Végre esett örömködésre való hó is. Roxána annyira édes, nem bírja kimondani, vagyis néha. Mutatja: ÓÓÓ, és utána egy teljesen más hanglejtéssel következik az óóóóó, ami azt jelenti, hogy hó.
Ma délelőtt határoztuk el magunkat, itt az ideje megszemlélni ezt a havat közelebbről is. Eddig nem volt hozzá kedvünk, mert tegnap délután esett is és nagyon fújta a szél. Ma egy kicsit jobb volt, süt a nap és csak kicsit fúj a szél. Beöltöztettem őket, különösen Roxána úgy nézett ki, mint a Michlein baba. Rettentően élvezték a szánkózást. Csak itt az utcában voltunk, sikítottak és kacagtak örömükben. Bettina a hókupac közepén is látható, Roxánának pedig amíg elengedtem a kezét és észrevette, hogy nem fogom, hanem fényképezem, szegény a döbbenettől olyan arcot vágott... Sajnos egy rossz dologra is rá kellett jönnünk. Bettinának hidegallergiája van, és ez mostmár szinte biztos. Múltkor az usziban is volt egy piros folt az arcán, Zsuzsa kérdezte is tőle mit csinált, de ő akkor állította, hogy semmit. Elmentünk zuhanyozni, aztán elmúlt és el is felejtettük. Most meg mikor készültünk már befelé, akkor láttuk, hogy mindkét arcán nagy folt van, ami egyre nagyobb. Sosem volt még ilyen, nemsokkal később elmúlt. Ezentúl, ha kimegyünk megpróbálom betakarni az arcát is a sállal. Ennek ellenére jó móka volt kint lenni.
Roxána döbbenten áll:
Bettina a hókupacban:
Aztán Bettinával elkészítettük a linzert is, nézzétek meg a legjobb munkaerőt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése