Itt mindenki várja a Pünkösdöt, nagy szerencséje is van annak, aki a hétvégén kikapcsolódik, elutazik vagy kirándul, mert az idő a szabadban töltött időnek kedvez. Nagyon jó idő van, sőt néha túlságosan is meleg és ennek előre láthatólag hétfőig így kell maradnia, én is tervezem minden napra a kisebb-nagyobb Nordic Walking túrát. Hazaértek az ismerőseim Hollandiából, így kapok kölcsönbe végre jó botokat és hozzá valószínűleg a helyes használatot is, és rájövök, hogy mégiscsak túlméreteztem a bot nagyságát, nekem mindenképpen 100 cm lehet a leghosszabb, mert az még ami kényelmes, vagy pedig ez alatt legyen. Ha a bot túl hosszú nagyon fájhat a kar és a váll is, de mindenesetre mióta megízleltem ezt a sportot, tetszik. Végre egy sport, ami a túlsúlyosoknak is kedvez, nem kell futni, nem terheli az ízületeket, és a saját tempómban haladhatok, ráadásul oda mehetek ahová csak akarok, nem unalmas, nem vagyok bezárva és nincsen időkorlát. Manapság napi 3-6 km-t teszek meg, és persze ebben az is benne van, hogy a hazafelé vezető út mindig dombnak felfele megy :-)
Alakul az erkélyünk, legalábbis a virágok azok gyönyörűek, a reggeli kávémat általában ott iszom meg, illetve este nagyon jó kint ülni és olvasgatni, közel 10 órakor megy le a nap teljesen. Na ezt nagyon nehéz megszokni, a szobába be kell még szerezni jó kis sötétítőket, mert ami van az nem elég. Lettek madárkáink is. Ma reggel lettem rá figyelmes, hogy a tető alatt a földön madárkaki van, felnézek és látom, hogy ott van a madárfészek, de nem láttam benne semmit. Most este pedig anyuka madár várja apukát szerintem a kajával, és lám ott tátognak a kis fiókák is, de még igen csendben vannak. A házunk elől eltűntek a nagy fenyők, ma végre kivágták őket. Múltkor mikor vihar volt, attól féltem, nehogy a házra rádőljenek, nem beszélve arról, hogy annyi volt miattuk a szemét a tetőtéri ablakokon, hogy nem győztem takarítani a tűleveleket, akárhányszor kinyitottam azokat az ablakokat, utána porszívózhattam.
Az én gyönyörű petúniáim
Kilátás a teraszról a kert egy részére
A gerenda alatt van a fészek
A kivágott fenyők helye
Holnap totál nyugis Pünkösdi nap lesz, ebédre vagyok hivatalos a családhoz, akiknél dolgozom. Ma délelőtt hoztam el őket a pályaudvarról, jó hosszú útjuk volt Hollandiából idáig, és rá kellett jönnöm, hogy több mint két hét, annyira gyorsan eltelt. Remélem a maradék is 13-ig ilyen gyorsan fog elmenni.
A hét közepén megérkezett az új mosógépem is, nagyon szupi kis gép. Hosszas válogatás után döntöttem mellette, de azthiszem nem fogom megbánni. Az Otto-nál rendeltem meg, bámulatos, hogy a GPS rendszerükön keresztül, az interneten percre pontosan nyomon követhettem mikor és hol járnak, illetve hány vevő van még előttem, majd mikor érnek ide hozzám. A két pasi felcipelte az emeletre, berakták a helyére, és egyben be is kötötték, mindez talán 5 percig tartott, még egy pohár hideg vizet sem fogadtak el.
Egy rossz dolog, ami történt viszont, hogy megcsípett egy méh a tenyeremet. Pakoltam az ágyneműket és belenyúltam, bent volt a szekrényben. Rettenetesen fájt és sajnos tudtam előre, hogy valószínű be fog dagadni. Gyorsan bevettem az allergiás gyógyszeremből még egyet, bár az kis dózisú és szénanáthára van, de jobb, mint semmi, raktam rá vöröshagymát, beborogattam és vártam. Délután elmentem az orvoshoz, bekente kenőccsel, de már akkor látszott, hogy be van gyulladva, aztán másnap reggelre totál bedagadt az egész jobb kezem és még mindig rettenetesen fájt, pedig a csípés után a fullánkot azonnal kioperáltam magamból. Kaptam rá antibiotikumot, hogy lehúzza a gyulladást, és így ma már a csípésnél van egy jó 2 cm-es kemény dudor, a kézfejemről szerencsére visszahúzódott, újra tudok rendesen fogni. Ez sajnos az, amire előre nem lehet felkészülni.
A gyerekekkel skypolunk, Roxána pénteken volt utoljára oviban, most mindketten Péten vannak kicsit pihennek, aztán Bettinának még 2 hét, és vége a sulinak, és persze addigra én is ott leszek.
Otthon bírkóznak
Az örökké fáramászó Bettina
Háziasszony Roxána, aki mindig valamit főz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése