Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.

2009. december 28., hétfő

Tegnapi séta

Tegnap délelőtt szép idő volt, kimentünk a gyerekekkel sétálni. Az utca végén megnéztük jön-e a vonat, természetesen nem sikerült egyet sem látnunk. Utána nagyot hintáztak itthon, Roxána megint örömmel járkált. Délután keresztszülős látogatáson voltunk és úgy néz ki, nekünk el kell itthonról mennünk, hogy Roxána kedvet kapjon a járáshoz. Csak lestem, ennyit önállóan még sosem ment, igaz döcögős és olyan kis beszari bice-bóca, de 20 lépés is megy neki, egyhelyben pedig bármeddig képes megállni. Lassan, de fejlődik, ma is örömmel sétált hozzám, bízom benne, hogy az önbizalma egy kicsit gyorsabban fog nőni.
Bejegyezte: dátum:
Címkék: ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)