Ilyenkor eszembe jut, megint eltelt egy év, a gyerekeken látom mennyit nőttek és utána jövök rá, hogy az én éveim száma is ebben a hónapban eggyel nő. Mintha nem is én lennék, valahol lemaradtam.
Bettina reggel nagy örömmel kinyitotta az adventi naptár első ablakát. Tegnap az uszodában a kijelölt pontig végigúszta hátúszásba, nagyon, de nagyon büszke voltam rá, annyira ügyes, úszik a mély vízben, mintha nem is 2 m mély lenne.
Roxána ma tiszta kelekótya, valamiért kicsattanó jókedvű, egész délelőtt kacarászott, hintázott, huncutkodott, táncoltunk, tapsoltunk, áll a babát játszottunk, ismét volt kedve 4 lépést megtenni hozzám, aminek örült is, elkobozta Bettina lézerkardját és amíg játszott nem vette észre, hogy nem kapaszkodik, jókat nevettünk mindenen. Pedig az idő rossz, vagyis esik az eső, késő őszies hangulatú, egy kicsit sem téli. Titkon várom már legyen egy kis hó, tudjunk kimenni szánkózni, hógolyózni, az olyan jó szokott lenni. Karácsonyon sem izgulok, békés és örömteli lesz az idén, annak ellenére, hogy ebben az évben esküvőn sajnos nem voltunk, kevés ismerős kisbaba született, de annál több temetésen jártunk. Majd jövőre megváltozik minden, év elejétől kezdődik a babaeső. Persze nem nálunk, van itt már két szép leányka, beérjük ennyivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése