Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.

2009. december 17., csütörtök

Oltás

Na, ma megvolt a 18 hós oltás is. Nagyon örülök neki, így 6 éves koráig remélem nem is kell több.
Méretek: 73 cm (picilány) és 8820 g. Nekem a digitálison elhagyta a 9 kg-ot, de végülis mindegy, a doktornő is azt mondta, milyen jól néz ki. Hónapok óta nem jött foga és most 1 hónap alatt a meglévő 7-hez növesztett még 5 fogacskát, így már 12 van neki összesen. Fent az egyik rágófognak még csak egy csücske van kint, de nekem már az is fognak számít.
Akkorát sétáltunk, végül úgy döntöttem gyalog megyünk a tanácsadásra. Szépen sütött a nap, igaz hideg volt, Roxána régen babakocsizott már, most tetszett neki. Nemúgy a sok ruha, még kesztyűt is kapott, amit eddig nem viselt el, de most nem volt ellenvetése. Az úton végig azt mondogatta: kár, káááár (varjú), brrrr (autó, motor), levél (pedig lehullottak már). Az oltás is simán ment, akkor sírt mikor le kellett feküdnie, azt nagyon utálja. Mire végeztünk észrevette az öltöztetésnél ahová szúrták és mutatta nekem, hogy bííííí van ott, le akarta szedni a szúrás nyomát.
Most játszik, gyakorolja a járást, vagyis éppen most az aktuális fiókot pakolja ki titokban, mert nagyon csendben van.
És egy kép indulás előtt:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése