A lányok aranyosak minden tekintetben, akármit is csinálnak ezt kell megállapítanom.
Bettina nagylányos, rajta sokszor veszem észre, hogy olyan mint egy kiskamasz, megsértődik, durcáskodik, utána pedig nem lehet meggyőzni semmivel sem, akármit mondhat neki az ember, már csak azért sem hajlandó elmondani és megbeszélni a dolgokat. De hát mit is akarok mást, sokszor én is ezt csinálom, volt kitől lássa. Csak kicsit furcsának és korainak tartom még az ajtócsapkodásos-durcás jelenetet. Vagyis mástól Bettina korosztályából senki nem mesél hasonló problémákról. Az uszodában is szoktam faggatni a szülőket, de ez a nagy makacsság nem jellemző. Néha gondolkodom rajta mi lesz majd, mikor tényleg kiskamasz lesz? Ennek ellenére egy tök nyugodt és ügyes gyerek, természetesen ezek az esetek nem mindennapiak, de azért említésre méltó.
Nos aztán itt van Roxána, néha azt hiszem csillapodik a dackorszak, máskor meg pont hogy nem. Szombaton simán ki lehetett vele menni a piacra, még élvezte is, nem akart lepakolni és kiszállni a babakocsiból, szépen üldögélt és nézelődött. Ugyanilyen megfontolásból vasárnap babakocsival mentünk el a boltba, mivel a bevásárlókocsiba nem hajlandó beülni már, ha pedig mászkál, akkor észrevétlenül bepakol egy csomó mindent a bevásárló kocsiba, ami nem is kell. Akaratos, mindent egyedül akar csinálni, egyedül öltözködik, vetkőzik, cipőt húz, sajnos a szobatisztasággal visszafejlődött, lehet a bölcsöde az oka nem tudom, nagyon ritkán szól csak utólag, ha már van dolog a pelusban. Azért én bízom benne, hogy tavasszal ez is rendeződik majd, igazából Bettina ennyi idősen a wc-re sem volt hajlandó ráülni, mégis 2,5 évesen egyik napról a másikra szobatiszta lett. Ott tartottam, hogy lenyugvás, vagy mégsem? Délutánonként már csak kevesebb hiszti van hazaérkezés után, de azért még van, viszont reggelente alig bírom kiszedni az ágyból, hiszti közben még ugrál is és toporzékol. Ilyenkor nagyon rossz mindenkinek, én sajnálom, de tudom legjobb ha ráhagyom, vagy mégsem?
Mellesleg őszi szünetben mindannyian otthon voltunk, nagyon gyorsan eltelt, de szuper volt itthon lenni, sétálni menni és egyszerűen együtt lenni. Persze ezek a napok hamar elmúlnak, aztán vissza kellett zökkenni a dolgos hétköznapokba.
Bettina nagylányos, rajta sokszor veszem észre, hogy olyan mint egy kiskamasz, megsértődik, durcáskodik, utána pedig nem lehet meggyőzni semmivel sem, akármit mondhat neki az ember, már csak azért sem hajlandó elmondani és megbeszélni a dolgokat. De hát mit is akarok mást, sokszor én is ezt csinálom, volt kitől lássa. Csak kicsit furcsának és korainak tartom még az ajtócsapkodásos-durcás jelenetet. Vagyis mástól Bettina korosztályából senki nem mesél hasonló problémákról. Az uszodában is szoktam faggatni a szülőket, de ez a nagy makacsság nem jellemző. Néha gondolkodom rajta mi lesz majd, mikor tényleg kiskamasz lesz? Ennek ellenére egy tök nyugodt és ügyes gyerek, természetesen ezek az esetek nem mindennapiak, de azért említésre méltó.
Nos aztán itt van Roxána, néha azt hiszem csillapodik a dackorszak, máskor meg pont hogy nem. Szombaton simán ki lehetett vele menni a piacra, még élvezte is, nem akart lepakolni és kiszállni a babakocsiból, szépen üldögélt és nézelődött. Ugyanilyen megfontolásból vasárnap babakocsival mentünk el a boltba, mivel a bevásárlókocsiba nem hajlandó beülni már, ha pedig mászkál, akkor észrevétlenül bepakol egy csomó mindent a bevásárló kocsiba, ami nem is kell. Akaratos, mindent egyedül akar csinálni, egyedül öltözködik, vetkőzik, cipőt húz, sajnos a szobatisztasággal visszafejlődött, lehet a bölcsöde az oka nem tudom, nagyon ritkán szól csak utólag, ha már van dolog a pelusban. Azért én bízom benne, hogy tavasszal ez is rendeződik majd, igazából Bettina ennyi idősen a wc-re sem volt hajlandó ráülni, mégis 2,5 évesen egyik napról a másikra szobatiszta lett. Ott tartottam, hogy lenyugvás, vagy mégsem? Délutánonként már csak kevesebb hiszti van hazaérkezés után, de azért még van, viszont reggelente alig bírom kiszedni az ágyból, hiszti közben még ugrál is és toporzékol. Ilyenkor nagyon rossz mindenkinek, én sajnálom, de tudom legjobb ha ráhagyom, vagy mégsem?
Mellesleg őszi szünetben mindannyian otthon voltunk, nagyon gyorsan eltelt, de szuper volt itthon lenni, sétálni menni és egyszerűen együtt lenni. Persze ezek a napok hamar elmúlnak, aztán vissza kellett zökkenni a dolgos hétköznapokba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése