Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.

2014. december 15., hétfő

3. fogacska Roxánától

Már jó régóta mozgott Roxána felső foga. Komolyan mondom ezek az emberi fogak totál el vannak szúrva. Bettinával is sok gondunk volt anno, Roxánával is. Legalábbis az én gyerekeim tiszta dilisek a mozgó fogakkal a szájukban. Feszültek, idegesek, néha kiállhatatlanok. Amikor a fog eltűnik, akkor mintha mindennek vége szakadna, újra jókedv és kacagás.

Roxánám hétfőn délután már nem bírta tovább, mellesleg én sem nagyon, de eddig nem mozgott neki annyira, hogy ki lehessen húzni. Már lógott neki, de az a hegyes kis gyökér nagyon ragaszkodott. Tartottam is tőle, hiszen ez volt az első felső foga, amit ki kellett húznom. Egy pillanat alatt kint volt, Roxána ismét hősiesen viselte, még csak nem is fájt neki. Szokás szerint könnycseppek helyett röhög rajta és megkönnyebbült. Most kicsit furán beszél és egy hatalmas kráter lett felül, de már bújik az új fog. Az alsó kettő pedig gyönyörű már neki.



Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)