Egy gyönyörű vasárnap

A hétvégéink mostanában elég jól telnek, az utóbbi időben az időjárás is kegyes volt hozzánk, legalábbis hétvégén. Bettinát rávettük, hogy pénteken készítse el a házi feladatokat, hogy ne maradjon egész hétvégére, legyen ideje másra is. Szombat délelőttönként Petivel általában bolhapiacra megyünk, a legjobb lehetőség a gyerekek ruhatára felújítására, persze csak szép dolgokat veszek, foltos vagy szakadt ruhánk nekünk is van itthon, azokat még én is kiselejtezem. Utána bevásárolunk a hétvégére, hiszen nálunk vasárnap pihenőnap, nincsenek nyitva az üzletek. Mellesleg egyáltalán nem is hiányzik. Az emberek kirándulnak, programot szerveznek, a családdal töltik a napot. Szombat délután általában dolgozom, ilyenkor a gyerekeknek lehetőségük van a szomszéd barátokkal játszani, biciklizni menni. Ó igen, Roxána olyan ügyesen megtanult két keréken menni, már az elindulásnál sem kell segíteni, talán még a kanyarodást gyakorolnia kell, de a fékezés is egyre jobban megy neki.

Ezen a héten vasárnapra hirdette az óvoda a betakarítási ünnepséget (Erntedankfest). Készítenek egy teli húzós kocsit csupa finomsággal, zöldség-gyümölcs és minden ami termett megtalálható rajta. Thyrnauban a kolostor előtt gyülekeznek a gyerekek, akiknek általában saját kosaruk van szintén zöldség-gyümölccsel. Az idén mi is egy szépet készítettünk Roxánával. Volt benne kukorica, alma, hagyma, szőlő, csipkebogyó, szilva, dió. Csak annyira raktuk tele a kosárkát, hogy elbírja az úton. Mikor mindenki készen áll az indulásra a pappal és a női mozgalom néhány tagjával, akik csodálatos díszruhában vannak elindulunk a templom felé. A pap misét tart, felszenteli a termést és köszönetet mondunk mindannyian. Az idén először vettünk részt misén az új pappal, fiatal, kedves és lelkes, viccelődött az ovisokkal. A gyerekek is kis műsorral készültek a templomban, énekeltek is. Nagyon jól sikerült.

Délutánra pedig Kellbergben meg volt hirdetve egy hatalmas bolhapiac. Ez kivételes alkalom, egy évben talán 2x szerveznek ilyet és mint már mondtam, általában vasárnap nincsen sehol árusítás. Nem terveztük, hogy megyünk, de mivel napsütéses szép idő volt, ezért elmentünk, hiszen az épület előtt van egy hatalmas új játszótér, ebben a szép időben nem szabadott kihagyni. A bolhapiac hatalmas volt, nekem túl zsúfolt, nem is bírtam sokáig, ki kellett jönnöm, nem bírom az ekkora tömeget. Így Roxánával kimentünk a játszótérre, Bettina a Petivel tovább nézelődött. Engem az is zavart egy kicsit, hogy nagyon sok eladó a szomszédom, illetve ismerősöm volt, nem hiszem, hogy tudnék tőlük vásárolni. Roxána kinőtt ruháit, amik még szépek, mindig a szomszéd kislánynak adjuk, tudom, hogy örülnek neki, eladni túl sok munka lenne, amik nem szépek, azok mennek a ruhagyűjtő konténerbe. Ők szívesen veszik, ha átadom, ha a kislányon van egy-két darab, akkor szólnak mindig nézzem meg, milyen csinos. Az átlag német sosem adna a gyerekére használt ruhát, a szomszédtól meg aztán főleg nem... Nos visszatérve, a játszótéren ismét jót mulattunk, rendesen el is fáradtunk ezen a napon.

Roxána első fogacskája és a Fogtündér esete

Roxána foga egyfolytában mozgott egész héten, szegényt már sajnáltam, mert állandóan piszkálta és panaszkodott, hogyha nagyon előre húzza, akkor fáj. Naponta elmondta húzzam ki neki, de még nem mozgott mégsem neki annyira, hogy nekiessen. Szerettem volna, ha az első foga magától pottyan ki, illetve nem akartam, hogy rossz élmény legyen neki és fájdalmas. Viszont tudtam, hogy nagyon fontos neki, és mindenképpen meg akarja mutatni a fogat az oviban, illetve a helyét. Péntekre eljutottunk odáig mikor reggel felkelt, hogy megkért, reggel húzzam ki neki. Rettenetesen lógott már, jó pillanatnak tűnt. Megfogtam egy papírzsepivel és egy pillanat alatt kiszedtem. Roxána meglepődve rámnézett, megkérdezte kint van-e, meg akarta nézni. Annyira örült, hogy túl van rajta, sem sírás, sem nyafogás nem volt, talpraesett lány. Azt mondta, végre kint van, mikor mozgott az jobban fájt, ezt szinte meg sem érezte. Vittük magunkkal az oviba egy dobozkában, és büszkén mutatta, hogy mostmár ő is foghíjas.

Azt hittem itt véget ért a történet, de nem. Mikor délután hazajött eltervezte hova teszi a fogat, ahol a Fogtündér mindenképpen rátalál. Este már nyúzott, mikor jön végre, hangokat hallott, biztos volt benne valaki jön fel a lépcsőn. Úgy gondoltam nem is fog aludni éjszaka, annyira lázban égett. Szombaton reggel sokáig szoktak aludni, mielőtt vásárolni indultunk volna benéztem a gyerekszobába, még csak 7 óra múlt kicsivel. Persze ébren volt és panaszkodott, hogy nem találkozott éjszaka a Fogtündérrel (vajon aludt-e?) és nem rakott a párna alá semmit. Aztán alánézett és nicsak, a Fogtündér hozott a fogáért cserébe 2 Eurot. Gyorsan megnéztük a nappaliban, a fog is eltűnt és a Fogtündér valószínűleg beszórta őt csillámporral is. Nagyon úgy néz ki, hogy hamarosan újra meglátogat minket, alul a mellette lévő is mozog már.

Első iskolai-óvodai hét

Eltelt majdnem egy hét a suliból (egy nap híján, mivel kedden kezdték), Roxána pedig egész héten ment már.

Roxánának tetszik az ovi, az épület gyönyörű lett, tágas és világos. Ennek ellenére amit nem igazán értek, miért csinálták a gardróbot olyan szűkre. A gyerekeknek nem sok helyük van öltözni, illetve nagy probléma a gumicsizmák kérdése, egyszerűen nem fér be (a miénk még igen, mert Roxána lába kicsi), de sokaknak ott hever a földön össze-vissza. A mosdón keresztül mennek ki játszani az udvarra, oda simán lehetett volna tervezni a gumicsizma tartót, mint az előző években is volt. Gondolom majd ha rendesen belakják az épületet kialakul minden. A konyha olyan óriási, hogy bármely háztartásban kisebb, úgy, hogy ott igazából főzés nincsen, a gyerekek saját maguk viszik a tízóraijukat. Heti két alkalommal kedden és csütörtökön van lehetőség ott ebédelni, de akkor is a közeli étteremből viszik az ebédet. Havonta egyszer lesz ismét egészséges reggeli, na ez az egyedüli alkalom, amit ott készítenek elő. Sok kedves barát elkezdte az iskolát, de szerintem maradtak még ismerősök és barátok az oviban, a csoportban, akikkel szívesen játszik, illetve a csoporthoz jöttek új gyerekek is, meglehetősen vegyes korcsoportok vannak, 3-6 évesek. Az udvaron nincsenek klikkek, illetve csoportokra való felosztás, az udvar mindenkié, együtt játszanak. És a legszebb nevű csoportot kapta: Sonnenschein (napsugár). Két óvónő van, egyik aki tavaly is volt, a másik, aki csak később jön és korábban megy, ő egy másik csoportból került az idén hozzánk. Mivel vegyesek a csoportok így a gyerekeket korcsoport szerint különböztetik meg. A legkisebbek a Mäusenkinder (egérkék), aztán a Hasenkinder (nyulacskák), és a legnagyobbak az iskolakezdők a Bärendkinder (macikák). Roxána az idén ismét Macika, de most élvezi is, hogy ő a nagyok között van, főleg a mozgós fogával és a biztos bicikli tudásával, már az elindulásban sem kell segíteni neki, örömmel teker.

Bettinának idén ismét új tanárnője van, eddig úgy tűnik szereti, na persze, ha ő megtesz mindent, akkor gondolom nem lesz probléma.Utolsó év az általános iskolából, úgyhogy keményen kell tanulni, mert a félévi jegy beleszámít a továbbtanulásba. Az idén tesznek kerékpár vizsgát is, nagyon szuper oktató füzetet kaptak, kresz-t és hasznos dolgokat tartalmaz, jövő héttől a rendőrség szervezésében elkezdődik a gyakorlati oktatás is. Én hasznosnak tartom, hogy már ennyi idősen megtanulják a közlekedési szabályokat. Jövő héttől ismét jár zongorára (sajnos a Magyarországra elvitt kotta még mindig nincsen meg... ), remélem sok öröme lesz benne ismét. Van egy kis reménysugár arra is, hogy énekkarra járhasson. Pénteken felhívott a karnagy és azt mondta, hogy a 4. évfolyamnak szeretne összehozni egy kórust, mivel pénteken 13 óráig van órájuk, ezért a kisebbekkel nem tudnak gyakorolni. Nagyon kiváncsi leszek, hogy sikerül-e két 4. osztályból 7-8 gyereket összeszedni a kórushoz. Bízom benne, mert Bettina nagyon szeretné, tavaly is szívesen jár énekelni. Annyi változás van még, hogy idén nem jár napközibe. Feleslegesnek tartom, már jól beszél németül és a tavalyi évben nagyon elégedetlen voltam a foglalkozásaikkal. Sok probléma volt a házi feladat körül, illetve valahogy ellaposodott az egész, nem igazán voltak szabadidős foglalkozások, nem úgy, mint első évben. Akkor rendszeresen táncoltak, erdőbe jártak, kézműveskedtek, tavaly pedig szinte csak szabad foglalkozások voltak. Úgy döntöttünk, hogy ha idén nem jár hasznosabban tudja tölteni a délutánjait. Igaz a mindennapi főzés egy kis fantáziát igényel részemről, de eddig jól vesszük az akadályokat. Hazaér az iskolabusszal, ebédel, házit ír, és ha nincsen más program, mint külön németóra, zongora, akkor kimehet, vagy átmehet a barátnőihez. Annyira aranyosak, reggelente már csengetnek a gyerekek és együtt mennek fel az iskolabuszhoz. 

Mindenki elfáradt ezen a héten, viszont végre az idő egy kicsit megjavult. Egész héten szépen sütött a nap, kellemes kora őszi meleg volt. Ki is használtuk, sokat voltunk sétálni, élveztük a szabad levegőt. Persze szombatra ismét megjött az eső és igencsak készülődik a zord őszi időjárás.

Az új kezdet

Mostanában annyi minden kavarog a fejemben, elég sok minden történik velünk. Megér egy újabb próbát a blog újraindulása!?

Lassan végetér a nyári szünet. Hétfőn Roxána már megy oviba. Az újonnan épült, szép, új, modern oviba. Már várja nagyon, igazi iskolakezdő csoportos lesz. Júniusban betöltötte a 6. életévét, sok gondolkodás után arra jutottunk, hogy még maradjon egy évet az óvodában. Szerintem még nem eléggé iskolaérett, gyakorolhatja a németet még egy évig és nem utolosó sorban nő még hozzá egy kicsit. Jelenleg 103 cm és 14 kg, a nyáron a boltban próbáltam neki iskolatáskát. A legkisebb modell is a feneke alá ért. Bízom benne, hogy iskolakezdésig eléri a 110 cm-t. Mellesleg ma van a névnapja is, boldog névnapot Roxána.

Az iskola szeptember 16-án kedden indul, Bettina 4. osztályba megy már. Ez az egyik legfontosabb év, hiszen az általános iskola utolsó éve, félévkor el kell dönteni milyen iskolába megy tovább és természetesen a tanulmányi eredmény beleszámít a felvételibe. Okos gyerek, jó tanuló is, bár kissé lusta. Ígéretet tett rá, hogy az idén összeszedettebb lesz, folytatja a zongorát, ami az utóbbi időben igen jól megy neki és bízom benne, hogy esélye lesz továbbra is énekkarra járnia, bár sok az esély rá, hogy ismét péntekenként lesz, mikor nekik még órájuk van. A könyvtárba is ismét el kell látogatnunk, mert imád olvasni és az itthon lévő könyveket már mind kivégezte. 

A napok gyorsan telnek egymás után. Ez a nyár, vagyis az augusztus az esős volt, már annyira utálom az esőt a csigákkal együtt, hogy azt el sem tudom mondani. Nyár végén még fűteni is kellett egyszer, nagyon hűvös volt. Valahogy elmaradt az igazi nyár, az a perzselő. Volt pár nap a pünkösdi szünetben júniusban, akkor nagyon sokat voltunk fürödni, de akkor is utána hétvégén Csehországban voltunk Martináéknál, ismét hűvös és esős volt. Sajnos várnom kell a nyárra jövő évig. Remélem az elszántságom kitart és sikerül a heti 1-2 bejegyzést hoznom. :-)