rá, de azért talán hosszútávon hozzászoknak, hogy megosztozzanak rajta.

Benne a sűrűjében

A mai nappal visszatértem a dologzók klubjába. Hát hogy is mondjam, már rágörcsöltem a hétvégén, furcsa az egész, aztán a többit majd hétvégén eldöntöm hogyan is oldjam meg, amit eddig napközben megcsináltam mikor fogom. Az már biztos, hogy ezután elmaradnak a késői filmezések, mert a koránkelést nem lehet sokáig bírni, péntekre szerintem este 8-kor már ágyba fogok zuhanni, bele kell rázódni. Ez olyan mint a gyerekeknek a beszoktatós időszak, magamat is beszoktatom újra.

Szerencsére a gyerekek kigyógyultak a bárányhimlőből, mindketten járnak oviba és bölcsibe és talán egyszer megjön a jóidő is. Végülis olyan érzésem van, hogy január óta a tavaszra várunk.

Tegnap volt Bettina csoportjának az évzáró ünnepsége. Mivel nem tartanak külön anyák napját a műsor egy része az anyukáknak szól, vagyis inkább nagyon családias jellegű, hisz mindenki büszke a csemetéjére. Nagyon aranyosak voltak, Bettina ügyesen és hangosan adta elő a verseket és énekeket. Roxánát is elvittük magunkkal, neki annyira tetszett a kis műsor, hogy még tapsolt is nekik. Bezzeg a bölcsiből alig tudtam hazahozni, nem akarta a pulcsiját felvenni és ezért úgy kellett az ölembe kivinni az autóig, fogalmam sincsen mi ütött belé, mint aki megbolondult, úgy üvöltött. Bár az utóbbi napokban mindig ez van. Játszik szépen, nem panaszkodnak rá, hazahozom és megbüntet. Oltári nagy hisztit képes levágni minden ok nélkül, alig lehet megnyugtatni, remélem ez csak egy átmeneti állapot és kinövi, vagy elkezd végre mondatokban beszélni és elmondja a baját. Tudom valahogy a napi stresszt le kell vezetni, de meddig lehet ezt bírni?

Gyereknap

Tegnap volt a gyereknap. Természetesen a fényképezőgépet és a kamerát itthon felejtettük. Ismét meg kellett állapítanom, hogy a városi rendezvény évről évre egyre gyengébb, vagy nekünk teljesen mások az elvárásaink. Volt sok kézműves foglalkozás, ami nem az én 10 másodpercre egyhelyben ülő kétévesemnek való, hanem annak, aki órákat a rendezvényen tud lenni és persze az anyuka is elég kreatív és kitartó. A belvárosban lufik, vattacukrosok, kajálós és pár kirakodó stand volt, a mekivel szemben a szokásos 1 dodzsem, 1 körhinta és egy kisebb láncos körhinta, 1 édességárus. Ilyenkor állatkertbe nem megyünk, mert hatalmas a tömeg, szerencsére az idő tűrhető volt, igaz néha esett, de az igazán nagy zuhi csak estére ért ide.

Együtt játszanak

Annyira édesek a gyerkőcök mostanában, szinte mindig együtt játszanak. Persze vannak viták, de mostmár totál együtt tudnak működni. Babáznak, legóznak, homokoznak, vagy épp valami fontos elfoglaltságuk van. A testvéri viszonynak biztos jót tesznek az elmúlt hetek, mindig együtt vannak, Bettina anyáskodni próbál Roxánán, ő persze nem hagyja magát. Roxána is elkezdett szerepjátékokat játszani, eteti, pelenkázza a babáit, sokszor hoz nekem is a homokból az általa készített étel és italból, amit persze meg kell "kóstolni". Egyik nap komplett elintézte a baba tisztába tételét, mondta, hogy kaka, hopp (felemelte a lábát), kicserélte a pelust, majd a végén volt titíja-titíja (csicsíja). 2 hete készítettem róluk egy videót, ahogy homokoznak és az udvaron építkeznek, de nem tudom hol lehet ide felrakni...

