Szeptember 1-én a gyerekeknek is megkezdődött a munkába járás. Furcsa volt reggel korán kelni, viszont Bettina nagyon hamar elkészült, várta már az ovit és a kispajtásokkal való játszást. Először Roxánát vittem, nemtudom ennyi idősen két hónap távollét után mennyit felejt a gyerek, de új csoportszobába kerültek. A gondozónéniket felismerte délután pedig már a csoporttársak nevét is elmondta, úgyhogy gondolom teljesen a régi élmények nem törlődnek ki ennyi idő alatt. Mikor bekísértem a csoportszobába, akkor sírt egy keveset, de még elpakoltam a szekrényébe a ruháit, mire végeztem már nem lehetett a hangját hallani.
Bettina jókedvűen ment, ráadásul az egész napi menü a kedvenceiből állt. Ő mesélt a nyaralásunkról és otthon örömmel újságolta, hogy pár ovistársával együtt külön asztalnál ülnek és ők már kapnak kést is, hisz ő már nagycsoportos. Most küldték haza egy dossziéban a faliújságon lévő rajzokat és munkákat, igazi gyönyörűség az összes, nagyon jó a kézügyessége. Hamarosan azon kapom magam, hogy kezdi az iskolát...
Megállapítottam, hogy ez a nyár is rettenetesen hamar eltelt, ráadásul az időjárás novemberi, csak a levelek nem hullottak le a fáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése