Roxána foga egyfolytában mozgott egész héten, szegényt már sajnáltam, mert állandóan piszkálta és panaszkodott, hogyha nagyon előre húzza, akkor fáj. Naponta elmondta húzzam ki neki, de még nem mozgott mégsem neki annyira, hogy nekiessen. Szerettem volna, ha az első foga magától pottyan ki, illetve nem akartam, hogy rossz élmény legyen neki és fájdalmas. Viszont tudtam, hogy nagyon fontos neki, és mindenképpen meg akarja mutatni a fogat az oviban, illetve a helyét. Péntekre eljutottunk odáig mikor reggel felkelt, hogy megkért, reggel húzzam ki neki. Rettenetesen lógott már, jó pillanatnak tűnt. Megfogtam egy papírzsepivel és egy pillanat alatt kiszedtem. Roxána meglepődve rámnézett, megkérdezte kint van-e, meg akarta nézni. Annyira örült, hogy túl van rajta, sem sírás, sem nyafogás nem volt, talpraesett lány. Azt mondta, végre kint van, mikor mozgott az jobban fájt, ezt szinte meg sem érezte. Vittük magunkkal az oviba egy dobozkában, és büszkén mutatta, hogy mostmár ő is foghíjas.
Azt hittem itt véget ért a történet, de nem. Mikor délután hazajött eltervezte hova teszi a fogat, ahol a Fogtündér mindenképpen rátalál. Este már nyúzott, mikor jön végre, hangokat hallott, biztos volt benne valaki jön fel a lépcsőn. Úgy gondoltam nem is fog aludni éjszaka, annyira lázban égett. Szombaton reggel sokáig szoktak aludni, mielőtt vásárolni indultunk volna benéztem a gyerekszobába, még csak 7 óra múlt kicsivel. Persze ébren volt és panaszkodott, hogy nem találkozott éjszaka a Fogtündérrel (vajon aludt-e?) és nem rakott a párna alá semmit. Aztán alánézett és nicsak, a Fogtündér hozott a fogáért cserébe 2 Eurot. Gyorsan megnéztük a nappaliban, a fog is eltűnt és a Fogtündér valószínűleg beszórta őt csillámporral is. Nagyon úgy néz ki, hogy hamarosan újra meglátogat minket, alul a mellette lévő is mozog már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése