Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.

2010. március 10., szerda

Bölcsi 2. nap

Ugyanúgy 10-re kellett menni, mint előző nap, Roxána nagy örömmel ment be a csoportba. Meglepődtem, mert összesen 2 kisgyerek volt csak ott, az egyik kisfiú még beszokós, az apukájával ment, meg rajta kívül egy kislány volt ott, a többiek sajnos mind betegek. Vagyis nekünk mindegy, legalább tőlük nem kap el semmit sem. Játszott ma is nagyon, az lenne az igazi, ha melegebb lenne és az udvaron is lehetne lenni, mert szeret homokozni, biztosan élvezné. Meglett az asztalnál a helye, szerencsés, mert látja a többi kisgyereket is, kevésbé jó, mert a háta mögött vannak a játékok, de gondolom majd mikor megszokja a környezetet nem fogja a fantáziáját annyira izgatni a játékos polc. Sóska volt az ebéd, krumplival és husival. Evett belőle, de annyira nem érdekelte, szerintem túlzottan éhes sem volt, de egyfolytában ivott, megbeszéltük a gondozónénivel, hogy a következő napon kevesebbet rak a poharába, vagy nem is tölt neki ebéd előtt. Banán volt még utána, abból evett. Szintén úgy kellett hazarángatnom, itthon pedig nagyot aludt.
Délután felhívtam a doktornőt is, megvan az újabb vizeleteredmény, ebben is van baktérium, de nagyon kevés, azt mondta, negatívnak lehet tekinteni ebben az esetben már. Kicsit megnyugodtam, bár tudom ez a nem fog sokáig tartani, a bölcsiben jönnek az újabb betegségek is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése