Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.

2009. november 13., péntek

Péntek 13.-a reggel

Elmúlt a fejfájás szerencsére. Azért ez mindig érdekes, mert nem vagyok fejfájós egyáltalán, de a többnapos frontok, illetve a szél ki tud kezdeni velem. Aztán sajnos-e vagy sem, csak a legvégső rossz állapotomban veszek be bármit is, képes vagyok a végletekig szenvedni. Szóval ma már jó, de Roxána annyira korán felkelt arra, hogy Bettinával szöszölünk reggel. Tiszta karikásak voltak a szemei, de jókedvű és játékos. Most fektettem le, minden ellenkezés nélkül  összebújt a babájával és remélem délig kipiheni magát. Utána kimegyünk sétálni, egész jó idő van. Elkészült az adventi koszorúnk is, várja, hogy az advent első vasárnapját, az egész nappalit finom vanília illat lengi be.



És NEM vagyok babonás :-)
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)