Nagyon vártuk már a Krétai nyaralást, izgatottan pakolásztunk. Végül egész jól sikerült összerakodni. A gépünk július 30-án 15:50-kor indult a Liszt Ferenc repülőtérről. A repülőtérre vezető út bedugult útközben, nagy szerencsénk volt, sikerült még idejében lehajtani és elkerülni a 9 km-es dugót. Na akkor lettem volna csak ideges. Az autókat a repülőtér melletti parkolóban hagytuk, sokkal jobb megoldás volt, mintha valakik felvittek volna minket, hisz két autóval kellett mennünk, mert hatan utaztunk, ráadásul megspóroltuk a dupla üzemanyag költséget. A repülőtéren lejelentkeztünk, megkaptuk a repülőjegyeket, feladtuk a csomagokat és vártuk a beszállást.Egy cseh légitársasággal a Travel Service-el utaztunk. A géphez busz vitt oda, elég messze volt a kaputól. Már elfoglaltuk a helyeinket, mikor közölték, hogy később fogunk indulni, mert Heraklion repülőtere nem tud fogadni minket. A felszállás érdekes volt, egyre kisebbek lettek a házak és az autók, és nemsokára elértük azt a magasságot, ahol a felhőknek volt folytatásuk, úgy néztek ki, mint egy nagy hókupac. Görögország felé haladva láthattuk Santorini szigetét is, elképesztően kicsinek tűnt abból a magasságból. Az út során voltak érdekes rázkódások, szerintem volt, hogy a pilóta hibájából, de később légörvénybe is kerültünk. A leszállást a körülményekhez képest is egész jól megoldotta, mivel Krétán rövid a kifutópálya, nagyon gyorsan kellett süllyedni, szegény Roxánámnak fájt is a füle a leszállásnál. Rendben megérkeztünk, vártuk a csomagokat, amik jöttek is sorban és akkor felfedeztük, hogy az egyik bőröndünkről leszedték a lakatot és a számzáras heveder sincsen rajta. Abban voltak a törülközők, egy üveg Jäger és a vízipisztolyok. A mai napig azt mondom, hogy a játékok miatt bontották ki a csomagokat, de ez az eljárás nagyon nem tetszett. Miért nem hívtak oda, hogy feladtunk egy gyanús csomagot és nyissuk ki? Miért kellett szinte tönkretenni? Anyósomnak az összes cigijét kiszedték a bőröndből, na ez is elég gusztustalan, mert csak pár doboz volt.
A repülőtéren már várt minket a Neckermannos srác, busszal utaztunk tovább a szállásunkra, ami egy 1,5 órás út volt, sajnos a sötétben már, hisz elég késő volt, ráadásul Görögországban +1 órával kell számolni. Szerencsésen megérkeztünk a szállodába (Jo-An Palace), ahol megkaptuk a szobakulcsokat és még mielőtt elfoglaltuk volna a szobáinkat kaptunk vacsorát is. Rendesek voltak, hisz csak 21 óráig lehetett volna vacsorázni, mire odaértünk pedig volt már 22 óra is, annyi különbséggel, hogy nem svédasztalos volt, hanem egy roskadásig tele tányért hoztak ki mindenféle finomsággal, külön görög salátát és még a sütire is gondoltak. A szobák jól néztek ki, fürdőkádas, franciaágyas+pótágyas, hűtő, tv, klima és erkély is tartozott hozzá, a felső szinten volt egy nagy úszómedence is. A szállodában félpanziót kaptunk, minden svédasztalos volt, hatalmas választék volt reggel lekvár, felvágott, sajt, zöldség, müzlik, tojás, kolbász, kávé, tea, narancslé, ki mit akart és mennyit, annyit evett. Vacsorára volt hal, hús, saláták, tészta, köret, párolt zöldségek, gyümölcs és süti is.
Az éjszaka érdekesen telt, Roxána többször is fent volt, ráadásul belázasodott, kellett neki lázcsillapítót adnom. Habár nem tudtam mennyi a láza, igen forrónak tűnt, lázmérőt elfelejtettünk vinni. Reggelre jobban lett, lehet, hogy valami vírust bekapott, de az is lehet, hogy a meleg és az út megviselte. Viszont Roxána a hét folyamán szinte semmit sem evett, hét vége felé kezdett csipegetni, az is főként almából és dinnyéből állt, viszont ivott rendesen, kapta a Cataflam cseppeket is. A tetőn volt medence, az első nap délelőtt ott fürödtünk, Roxánának jó volt hűtőfürdőnek is. Végül 2 napig volt lázas, de érdekes módon a kedve jó volt, szívesen fürdött. Bettina rettenetesen élvezte az utazást és a halom kaját, amiből kedvére válogathatott. Vasárnap csak medencében fürödtünk, illetve felfedeztük a várost. Délután mi Roxánával a szállodában maradtunk, hisz akkor még nem volt olyan jól, de estére már jött velünk és a horvát babakocsink ismét jó szolgálatot tett.
Rethymno városban voltunk, szép hely, de lehetne szebb is, ha egy kicsit igényesebbek lennének. Sok dolgozó embert nem láttunk egy hét alatt. A sétány a tengernél viszont gyönyörűen pálmafákkal szegélyezve gyönyörű volt. A tenger tiszta, a part vastagon homokos, az infrastruktúrán lehetne mit bővíteni. A görög emberek nagyon vendégszeretőek, kedvesek, figyelmesek és a gyerekek számukra mindennél fontosabbak. Az egész hét gyorsan eltelt sajnos, sokat fürödtünk a tengerben, a fenti medencében, megismertük a várost. Érdekes, hogy nem volt sok kisgyerekes család, annak ellenére, hogy a part vastagon homokos. Totál csodabogárnak számítottunk a vízben a felfújható bébikompos úszóguminkkal, pedig Roxána a kissé hullámzó vízben annyira jókat lengedezett benne. Ráadásul a víz volt legalább 27-28 fokos, nem igazán lehetett érezni a hűsítő hatását, ezért is töltöttünk bent akár egy órát is. Kréta szigete különben egész délen van, pont egyvonalban Tunéziával. Talán a hullámok miatt nincsenek babák, Roxánát is a nyakamba vittem be, mert ahol már mély volt a víz, ott nem voltak hullámok, csak a part mentén. Egy nap volt meleg szél, Bettina hullámlovagolt a tengerben, van sok kép is róla, nem is akart kijönni, azt mondta, hogy ez fantasztikusan jó.
Furcsa és rossz érzéssel töltött el, hogy minden nap jártak a vadászrepülők kettesével, volt hogy hatosával, rettenetesen gyorsan és hangosan húztak el felettünk. Kréta szigete felett állomásozik a Nato hadihajója, a kísérő hajókat láttuk is és onnan indulnak Líbiába vagy Szíriába, ami kb. 200 km onnét. Rossz volt belegondolni, hogy mi itt élvezzük a napsütést és a tengert, kevéssel arrébb pedig háborúznak.
Csütörtökön el akartunk menni egy hajós kirándulásra, 1,5 órás út lett volna, egy barlanghoz is elvittek volna, sajnos a szállodába reggel telefonáltak, hogy akkora hullámok vannak, hogy egy hajót sem engednek ki aznap. A legközelebbi út pedig vasárnap indult volna, de akkor mi már nem voltunk ott. Az üzleti érzékük meglehetősen rossz, valószínű van összefüggés, miért tartanak most ott, az államcsőd közelében. Ráadásul az ott tartózkodásunk előtt is már taxis sztrájk volt, úgyhogy ha akartunk volna, akkor is csak a helyijáratos busszal tudtunk volna messzebbre közlekedni. Autót nem mertünk bérelni, mert a közlekedésük annyira eltér a miénktől, hogy nem vállaltuk be ezt a kockázatot. A szállodában rengeteg orosz volt, még két pincér is az volt, aztán voltak hollandok, németek, olaszok is, de az oroszok voltak többségben. Felidézhettem minden angol tudásomat, mert ők csak angolul tudnak, de ahhoz képest milyen régen tanultam és milyen körülmények között, egész jól ment, mindent el tudtunk magyarázni, amire szükség volt.
Esténként sokat sétáltunk, a bazárban vásárolgattunk, volt választék bőven, nagyon sok kézműves-fa tárgyaik vannak, amik igen szépek, továbbá terítők és olivás pipere dolgok.
A szállodát augusztus 6-án szombaton délig kellett elhagyni, a transzfer délután 4-re jött értünk, a repülő este 8-kor indult. Heraklion felé visszavezető úton végre nappal volt, csodálhattuk a gyönyörű panorámát. Szinte végig a tengert lehetett látni és a hegyek között jöttünk keresztül. A repülőtéren láthattuk felszállni a gépeket, az egyik vámos nő magyar volt, ő elmagyarázta mit hová rakjunk és merre haladjunk tovább. Itt még a vámosok is kiemelten kezelték a gyerekeket, Roxánán jókat mókáztak mikor a kapun átment az ujjával a szájában :-) Őket már nem érdekelték a vízipisztolyaink, természetesen a vásárolt és értékesebb dolgokat mind a kézipoggyászba pakoltuk, nehogy valakinek megtetsszen és eltűnjön. A felszállás élvezetes volt, a kifutópálya rövidsége miatt gyorsan fel kell emelni a gépet. Nekem tetszett nagyon, annak ellenére, hogy ugyanazzal a légitársasággal mentünk haza, ezen a gépen a személyzet sokkal szívélyesebb volt. A monitorokat leengedték, végig nézhettük milyen magasan, milyen sebességgel és éppen hol repülünk. Szerencsésen megérkeztünk itthoni idő szerint 21.30 körül, megvártuk a csomagokat, elmentünk az autóért és mentünk hazafelé.
Az utána következő napok szintén pakolással teltek, a vásárolt dolgokat elraktuk, illetve használjuk és szívesen gondolunk vissza Krétára-Rethymno-ra az eltelt egy hétre.
Facebookon vannak még fent képek, aki kiváncsi rá az albumomban megnézheti.
