Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.

2010. március 8., hétfő

Bölcsi 1. nap

Túlestünk a bölcsi első napján. Délelőtt 10 órára mentünk, Roxána rettentően jól érezte magát, felfedezte a játékokat, még a gyerekeket is simogatta, a gondozó néniknek vitte oda a játékokat. Néha odajött hozzám, megnézte megvagyok-e aztán ment tovább a dolgára. A tízóraira kapott gyümölcslevet megitta, sajnos egy kis baleset is érte. A játék bevásárló kocsit nagy lendülettel tolta, elakadt a székben, de ő mindenáron tovább akarta tolni, felborult vele és a szeme alatt beütötte, pont ahol a bőr vékony, most jó nagy kék monoklija van. Nem sírt sokáig még meg is lepődtek a gondozónénik, milyen hamar vigasztalható, borogattuk neki egy kicsit, de nem sokáig mert ment vissza játszani. Alig tudtunk hazajönni, még maradni akart. Holnap ott ebédelhet, csak utána jövünk haza.

A munkamegbeszélés is megvolt, mivel nem tudom pontosan mennyi szabim van, így elakadt a dolog, de mehetek vissza, a mikor megegyezés kérdése még.
Bejegyezte: dátum:
Címkék: ,

1 megjegyzés:

  1. Zsófi2010. március 8. 20:16

    Örülök,hogy ilyen simán ment az első nap!
    Remélem a későbbiekben is szívesen megy:)
    Mikor mész vissza dolgozni?

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)