Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.

2010. május 14., péntek

Ez a nap is eltelt

Már nem is tudom milyen címet adjak a bejegyzésnek, hisz 2 hete semmi másról nem írok csak a bárányhimlőről, de most mit csináljak vele, ha ezen kívül más nem történik?! Szívem szakad meg Roxánáért, jól elkapta a himlő, az egész feje, az arca, a nyaka, a háta, a hasa, a combjáig totál tele van, hol hólyaggal, hol kidurranttal, az arcán lévőket is képtelen vagyok megszámolni. Érdekes, hogy a karján és a lábain alig van pár darab. Délután belázasodott, jég hideg volt a keze, a fene se érti honnét van benne energia még betegen is, beadtam neki a kúpot, aztán ment az udvarra és mint máskor kelekótya módon rohangált, röhögött, mindezt közel 39 fokos lázzal. Én már a látványtól is elfáradtam. Este bekentem a hintőporral, úgy tűnik hűsíti, de azt sem tudtam hogyan fogjam meg, nehogy kidurranjanak a hólyagok, vagy nehogy fájdalmat okozzak neki. Bennem van az aggódás nagyon, de csak túl leszünk rajta minden gond nélkül. Ja és még a szeménél is van, vagyis alatta, táskás az egyik szeme emiatt, olyan, mintha be lenne dagadva és ő meg úgy viseli, mintha tök természetes lenne. Orvoshoz hétfőn megyünk, mikor az összes pötty és hólyag kint lesz, egyelőre felesleges a gyereket ezzel stresszelni. Nagyon magas láz nincsen, van étvágya, nincsenek légúti problémák, na jó, meggyőztem magamat :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése