Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.

2010. január 4., hétfő

Jár a baba, jár!!!!!!!

Igen, jól olvassátok, végre Roxána elindult, visszafordíthatatlanul. Délelőtt sétáltunk kint és a járdán két házhosszt megtett, nem túl magabiztosan, de egyedül. Délután rájött, hogy nem is olyan nehéz ez, azóta egyfolytában megállás nélkül gyalogol a nappaliban. Ha letottyan akkor, mivel felállni még nem tud, keres kapaszkodót és megy tovább. Borzalmasan büszke magára, áll és tapsol, hogy ő milyen ügyes. Ígérem nem fogok panaszkodni, hogy sokat kell futkározni utána.

Nagyon örülünk, már kezdtem megijedni, tényleg baj van. Ma adtam be a Pedagógiai Szakszolgálathoz a kérvényünket azt mondták, több mint 1 hónap mire jutnak valamire. De nem baj, ha megvizsgálják, remélem további pl. tanulási nehézséget nem fog okozni a lemaradása. Én megmondtam pár nappal ezelőtt, hogy fejlődési ugrásban van. Le is videóztam, de arra, hogy fel tudjam rakni még egy kicsit várni kell.
Bejegyezte: dátum:
Címkék: ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)