Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.

2014. szeptember 21., vasárnap

Első iskolai-óvodai hét

Eltelt majdnem egy hét a suliból (egy nap híján, mivel kedden kezdték), Roxána pedig egész héten ment már.

Roxánának tetszik az ovi, az épület gyönyörű lett, tágas és világos. Ennek ellenére amit nem igazán értek, miért csinálták a gardróbot olyan szűkre. A gyerekeknek nem sok helyük van öltözni, illetve nagy probléma a gumicsizmák kérdése, egyszerűen nem fér be (a miénk még igen, mert Roxána lába kicsi), de sokaknak ott hever a földön össze-vissza. A mosdón keresztül mennek ki játszani az udvarra, oda simán lehetett volna tervezni a gumicsizma tartót, mint az előző években is volt. Gondolom majd ha rendesen belakják az épületet kialakul minden. A konyha olyan óriási, hogy bármely háztartásban kisebb, úgy, hogy ott igazából főzés nincsen, a gyerekek saját maguk viszik a tízóraijukat. Heti két alkalommal kedden és csütörtökön van lehetőség ott ebédelni, de akkor is a közeli étteremből viszik az ebédet. Havonta egyszer lesz ismét egészséges reggeli, na ez az egyedüli alkalom, amit ott készítenek elő. Sok kedves barát elkezdte az iskolát, de szerintem maradtak még ismerősök és barátok az oviban, a csoportban, akikkel szívesen játszik, illetve a csoporthoz jöttek új gyerekek is, meglehetősen vegyes korcsoportok vannak, 3-6 évesek. Az udvaron nincsenek klikkek, illetve csoportokra való felosztás, az udvar mindenkié, együtt játszanak. És a legszebb nevű csoportot kapta: Sonnenschein (napsugár). Két óvónő van, egyik aki tavaly is volt, a másik, aki csak később jön és korábban megy, ő egy másik csoportból került az idén hozzánk. Mivel vegyesek a csoportok így a gyerekeket korcsoport szerint különböztetik meg. A legkisebbek a Mäusenkinder (egérkék), aztán a Hasenkinder (nyulacskák), és a legnagyobbak az iskolakezdők a Bärendkinder (macikák). Roxána az idén ismét Macika, de most élvezi is, hogy ő a nagyok között van, főleg a mozgós fogával és a biztos bicikli tudásával, már az elindulásban sem kell segíteni neki, örömmel teker.







Bettinának idén ismét új tanárnője van, eddig úgy tűnik szereti, na persze, ha ő megtesz mindent, akkor gondolom nem lesz probléma.Utolsó év az általános iskolából, úgyhogy keményen kell tanulni, mert a félévi jegy beleszámít a továbbtanulásba. Az idén tesznek kerékpár vizsgát is, nagyon szuper oktató füzetet kaptak, kresz-t és hasznos dolgokat tartalmaz, jövő héttől a rendőrség szervezésében elkezdődik a gyakorlati oktatás is. Én hasznosnak tartom, hogy már ennyi idősen megtanulják a közlekedési szabályokat. Jövő héttől ismét jár zongorára (sajnos a Magyarországra elvitt kotta még mindig nincsen meg... ), remélem sok öröme lesz benne ismét. Van egy kis reménysugár arra is, hogy énekkarra járhasson. Pénteken felhívott a karnagy és azt mondta, hogy a 4. évfolyamnak szeretne összehozni egy kórust, mivel pénteken 13 óráig van órájuk, ezért a kisebbekkel nem tudnak gyakorolni. Nagyon kiváncsi leszek, hogy sikerül-e két 4. osztályból 7-8 gyereket összeszedni a kórushoz. Bízom benne, mert Bettina nagyon szeretné, tavaly is szívesen jár énekelni. Annyi változás van még, hogy idén nem jár napközibe. Feleslegesnek tartom, már jól beszél németül és a tavalyi évben nagyon elégedetlen voltam a foglalkozásaikkal. Sok probléma volt a házi feladat körül, illetve valahogy ellaposodott az egész, nem igazán voltak szabadidős foglalkozások, nem úgy, mint első évben. Akkor rendszeresen táncoltak, erdőbe jártak, kézműveskedtek, tavaly pedig szinte csak szabad foglalkozások voltak. Úgy döntöttünk, hogy ha idén nem jár hasznosabban tudja tölteni a délutánjait. Igaz a mindennapi főzés egy kis fantáziát igényel részemről, de eddig jól vesszük az akadályokat. Hazaér az iskolabusszal, ebédel, házit ír, és ha nincsen más program, mint külön németóra, zongora, akkor kimehet, vagy átmehet a barátnőihez. Annyira aranyosak, reggelente már csengetnek a gyerekek és együtt mennek fel az iskolabuszhoz. 


Mindenki elfáradt ezen a héten, viszont végre az idő egy kicsit megjavult. Egész héten szépen sütött a nap, kellemes kora őszi meleg volt. Ki is használtuk, sokat voltunk sétálni, élveztük a szabad levegőt. Persze szombatra ismét megjött az eső és igencsak készülődik a zord őszi időjárás.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése