Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.

2010. május 2., vasárnap

Már nem számolom

Képtelenség lenne a pöttyöket megszámolni, sok van, szerintem 300 körül biztosan. A legtöbb a bal lábfején és a lábszárán van, de található a hátán, a hasán, az arcán, a fejbőrön, sőt még a fülében és a tenyerén is. Egész jól viseli, le a kalappal előtte, a homeos bogyó biztosan jó a viszketésre és a mentolos hintőpor is. Már van folyadék is a hólyagok közepén, sőt több is van, ami már kipukkadt. Hőemelkedés volt tegnap is, ma egyáltalán nem, sokat kimegy szívesen az udvarra, Roxánával motoroznak, de az étvágya nem az igazi, bár ma rendesen ebédelt. Kaptam tőle anyáknapjára egy szép rajzot és egy versikét amit az oviban tanult.
Bejegyezte: dátum:
Címkék: , , ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)