Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.

2010. január 21., csütörtök

Még mindig tél


Mára kicsit elegem lett. Persze szép látvány a hó, főleg, hogy nem is számítottunk rá, de engem lehangol már. Volt a télen már hó, mostmár jöhetne a tavasz. Túl hosszú nekem a január, valahogy Bettina szülinapja óta csigalassúsággal telnek a napok. Ma is nagyot sétáltunk kint Roxánával, egyszerűen állandóan kint lenne, üti az ajtót és hisztizik, mikor ki akar menni. Végigtrappol a legnagyobb hóban és sikítozik, annyira élvezi. Mi meg egész nap lapátolhatunk és söpörhetünk. Még jó, hogy minden közel van hozzánk, és végülis Bettinának a reggeli séta is tetszett, teljesen feldobódott tőle. Elegem van a sok mosnivalóból, a több réteg ruhába öltöztetésből, ráadásul Roxána mindig "segít" a szépen kivasalt ruhákat 1 perc alatt kipakolni a komódból, nagy ruhakupacot alkotva és még jön is oda szólni, hogy megmutassa mennyit dolgozott. Szóval hess-hess tél és gyere tavasz hamar. Tudom akár április végéig is várhatunk rá, volt már rá példa, sőt arra is, hogy februárban pólóban lehetett kint lenni. Sajnos tuti időjós nincsen.

1 megjegyzés: