Nagyon hosszú volt ez a hét, a gyerekek pénteken már alig bírtak felkelni, Bettina reggel addig húzta az időt, ameddig csak lehetett, úgy csúszott ki az ágyból, de közben még a fél karja a takaró alatt volt. Roxána legnagyobb baja aznap az volt, hogy a kutyusos felsőjét nem tudta felvenni, hisz előző nap az volt rajta és foltos lett. Viszont aminek örültem, hogy a kisegítő gondozó néni volt délután, aki egy roppant kedves és tehetséges, gyerekszerető hölgy, azzal fogadott milyen aranyos Roxána ahogy pakol és mennyire szeret rajzolni. Végre valaki, aki nem kötekedik, hanem a gyerekben a jó dolgokat veszi észre.
Bettina csütörtökön újra volt úszni, kijelenthetem, hogy a mostani csoportban ő a legügyesebb, szerintem az apjánál is és nálam is sokkal jobban úszik már. Én például képtelen vagyok víz alatt úszni, neki az is simán megy. Az összes gyereknek szó se róla a hátúszás megy a legjobban, gondolom ott kevésbé kell a levegővételre odafigyelni. Az uszodában végre kicserélték az öltözőszekrényeket, végre látni, hogy a belépő illetve a bérlet árát mire is fordították. Kb. 10-15 évvel ezelőtt kellett volna már ezt megtenni, szép és praktikus lett, de még a hajszárítóknál elkelne egy kis felújítás. Ennek ellenére én nagyon örülök neki, hogy kulturált körülmények között lehet kis és bemenni és az szekrények is újak-modernek.
Fárasztó és lassan eltelő hét ez a mostani. Hétvégén pihenünk egy kicsit, mosás, takarítás és vasalás, Bettina délután két kislánynak a szülinapi bulijába megy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése