Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.

2010. december 7., kedd

Két és feledik


A kis hölgy 2,5 éves lett ma. Ezután egyre közelebb kerül a 3 évhez, számunkra pedig a felismerés: nemsokára már óvodás lesz.
A beszélőkéje szépen fejlődik, egyre ügyesebb, még mindig énekelni szeret a legjobban, ezt az idén a Mikulásnak meg is mutatta. A bölcsiben is megdicsérték, hogy a legkisebb énekelt a leghangosabban, és a délután ünnepségen is kitett magáért. Meg is jutalmazták szép csomagokkal. Viszont a szobatisztasággal teljesen visszafejlődött, bízom benne, hogy jövőre mikor a kedvezőbb időjárás beköszönt, mi elköszönünk a pelustól végleg. Kelekótya, humoros leányzó különben, természetesen imádjuk, igaz én a hisztikből ha lehetne egy kicsit kevesebbet kérnék.
Bejegyezte: dátum:

2 megjegyzés:

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)