Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.

2010. május 31., hétfő

Gyereknap

Tegnap volt a gyereknap. Természetesen a fényképezőgépet és a kamerát itthon felejtettük. Ismét meg kellett állapítanom, hogy a városi rendezvény évről évre egyre gyengébb, vagy nekünk teljesen mások az elvárásaink. Volt sok kézműves foglalkozás, ami nem az én 10 másodpercre egyhelyben ülő kétévesemnek való, hanem annak, aki órákat a rendezvényen tud lenni és persze az anyuka is elég kreatív és kitartó. A belvárosban lufik, vattacukrosok, kajálós és pár kirakodó stand volt, a mekivel szemben a szokásos 1 dodzsem, 1 körhinta és egy kisebb láncos körhinta, 1 édességárus. Ilyenkor állatkertbe nem megyünk, mert hatalmas a tömeg, szerencsére az idő tűrhető volt, igaz néha esett, de az igazán nagy zuhi csak estére ért ide.
Bejegyezte: dátum:
Címkék: ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)