Végre hétvége

A hét második fele elég sietősre sikerült, ezért sem értem ide. Azért mikor az ember a fél napját nem tölti itthon, akkor jön rá, milyen gyorsan telt el a nap, úgy hogy észre sem vette. A hét közepén mikor esett a hó, végleg elkeseredtem, már úgy érzem ez nem normális jelenség, azért ilyenkor már sokkal szebb idő szokott lenni. 

A bölcsivel nem volt gond, de persze én még a helyiségben tartózkodtam a héten, majd jövő héten kicsit korábban megyünk és akkor már ki fognak küldeni egy kis időre. Nagyon szépen eszik ott is, kizárólag egyedül eszik és iszik, semmilyen segítséget nem fogad el, bár nem is igazán van rá szüksége. Péntekre két gyerekkel több lett, de még így is nagyon kevesen voltak, talán jövő hétre már visszatér a csoport nagy része. A gondozónénik aranyosak, gyakran odamegy hozzájuk, vagy megmutat nekik valamit. A mellettünk lévő csoportban főként 2,5-3 évesek vannak, hihetetlen a különbség az én 21 hósom és közöttük, ők már folyékonyan beszélnek és sokkal magasabbak is. Úgyhogy most hétvégén rákészülök az újabb bölcsis hétre.

Bettina 4 napot lesz itthon, ugye ő még kedden sem megy oviba. Jó rövid hete lesz, irigylem is érte. Pénteken volt fodrásznál is, már nagyon kellett, panaszkodott, hogy a fülbevalója nem látszik ki és az úszósapkából állandóan kilógott a haja. Újra csinos frizurája lett. Roxánáét növesszük tovább, maximum alul levágom majd egy kicsit neki és aztán pár hónap múlva már neki is lehet alakítani, addig meg marad a kis antenna a feje tetején, az biztos, hogy nem lesz bilifejű ,-)

A melóval kapcsolatban okosabb nem lettem, még mindig nem tudom mennyi szabim van, így azt sem mikor kezdhetek dolgozni.

A fegyelmezés hálójában

Ma reggel megdöbbentő hír és látvány várt az oviban. Bementünk a csoportba és kérte az óvónő, hogy várjunk egy kicsit, odahozta az egyik kisfiút és megmutatta a karján egy 5cm átmérőjú fognyomokkal dúsított minden színben pompázó foltot. Szörnyű látvány volt a testemen végigfutott a fájdalom, azt is mondták, hogy bekötötték, borogatták is. Ezt a Bettina tette, mert a kisfiú nem adta neki a legó egyik darabját, amiből a dobozban vagy még 5 db volt. Különben is az óvónők úgy látják mostanában agresszív (az én nyugodt gyerekem), azonnal üt, rúg, vagy hajat húz, ha valami az ő elképzelésének ellent mond. Teljesen ledöbbentem, hirtelen szólni sem tudtam, mintha nem is róla beszéltek volna, alapjában véve egy nyugodt természetű gyerek. Mellesleg a kisfiú most visszakapta a tavalyi fellökést, amikor 1 hétig lábra sem tudott állni, de ez nem mentség, ilyet nem lehet csinálni. Bezzeg múltkor a szívszerelme mikor szétkarmolta az arcát, őt védte nagyon, rá egy rossz szót nem mer szólni, akármit is tesz.

Ittthon fordítva van, Roxána azonnal üt és hajat húz, sokat veszekednek. Mindkettőnek az kell, ami a másik kezében van. Bettinának azt mondjuk mindig, hogy másokat ne bántson, de ha őt megütik mondjuk, akkor meg ne hagyja magát, üssön vissza, vagy hagyja ott az illetőt, ne provokálja tovább. Roxánához hozzá sem mer érni, lehet, hogy ez a feszültség jön ki rajta az oviban, valahol le kell adni. Különben is Roxána sokszor kezelhetetlen, egyszerűen nem tudok mit kezdeni vele, főleg most mióta beteg lett. Állandóan bújt hozzám, még most is rajtam csüng, mint egy kismajom és kiharcolja, amit akar, nem igazán lehet kompromisszumot kötni vele, ha más tárgyat ajánlok fel neki, vagy más tevékenységet, akkor vagy a tárgy köt ki a sarokban, vagy toporzékolva veti magát a földre.

El vagyok keseredve, na. Rosszul indult ez a mai nap :-(

Alakul a helyzet és úszás

Ma már semmennyi láza nem volt Roxánának. Meglett a pisi eredménye is, igazából a baktériumok vannak sokan, de ez várható is volt, hisz gyulladása van, ezen kívül minden eredménye jó. Sajnos az antibiotikum meghajtja, pedig már eszik, kap Normafloret, remélem hamar rendbe jön.

Bettina ma egyedül volt az úszáson. Fogalmam sincsen hol vannak a többiek, betegek-e vagy sem. Egyéni úszásoktatás, nem semmi, legalább maximális figyelmet kapott, mindent kijavított neki a Zsuzsa, megmutatta hogyan csinálja jól és persze dícsérti, mert nagyon ügyes. Legjobban a hátúszás megy, bármeddig elúszik így a mélyvízben. Igazi kis vízicsibe.

Láz, de jókedv és az Avatar gyerek szemmel

Ma még mindig lázas volt Roxána. Zacsiba kellett pisilnie, a tegnapi nem jött össze. A mai első zacsiban volt, csak közben be is kakilt,úgyhogy az a kukában landolt. Egész délelőtt próbáltam apró kortyogban itatni, aztán ebéd után megnéztem újra, na akkor már volt 10 ml, annyi a labornak már pont elég. Holnapra meglesz az eredmény is. Még a védőnő is megjelent ma, szerencsére nem maradt sokáig, természetesen szinte mindenről beszélt, csak rólunk nem. Sebaj kibírtuk, mostanság úgysem jön már.

Bettina itthon van keddenként, az oviban úszás van, amire ő nem jár, teljesen felesleges lenne, így itthon marad. Megnézte ő is az Avatart, elég érdekesen hangzott az ő szájából a sztori. Én legalábbis nagyokat nevettem rajta, a lényeg, hogy a szegény nagyra nőtt tigriseket megtámadták az emberek, de azért győztek. Tetszett neki, tátott szájjal nézte, de nagyon hosszúnak találta ő is.

Aztán estére visszakaptam az én picike tündéri leánykámat. Sokkal jobban van, nem csüng rajtam, ha igen, akkor hízeleg és puszizkodik, hozza a játékait játszani. Remélem innentől egyenes az út a gyógyulás felé.

Bettina nyüzsög, Roxána akaratos

Bettina szerencsére jól van, nem lázas, hat az antibiotikum, szervezem a születésnapját is. Remélem minden rendben lesz, már csak a játékokat kéne kitalálni, amit a gyerekzsúron játszunk. Ennek holnap nézek utána, de ha valakinek jó ötletei vannak nyugodtan ossza meg velem. Gyakoroljuk az angolt is, sajnos az itthonléttel 2 óráról lemarad az oviban, bár amennyire érdekli elmaradása nem lesz. A tanult anyagokat minden hónapban megkapom, sokszor tesztelem mit tud, nagyon élvezi a nyelvtanulást.

Roxána újabb fogat növesztett, így már 13 van és még újabb 3 útban nagyon bedagadva. Akaratos borzalmasan, sokszor nehéz vele, mindent egyedül akar. Enni nagykanállal, nagyvillával, inni, tegnap valamiért hisztizett este, meg volt az első földhözvágós hiszti is, attól féltem, hogy beveri a járólapba a fejét, fetrengett a földön. Jaj nekünk mi jön még, de átvészeljük ezt is. Ennek ellenére, ha minden úgy történik ahogy szeretné, kiegyensúlyozott, jókedvű. Élvezi a járást, felfedez, ma az udvaron kergette a cicát, mondom neki sétáljunk arrébb, kérem a kezedet, elutasító nemmm, nemmmm volt a válasz. Egyedül akar járni is mindenhová, én pedig ígéretemhez híven nyafogás nélkül hűen követem. Alig tudom öltöztetni-vetkőztetni, azt is egyedül akarja csinálni, a pelenkázás kész rémálom, hisz ülve nem lehet popót törölni, azthiszem nemsokára előkerül nálunk is a wc kacsafeltét, tőlem akár holnap teljesen leszokhat a pelusról. Álom, de milyen jó is lenne, pedig lehet még egy év is hátra van.

Adottság vagy asztrológia?

Szerintetek van az asztrológiának valóságalapja? Vagyis az egyén csillagjegyének? Napról napra meggyőződök róla, hogy a válasz: IGEN

Nos lássuk csak! Kezdem saját magammal. BAK vagyok, mint szülő ez ugye nem túl jó, azt írják magas elvárásokat támasztok a gyermekek felé, mert szorgalmas, dolgos, korrekt embereket akarok faragni belőlük. Úgy gondolom, hogy ezt a célt szigorral és következetességgel érhetem el. Ez teljesen én vagyok = gonoszanya :-)

Bettina: BAK szintén

Nyugodt, csendes, szívós és csökönyös, csakhogy elérje célját. Jó a szervezőképessége. Tárgyaihoz és gondolataihoz ragaszkodik, igazából minden tettnek van egy végső elérendő célja, amit el is ér. Egész jól megértjük egymást ennek ellenére. A dackorszakot viszonylag könnyen átvészeltük, persze volt, de földhöz sosem vágta magát. Bármit meg lehet vele beszélni, eszméletlen jó emlékezőképessége és fantáziája van. Mostmár bármilyen szót lemásol, sokmindent magától is le tud írni, 100-ig számol, imád úszni, kitartó is benne, angolból pedig dicséri a tanárnéni, az egyik legügyesebb közé tartozik.

Roxána: IKREK

Kettősség, változékonyság, a kitartás hiánya jellemzi. Állandó felfedező és nyughatatlan, mindent meg akar ismerni, de kezdeti fellángolása szalmaláng természetű, nem kitartó. Mozgásigényük óriási, a szülőknek óriási türelemre van szükségük gyermekükhöz. Nálunk kezdődik a dackorszak. Már most toporzékol, ha meg tudna állni egyedül, de ülve is megy neki. Ha nem a megfelelő dolgot adom a kezébe, amit kinézett, dühösen eldobja. Pelenkázni és öltöztetni alig bírom, rugdalja a gyomromat, a napokban sokszor le kellett teremtenünk, nem hagyhatjuk, hogy uralkodjon felettünk. Amikor kedves, akkor határtalanul aranyos, bújós, hízelgős, nem lehet nem szeretni.


Bettina tegnap megint egy mondókát íratott le velem, és összeszedte mit tud már angolul. Az angolról szó lesz még, a gyűjtögetést még nem fejeztük be.

Egy kis huncut szélgyerek falevelet kergetett,

Összevissza kavarta, feldobta a magasba,

Rám szórta, én nevetve leráztam,

Feldobtam fel az égbe,

Hadd kapaszkodjon meg a szélbe.

Roxána pedig az este folyamán eltört egy üveggömböt, a madárka házát, ne higgyétek, hogy az orra elé raktuk, addig kapaszkodik és áll lábujjhegyre, amíg meg nem kaparintja. Múlthéten egy körömlakkot tört össze, napokig lakkos volt keze, most meg ez, szerencsére sérülés nem lett. Csak, hogy érzékeltessem a két gyerek közötti különbséget.