Házfogság

Lassan elég lesz az itthon létből. Bettina túl jól van már, voltunk ma az orvosnál, szerinte is gyönyörűen múlnak a sebek, jövő hétfőn mehet oviba, mert még 3-4 hólyagja van. Roxána is itthon van, pöttyök nélkül, vagy ami van, az is szúnyogcsípés már véresre vakarva. Ha nem kapja el, hát nem is tudom. Igaz még nem telt le a 2 hét, még csak 12 napnál járunk, de egyre szorít az idő. Én úgy számoltam ki, hogy június 1-én mennem kell dolgozni, mi lesz akkor?! Ezek szerint Roxána itthon tölti az egész májust? Hogy fog visszaszokni a bölcsibe? Pont akkor fog szegény sírni majd reggel, mikor már nem fogok tudni ott maradni vele? Aztán még az utcára sem merek a gyerekekkel kimenni. Még az a szerencse, hogy egész jó idő van, kint lehet lenni az udvaron, van homok, hinta, motor, labda, tudnak játszani. A házimunkával képtelenség mellettük haladni, bár esténként mindig kivasalok, mert Roxána napközben nem engedi meg. Nos jól kipanaszkodtam magamat, de nem akart ez panasz lenni, olyan jó lenne sétálni menni és egy kicsit kimozdulni. Lemaradunk eseményekről és összejövetelekről, de eljön a mi időnk és bepótoljuk, csak pöttyösödjön már Roxána, legalább tudnám, hogy onnét számolva még 2 hét.