Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.

2011. március 15., kedd

A hosszú hétvége

Amióta újra dolgozom (közel 1 éve!!!), rá kellett jönnöm, hiába van a csábító és jó hangzású hosszú hétvége, az olyan gyorsan eltelik, mintha nem is lett volna. Ez a mostani meg aztán főleg, hisz Roxána beteg, Bettina is nekiállt köhögni, én még mindig nem vagyok teljesen jól, nagyon nehezen múlik ez a nyavalya, főleg a köhögés, apa meg brutálisan kidőlt. Mintha elkapta volna tőlünk és rajta jött volna ki a legjobban., lehetett volna pihizni, ezzel szemben két napja alig aludtunk valamit és nem a gyerekek miatt. Ezzel telt a 4 nap, orrfújás, orrszívás, köhögés, taknyolás, gyógyszer adagolás és papírzsepi osztás. Szerencsére azért a napocska is itt volt, ki lehetett menni egy kicsit, de az eltervezett dolgok közül a felét sem csináltam meg. Persze megvár, de ettől egy kissé hisztisnek érzem magamat. A gyerekek maradnak még itthon a héten, de nekem holnaptól kezdődik ismét a menet.

Roxána pogácsát sütött, vagyis sodorta a tésztát. Nagyon édes volt.


1 megjegyzés: