Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.

2009. október 17., szombat

Hétvége



Szeretem a hétvégéket, Bettina itthon van, apa ritkán, de reggel lustálkodunk, együtt reggelizünk a gyerkőcökkel. Nézünk egy kis mesét, foglalkoztató füzeteket töltünk ki, legózunk, mesét olvasunk, ha jó idő van kimegyünk az udvarra.
Hétvégén ebéd után kötelező pihi van, Bettinának is, az oviban szinte sosem alszik, ilyenkor szinte mindig. Ma kellett is, mentünk megköszönteni Várpalotára az unokatestvéremet, Vikit, a 18. születésnapját ünnepelte. Volt torta, Bettina nagyon jót játszott, Roxána is feloldódott egy idő után. Ó és igen, észrevettük, hogy egyre többet áll a két lábán kapaszkodás nélkül, és állandóan sétálni kellett vele.
Jól éreztük magunkat, holnap már vasárnap, vasalás, ruha előkészítés az ovira és minden kezdődik elölről.
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)