Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.

2009. december 13., vasárnap

Ezüstvasárnap

Ma már ezüstvasárnap van. Meggyújtottuk a 3. gyertyát az adventi koszorún. Fogynak az adventi kalendáriumból is az ablakok és végre ma esett mutatóba egy kis hó. Persze nem maradt meg, sem szánkózni, sem hógolyózni nem lehet belőle, de legalább érezzük, hogy ez mégiscsak december és közeledik a karácsony.


Elkészült Bettina ajándéka, a szíve vágya, szerintem szuper lett.
Aztán van jó hírem is, bár elkiabálni nem akarom. Szinte mondhatom már, hogy Roxána jár, de azért ezzel a kijelentéssel várok még pár napot. Gyakorol. Ezáltal bízom benne egyre biztosabb lesz. Kérésre simán odajön hozzánk, az asztal és az ágy között megfordult ma vagy 100x biztosan. Élvezi, hogy ügyesedik és végre sikerül neki. Este a szoba közepén álló etetőszéket elengedte és odagyalogolt a kanapéhoz. Én meg lélegzet visszafojtva figyeltem, meg sem mertem szólalni. Odaért a kiszemelt célhoz és elkezdett táncolni és ujjongani, hisz sikerült. Nem sokkal később bekapcsolta a zenéjét, elengedte a kapaszkodót és rugózva "táncolt". 
Azthiszem nem is lehetne szebb karácsonyi ajándékunk annál, hogy magabiztosan fog végre járni.


1 megjegyzés: