Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.

2009. november 19., csütörtök

Adottság vagy asztrológia?

Szerintetek van az asztrológiának valóságalapja? Vagyis az egyén csillagjegyének? Napról napra meggyőződök róla, hogy a válasz: IGEN

Nos lássuk csak! Kezdem saját magammal. BAK vagyok, mint szülő ez ugye nem túl jó, azt írják magas elvárásokat támasztok a gyermekek felé, mert szorgalmas, dolgos, korrekt embereket akarok faragni belőlük. Úgy gondolom, hogy ezt a célt szigorral és következetességgel érhetem el. Ez teljesen én vagyok = gonoszanya :-)

Bettina: BAK szintén

Nyugodt, csendes, szívós és csökönyös, csakhogy elérje célját. Jó a szervezőképessége. Tárgyaihoz és gondolataihoz ragaszkodik, igazából minden tettnek van egy végső elérendő célja, amit el is ér. Egész jól megértjük egymást ennek ellenére. A dackorszakot viszonylag könnyen átvészeltük, persze volt, de földhöz sosem vágta magát. Bármit meg lehet vele beszélni, eszméletlen jó emlékezőképessége és fantáziája van. Mostmár bármilyen szót lemásol, sokmindent magától is le tud írni, 100-ig számol, imád úszni, kitartó is benne, angolból pedig dicséri a tanárnéni, az egyik legügyesebb közé tartozik.

Roxána: IKREK

Kettősség, változékonyság, a kitartás hiánya jellemzi. Állandó felfedező és nyughatatlan, mindent meg akar ismerni, de kezdeti fellángolása szalmaláng természetű, nem kitartó. Mozgásigényük óriási, a szülőknek óriási türelemre van szükségük gyermekükhöz. Nálunk kezdődik a dackorszak. Már most toporzékol, ha meg tudna állni egyedül, de ülve is megy neki. Ha nem a megfelelő dolgot adom a kezébe, amit kinézett, dühösen eldobja. Pelenkázni és öltöztetni alig bírom, rugdalja a gyomromat, a napokban sokszor le kellett teremtenünk, nem hagyhatjuk, hogy uralkodjon felettünk. Amikor kedves, akkor határtalanul aranyos, bújós, hízelgős, nem lehet nem szeretni.


Bettina tegnap megint egy mondókát íratott le velem, és összeszedte mit tud már angolul. Az angolról szó lesz még, a gyűjtögetést még nem fejeztük be.

Egy kis huncut szélgyerek falevelet kergetett,
Összevissza kavarta, feldobta a magasba,
Rám szórta, én nevetve leráztam,

Feldobtam fel az égbe,

Hadd kapaszkodjon meg a szélbe.



Roxána pedig az este folyamán eltört egy üveggömböt, a madárka házát, ne higgyétek, hogy az orra elé raktuk, addig kapaszkodik és áll lábujjhegyre, amíg meg nem kaparintja. Múlthéten egy körömlakkot tört össze, napokig lakkos volt keze, most meg ez, szerencsére sérülés nem lett. Csak, hogy érzékeltessem a két gyerek közötti különbséget.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése