Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.

2014. szeptember 28., vasárnap

Egy gyönyörű vasárnap

A hétvégéink mostanában elég jól telnek, az utóbbi időben az időjárás is kegyes volt hozzánk, legalábbis hétvégén. Bettinát rávettük, hogy pénteken készítse el a házi feladatokat, hogy ne maradjon egész hétvégére, legyen ideje másra is. Szombat délelőttönként Petivel általában bolhapiacra megyünk, a legjobb lehetőség a gyerekek ruhatára felújítására, persze csak szép dolgokat veszek, foltos vagy szakadt ruhánk nekünk is van itthon, azokat még én is kiselejtezem. Utána bevásárolunk a hétvégére, hiszen nálunk vasárnap pihenőnap, nincsenek nyitva az üzletek. Mellesleg egyáltalán nem is hiányzik. Az emberek kirándulnak, programot szerveznek, a családdal töltik a napot. Szombat délután általában dolgozom, ilyenkor a gyerekeknek lehetőségük van a szomszéd barátokkal játszani, biciklizni menni. Ó igen, Roxána olyan ügyesen megtanult két keréken menni, már az elindulásnál sem kell segíteni, talán még a kanyarodást gyakorolnia kell, de a fékezés is egyre jobban megy neki.

Ezen a héten vasárnapra hirdette az óvoda a betakarítási ünnepséget (Erntedankfest). Készítenek egy teli húzós kocsit csupa finomsággal, zöldség-gyümölcs és minden ami termett megtalálható rajta. Thyrnauban a kolostor előtt gyülekeznek a gyerekek, akiknek általában saját kosaruk van szintén zöldség-gyümölccsel. Az idén mi is egy szépet készítettünk Roxánával. Volt benne kukorica, alma, hagyma, szőlő, csipkebogyó, szilva, dió. Csak annyira raktuk tele a kosárkát, hogy elbírja az úton. Mikor mindenki készen áll az indulásra a pappal és a női mozgalom néhány tagjával, akik csodálatos díszruhában vannak elindulunk a templom felé. A pap misét tart, felszenteli a termést és köszönetet mondunk mindannyian. Az idén először vettünk részt misén az új pappal, fiatal, kedves és lelkes, viccelődött az ovisokkal. A gyerekek is kis műsorral készültek a templomban, énekeltek is. Nagyon jól sikerült.





Délutánra pedig Kellbergben meg volt hirdetve egy hatalmas bolhapiac. Ez kivételes alkalom, egy évben talán 2x szerveznek ilyet és mint már mondtam, általában vasárnap nincsen sehol árusítás. Nem terveztük, hogy megyünk, de mivel napsütéses szép idő volt, ezért elmentünk, hiszen az épület előtt van egy hatalmas új játszótér, ebben a szép időben nem szabadott kihagyni. A bolhapiac hatalmas volt, nekem túl zsúfolt, nem is bírtam sokáig, ki kellett jönnöm, nem bírom az ekkora tömeget. Így Roxánával kimentünk a játszótérre, Bettina a Petivel tovább nézelődött. Engem az is zavart egy kicsit, hogy nagyon sok eladó a szomszédom, illetve ismerősöm volt, nem hiszem, hogy tudnék tőlük vásárolni. Roxána kinőtt ruháit, amik még szépek, mindig a szomszéd kislánynak adjuk, tudom, hogy örülnek neki, eladni túl sok munka lenne, amik nem szépek, azok mennek a ruhagyűjtő konténerbe. Ők szívesen veszik, ha átadom, ha a kislányon van egy-két darab, akkor szólnak mindig nézzem meg, milyen csinos. Az átlag német sosem adna a gyerekére használt ruhát, a szomszédtól meg aztán főleg nem... Nos visszatérve, a játszótéren ismét jót mulattunk, rendesen el is fáradtunk ezen a napon.










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése