Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.

2010. március 23., kedd

3 hét 1 nap

Aztán a tegnapi bölcsiről: 8,30-ra mentünk, mondták fél 2-re menjek érte. Odamentem és közölték, hogy a gyerek hason fekve mélyen alszik, úgyhogy Anyuka menjen haza, mert a Roxána ma itt fog uzsonnázni. Kissé rossz érzés volt, de mentem érte 14,45-re, vidáman futott oda hozzám és puszilgatott. Jó napja volt, sokat játszott és szépen is evett. Ezután egész napos lesz, először fog ott reggelizni és uzsi után hozzuk haza. Furcsa megszokni nekem, hogy napközben nincsen itthon, sokszor megfordul a fejemben, hogy felöltöztetem, kimegyünk, és akkor jövök rá, hogy nem játszik a szobában...
Ma pedig együtt leszünk Bettinával, csak mi ketten. Na ilyen sem volt már régóta. Valami programot csinálunk, remélem jó idő lesz, vagyis nem fog esni az eső. Már alig várom :-)
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)