Végre hétvége

A hét második fele elég sietősre sikerült, ezért sem értem ide. Azért mikor az ember a fél napját nem tölti itthon, akkor jön rá, milyen gyorsan telt el a nap, úgy hogy észre sem vette. A hét közepén mikor esett a hó, végleg elkeseredtem, már úgy érzem ez nem normális jelenség, azért ilyenkor már sokkal szebb idő szokott lenni. 

A bölcsivel nem volt gond, de persze én még a helyiségben tartózkodtam a héten, majd jövő héten kicsit korábban megyünk és akkor már ki fognak küldeni egy kis időre. Nagyon szépen eszik ott is, kizárólag egyedül eszik és iszik, semmilyen segítséget nem fogad el, bár nem is igazán van rá szüksége. Péntekre két gyerekkel több lett, de még így is nagyon kevesen voltak, talán jövő hétre már visszatér a csoport nagy része. A gondozónénik aranyosak, gyakran odamegy hozzájuk, vagy megmutat nekik valamit. A mellettünk lévő csoportban főként 2,5-3 évesek vannak, hihetetlen a különbség az én 21 hósom és közöttük, ők már folyékonyan beszélnek és sokkal magasabbak is. Úgyhogy most hétvégén rákészülök az újabb bölcsis hétre.

Bettina 4 napot lesz itthon, ugye ő még kedden sem megy oviba. Jó rövid hete lesz, irigylem is érte. Pénteken volt fodrásznál is, már nagyon kellett, panaszkodott, hogy a fülbevalója nem látszik ki és az úszósapkából állandóan kilógott a haja. Újra csinos frizurája lett. Roxánáét növesszük tovább, maximum alul levágom majd egy kicsit neki és aztán pár hónap múlva már neki is lehet alakítani, addig meg marad a kis antenna a feje tetején, az biztos, hogy nem lesz bilifejű ,-)

A melóval kapcsolatban okosabb nem lettem, még mindig nem tudom mennyi szabim van, így azt sem mikor kezdhetek dolgozni.