Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.

2011. január 13., csütörtök

Ötletekből kifogyva?

Lelassult a blog, nincsen késztetésem hozzá mostanában, valahogy minden nap halogatom, majd holnap írok. Pedig jó a régi dolgokat visszaolvasni. Csak valahogy elmarad, vagy nincsen ötlet csak kifogás. Mindig lenne miről írni, kimaradt a karácsony, a szilveszter és az új év is. Pedig jól éreztük magunkat.
Szenvedek a bölcsitől az állandó kitiltástól, más örülne neki, ha ennyire egészséges lenne a gyereke, mint az enyém, és mégis itthon kell lennie. Nem értem egyáltalán, már totál idegbeteg leszek tőlük, de valahogy muszáj lesz még az óvodáig kibírni, az meg csak szeptemberben kezdődik.
December 23-tól január 9-ig otthon voltam szabadságon, szuper volt, sok dologra volt időm, amire előtte nem. Hétvégén pedig tartjuk Bettina szülinapját, szombaton a rokonok jönnek, vasárnap gyerekzsúr lesz a McDonald’s-ban, Bettina nagyon várja már, azthiszem nagy meglepetések várnak rá.
Tehát ha nem is újévi fogadalomként, de megpróbálok rendszeresen írni a blogba, naponta-kétnaponta. Ez a terv, aztán meglátjuk mi lesz belőle.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése