3. fogacska Roxánától

Már jó régóta mozgott Roxána felső foga. Komolyan mondom ezek az emberi fogak totál el vannak szúrva. Bettinával is sok gondunk volt anno, Roxánával is. Legalábbis az én gyerekeim tiszta dilisek a mozgó fogakkal a szájukban. Feszültek, idegesek, néha kiállhatatlanok. Amikor a fog eltűnik, akkor mintha mindennek vége szakadna, újra jókedv és kacagás.

Roxánám hétfőn délután már nem bírta tovább, mellesleg én sem nagyon, de eddig nem mozgott neki annyira, hogy ki lehessen húzni. Már lógott neki, de az a hegyes kis gyökér nagyon ragaszkodott. Tartottam is tőle, hiszen ez volt az első felső foga, amit ki kellett húznom. Egy pillanat alatt kint volt, Roxána ismét hősiesen viselte, még csak nem is fájt neki. Szokás szerint könnycseppek helyett röhög rajta és megkönnyebbült. Most kicsit furán beszél és egy hatalmas kráter lett felül, de már bújik az új fog. Az alsó kettő pedig gyönyörű már neki.

Miki és Niki

Bettina barátnője Hannah itt a szomszédból sokszor jött azzal, hogy megint kisnyuszik születtek. Ráadásul mindig csak kettesével, mert ezek csüngúfülű törpenyulak. Nagyon cukik. Ahogy telt az idő mindig mondta Hannah, hogy kettőt kapunk majd. Egyik nap át is hozta a kerti ketrecbe. Egyre hűvösebb lesz, úgy döntöttünk igen kicsik még úgy 2-3 hónaposak, inkább behozzuk őket a lakásba. Szereztünk ketrecet, berendeztük, etetjük őket minden jóval.

Az egyik fiú, ő szürke, a Miki nevet kapta. A lány barna, ő pedig a Niki nevet kapta. Dédelgetjük a pihe-puha nyuszijainkat.

Kirándultunk - Jochenstein, Haus am Strom

Pénteken 31-én, amíg minden nyitva volt kihasználtuk a kellemes időt és kirándulni indultunk. A cél Jochenstein volt Obernzell után, kb. 20 km-re tőlünk, gondoltuk útközben megejtjük a bevásárlást is, hisz két napig nem lesz nyitva semmi.

Amint megérkeztünk sorban jöttek a hajók, így gyorsan felmentünk a gátra, megnézni hogyan mennek át a hajók. Jochenstein tudniillik a Duna partján fekszik egy nagy átemelő gáttal, mivel a vízszint itt nagy különbséggel bír a hajóknak valahogy át kell jutniuk, ezért készítették az átemelő gátat. Gyalogosan vagy biciklivel lehet átmenni a túloldalra, a híd egyben a határ is félúton, Jochenstein Németország, a túloldal pedig már Ausztria. Tehát jöttek a hajók és megállapítottuk, hogy az egész egy liftként működik. Én még mindig nem értem igazán, de érdekes az biztos. A gyerekek sokáig akartak játszani a kinti játszótéren, de mi azért mentük, hogy megnézzük a múzeumot Haus am Strom, ház a villamosáramnál. Én már többször voltam ott és gondoltam is, hogy a gyerekek nagyon fogják élvezni.

Főként gyerekeknek csinálták a múzeumot a téma a víz, főként a Duna és az energia amit a víz, szél által termel, illetve a környék látványosságai természeti szépségei. Mikroszkóp alatt meg lehet nézni állatokat, növényeket, sok játék van, videók, vízi zene, készíthetünk önarcképet, ami végül halacska formát ölt, van akvárium, kvízjáték. A gyerekek nagyon élvezték, mindent kipróbáltak és felfedeztek. Kifelé természetesen játszhattak még  a játszótéren. Hazafelé Erlau után megálltunk a Dunánál még.

További óvodai képek