Új bejegyzés ;-)

Sodródom a hétköznapokkal mostanában. Nem mondhatom, hogy nem történik semmi, de valahogy mégsem történik semmi. Telnek a napok szépen sorban egymás után, és lassan elmúlik a szeptember is, már hullanak a levelek a fáról. Az óvodában túl vagyunk az első szülőin, ahol ismét megtapasztaltam, hogy a szülők sem a gyerekeikért sem a saját elképzelésükért képtelenek kiállni, vagy legalábbis a nagyközönség előtt véleményt alkotni. Borzasztó komolyan mondom, már hülyén éreztem magamat a sok kuka előtt. Mindent ki kell rakni a faliújságra és majd ott szavaznak a szülők az adott dologra. Téboly na... Viszont elkezdődött az angol ismét és Bettina már az első órán hihetetlenül jól produkált. Annyi, de annyi szót elmondott nekem mikor hazajött. Előtte nap gyakorolni kellett vele a tavalyi tanévben tanultakat, de szinte mindenre emlékezett. Október 11-én itt Fehérváron az egész óvodai csoportjuk fellép a színházban. Nagyon készülnek rá. Nagy megtiszteltetés ez, úgy kérték fel az óvónéninket és ő szívesen elvállalta a feladatot. A kicsik pedig élvezik, hogy ők is a középpontban lesznek.

A bölcsiben is vannak érdekes dolgok, nem telik el nap, hogy ne olyannal várnának délután, ami teljesen szokványos dolog, mégis ügyet csinálnak belőle. Még az a szerencse, hogy nem veszem magamra az összes ilyen bejelentést, inkább örülök neki, hogy a gyerekek még nem voltak betegek és remélhetőleg ez így is marad. Ráadásul Roxána egy talpraesett csaj, nem kell félteni, megold mindent. Rengeteg éneket és mondókát tud(na), vagyis tud, mert az énekek dallama és a hangok a helyén vannak, de a szavak kiejtésével erős hiányosságai vannak. Igaz sokat fejlődött az utóbbi időben, de egyelőre a beszéde nagy részét az érti meg, akinek van hozzá szótára.

Nálam is véget ért a vizsgadrukk, végre levizsgáztam és a kezemben tarthatom a bizonyítványomat. Furcsa volt újra tanulni és számot adni a tudásomról 2x is, ráadásul egy vizsgabizottság előtt. Elszoktam ettől, tanultam, de totál ideges voltam. Ennek ellenére eladói vizsga 5-ös, boltvezetői 4-es. Tökéletesen elégedett vagyok.

Boldog névnapot Roxána!

Roxána görög-perzsa eredetű női név

Jelentése: világos, ragyogó

Nagy Sándor feleségét is így hívták egy kis különbséggel, az ő neve Roxane volt.

Pici lánykánknak nagyon boldog névnapot kíván az egész család, nagyon szeretünk téged!

Újra bölcsöde és óvoda

Szeptember 1-én a gyerekeknek is megkezdődött a munkába járás. Furcsa volt reggel korán kelni, viszont Bettina nagyon hamar elkészült, várta már az ovit és a kispajtásokkal való játszást. Először Roxánát vittem, nemtudom ennyi idősen két hónap távollét után mennyit felejt a gyerek, de új csoportszobába kerültek. A gondozónéniket felismerte délután pedig már a csoporttársak nevét is elmondta, úgyhogy gondolom teljesen a régi élmények nem törlődnek ki ennyi idő alatt. Mikor bekísértem a csoportszobába, akkor sírt egy keveset, de még elpakoltam a szekrényébe a ruháit, mire végeztem már nem lehetett a hangját hallani. 

Bettina jókedvűen ment, ráadásul az egész napi menü a kedvenceiből állt. Ő mesélt a nyaralásunkról és otthon örömmel újságolta, hogy pár ovistársával együtt külön asztalnál ülnek és ők már kapnak kést is, hisz ő már nagycsoportos. Most küldték haza egy dossziéban a faliújságon lévő rajzokat és munkákat, igazi gyönyörűség az összes, nagyon jó a kézügyessége. Hamarosan azon kapom magam, hogy kezdi az iskolát...

Megállapítottam, hogy ez a nyár is rettenetesen hamar eltelt, ráadásul az időjárás novemberi, csak a levelek nem hullottak le a fáról.

Rovinj 2010 élmények

Nagyon készültünk az idei Horvátországi nyaralásra, az utolsó pillanatban viszont kiderült, hogy a nagyobbik autónk beteg és a szerelő egyáltalán nem ajánlja vele a hosszabb utat. Így maradt a másik, mérlegeltük mit hagyhatunk itthon és azért sikerült bepakolni. 13-án pénteken hajnalban indultunk el, Horvátország közepén a hegyekben már zuhogott az eső, az időjárás előrejelzésben sem voltak a legjobbak a kilátások. Kicsivel dél előtt már ott voltunk, ismerős volt a hely, hisz két éve ugyanitt nyaraltunk. Nem volt annyira hűvös, de lógott az eső lába, szerencsénk volt, találtunk elég hamar helyet és a sátrat is sikerült az eső nélkül felállítani. Már aznap fürödtünk, szép idő lett, estére jött a nagyobb zivatar. Vasárnapig minden nap esett, viszont tudtunk fürödni, egyik éjszaka hatalmas vihar volt, de mindent túléltünk. :-)

Bettina nagyon élvezte a pancsikolást, igazi kis vizicsibe. A békatalpakkal pedig annyira gyorsan úszik, hogy alig lehet utánamenni. Ő búvárkodott is az apjával, szép kagylókat hoztak fel.
Roxánát a fürdés annyira nem érdekelte, bár azért minden nap fürdött ő is, hisz ha már lementünk a tengerpartra és homokozott átmelegedett, őt is le kellett hűteni. Utolsó napon a medencés résznél úszógumi nélkül ugrált be a vízbe, úgy, hogy nekem kellett elkapni. Annyira nevettem rajta is, mert Bettina a homokban felfedezte a kagylókat, vagy érdekes köveket, mindig hozta oda hozzám. Roxána ezt észrevette és ő is felszedte a követet és mutogattta nekünk, amit természetesen meg kellett csodálni.

Rovinj még mindig fantasztikus város. Két éve voltunk már itt, de akkor csak Bettina volt velünk, Roxána olyan kicsi volt még akkor, hogy ő otthon maradt. A városnézések folyamán arra jutottam, hogy muszáj lesz egy babakocsit beszereznünk, ami tényleg esernyőkocsi, mert egy idő után Roxána elfáradt és bizony cipelnem kellett. Na meg a másik, hogy az árusoknál amit meglátott, mindent megfogott és magával akarta vinni. Azt azthiszem a mi pénztárcánk nem bírta volna. Az itthoni babakocsi nem fért be az autóba, igaz az inkább sportkocsi, mint esernyőkocsi. Szép kálváriát jártunk be vele, mert egy állami boltot találtunk, aminek a kirakatában volt babakocsi. Egyik délelőtt be is mentünk a városba, de 12,40-re értünk oda és 12,30-kor bezárt, este viszont csak 18 órakor nyitott ki újra. Így aznap visszamentünk este és a két kicsi babakocsi közül megvettük a kisebbet. Hazaérvén megnéztem a boltok kínálatát és arra jutottam, hogy igen jutányos áron jutottunk hozzá ehhez a szupi babakocsihoz. Ezután már könnyebben ment a nézelődés, ráadásul az idén eldöntöttük, hogy a templom tornyába is fel fogunk menni és elég magasan van a templom is ahhoz, hogy bármelyikünk felcipelje a dombra a kislányt.

A toronyba rengeteg vékony falépcső vezett fel, Bettina simán felment, hisz ő már nagy, Roxána mindkét kezét fogva szépen felsétáltunk. Hősiesen lépcsőzött, szerintem én jobban elfáradtam, mint ő. A kilátás mindenért kárpótolt. Belátni az egész várost, a messzebb lévő partszakaszokat és egy részen ameddig a szem ellát mindenhol tenger van. A képek azthiszem visszaadják a szépségét. A lefelé vezető út is egyszerű volt, karomba kaptam Roxánát és pillanatok alatt levágtáztam vele. Ami számunkra még mindig meglepő, hogy a templom előtt hagyott babakocsink, ugyanúgy állt ott dolgunk végeztével, ahogy otthagytuk, eszébe sem jutott senkinek, hogy meglovasítsa. Itthon lehet, hogy két perc múlva már nem találtuk volna meg.

A gyerekek semmilyen játékért vagy kügyüért nem nyafogtak, nem is készültünk nagy dolgok megvételére. Roxána kapta a babakocsit, Bettina egy nyakláncot, illetve mindkét gyereknek a tekerős automatából szedtünk ki labdát, apa is megkapta az áhított dolgát, illetve házassági évfordulónkra kaptam a képen látható Orsolya nyakláncot, amit egy bácsi 3 perc alatt egy egyszerű drótból hajtogatott meg. Többször voltunk étteremben, a gyerekeknek is nagyon ízlettek a halak és cápa is, Roxánának a csevapcsicsa ajvárral és vöröshagymával, ettünk sok fagyit, sétáltunk nagyokat. Ebédet mindig főztem, volt, hogy vacsorát is, de persze, ha már egyszer ott vagyunk, akkor a helyi ízeket nem lehet kihagyni. Mondjuk fogytam kb. 2 kilót a 9 nap alatt, az egyszer biztos, hogy a sok mozgás nagyon jó dolog. Sajnos ez a folyamat most megállt, jó lett volna 2 hónapra menni és máris közel 20 kg-al könnyebb lennék :-)

A hazafelé út simán ment egészen Siófokig, ahol a Lepsényi elágazóig bírtam, ott lehajtottam az autópályáról, de sajnos az Enyingi elágazóig az út így is 1 órán keresztül tartott a nagy dugó miatt. Egy nappal később kellett volna hazajönnünk, akkor nem lett volna ilyen probléma, de sajnos nem volt rá lehetőségünk. Jól éreztük magunkat, szerencsénk volt az idővel is, összességében nagyon jól sikerült. Mostmár vissza kell rázódni a hétköznapokba, ami sokkal nehezebb, mint gondoltam volna.