Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.

2010. február 9., kedd

Orvosnál

Ma délután ismét meglátogattuk a doktornénit, ezúttal Roxánát is vittem magammal. Bettina már jól van, csütörtökön mehet újra oviba, viszont Roxána egyre jobban hurutosan köhög és nagyon folyik az orra. Lándzsás útifüvet kap, szerencsére beveszi, a torka egy picit piros, de egyelőre nem kell neki antibiotikum. Remélem megússza, a kedve jó eszik és iszik is rendesen. Apa is beteg, ő van a legrosszabbul, ráadásul még a számítógép is megbetegedett. Egyedül én vagyok még talpon, biztosan nem is fogom elkapni. Jöjjön már az a napsütés és a tavasz, persze ennek ellenére még mindig sok-sok havat jósolnak.
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)